Én jó ember vagyok! De tényleg! :)

Az írásnak meg ez a célja...Átadni, meg hatni...de a legbiztosabb öngyilkossági mód a nikotin ivás, úgyhogy csak óvatosan a cigi-ivással!

Még nem mesélted...A legnagyobb tesónak mindig a legnehezebb, a többinek mindig könnyebb - kivéve, ha egyszer csak elveszik a legidősebb.

Előzmény

Válasz

Remek most egy pszichopata kószál, a kórházban és az utcán szabadon! :D
Igen, ez a rész mindent megmagyaráz. Az előző, értelemszerűen felkavarja az embert, mert annyira mély és annyira szívet hasogató, még is homályos érthetetlen. Mint egy kóros láz ami csak emészt, de nem tudod miért, ezért kihányod amit olvastál is, majd újra megrágod és mész tovább. Eszméletlen, de az írás, néha úgy érzem az olvasóval is azt teszi, ami Norcival történik. Remélem elég erős leszek én is, hogy túl éljem és nem fogom az e-cigimet, véletlenül kiinni! :D
Megdöbbentő, amiket az a srác mondott Ádiról, legszívesebben én is letépném a karját és agyon ütném vele.
Mindig is ilyen bátyus komplexusom volt, szerettem volna, ha lett volna egy nagyobb fiú tesóm. Talán kellene beszéljek a szüleimmel, hátha tehetnek valamit ez érdekében. :D Minden esetre, húgom már akkora, hogy pótolja ezt a hiányt némiképp. Már rendesen elbeszélgethetek vele.
Szóval ezért érintett meg ennyire Ádi karaktere, de ezt lehet mondtam már. :D

Válasz

Nem fogod. Még ha akarnád, sem lennél képes rá, nyugi! Lehet, hogy ez az megkopik, de ami marad, az úgy erősödik, ahogy az életben alig tűnt fel.

Előzmény

Válasz

Nekem is voltak képzeletbelik...de inkább démonok :D Nemrég jöttem rá, hogy "csak" árnyjátékok voltak, de a valóság rossz történéseinek kivetülései, így aztán mégsem annyira képzeletbeli.
Volt egy visszatérő álmom is, vagy valami furcsa előérzet egy templomkertben, ahol gyerekkoromban sokat voltam, ugyanazok a színek, ősz, hideg, köd... Nem is tudom, ilyen megérzés, bevillanás egy férfiról. Na, arra is nemrég jöttem rá, hogy ki (Dávid:)).
Talán a tieid sem képzeletbeliek, csak őrangyalok :) A nehezen beilleszkedő gyerekek mindig különlegesek, és többet látnak a jól betört többieknél - ezt már egyszer megbeszéltük :)

Előzmény

Válasz

Ez tök cuki, Norbi :)

Különben én úgy félek attól, hogy egyszer elfelejtem őket... hiszen úgy kopnak az emlékek az évekkel... főleg a hangok és illatok.

Válasz

Hogy Arilynt idézzem: Amíg él az emlék, él a lélek.

Bár nekem nincs még eltávozott közeli hozzátartozóm, vannak hasonló érzelmek. Az én történetem szereplői, Lilyék, egyfajta képzeletbeli barátokként kezdték, amikor még nagyon fiatal voltam. Nem nagyon tudtam beilleszkedni helyekre, ők pedig segítettek fejlődni, ebből kinőni.
Az írást pedig azért kezdtem el, mert féltem, hogy valaha is elfelejtem őket. Mindazok után, amit értem tettek - bármennyire nem valósak -, szeretném, ha örökké élnének.

Szerintem sokunkban meg van ez a cél: Hogy szavakra vetítsük azon szeretteinket, akiket nem szeretnénk elengedni. Mert amíg őrizzük az emléket, addig valójában senki sem távozik el.

Előzmény

Válasz

Én is azt hittem, hogy "ki lehet írni", de most már azt gondolom, hogy addig élnek, míg írok róluk.

Persze, az élet ilyen, egyszer nagyon utáljuk, aztán meg a legcsodálatosabb dolog! Semminek sincs értelme, csak a carpe diem-nek :)

Előzmény

Válasz

Nagyon sajnálom. Én mamám halálát próbáltam kiírni magamból anno.

Valóban vége lesz egyszer... sajnos vagy nem sajnos, nem tudom eldönteni néha.

Válasz

Mert az én apukám is meghalt, és az én bátyám is, és nem tudtam mit csinálni az íráson kívül. :(

Szóval van az életösztön. És még ha az élet élhetetlen is, néha jönnek letisztult percek, órák, napok, amikor újra önmagunk lehetünk, minden teher nélkül - az ilyen pillanatok is őszinték, nem "beetetés", az más kérdés, hogy milyen borzalmak várnak még ránk. De egyszer mindennek vége lesz, a rossznak is, az életnek is.

Előzmény

Válasz

Ah, miért kellett Tamást is...? :(
Mindig beetetsz minket ilyen kicsit boldogabb, jobb kilátásokkal kecsegtető részekkel, aztán a következő olvasással meg jön a bummm... úgyhogy én már semmit nem hiszek el!

Válasz

Olyan túl fontos szereplőket már nem hozok. Hát, nem lehet mindig minden pillanatban maximálisan felkészülni, főleg, ha az ember amúgy is ki van már égve a melótól... Na, Barna ilyen.
Janit és Jácintot a világért sem szedném szét :)

Előzmény

Válasz

Áh, igen, az a bizonyos májusi napfény. A szabad és tiszta elme jutalma!

Szegény Szeles Barna, bőven elszeletelték a mai nap; dehát, így jár az, aki nem kutat utána a betegeinek. Nevet kapott, tehát biztos bőven találkozunk majd még vele :D Jani javának reményében pedig lehetőleg Jácint jelenléte nélkül.

Válasz

Kicsit igen, kicsit most ismét kisüt a nap, de csakis kicsit.

Köszönöm szépen olvasásod!

Előzmény

Válasz

Kedves egészségedre akkor :D

Előzmény

Válasz

Ez a rész már lényegesen rendezetebbre sikerült , bár az esemény siko, még egy másra csúsznak. Egy a megnyugvás felé vezet az út, vagy csak azt óhajtom, és azért érzem azt, de komolyan mintha tisztulna az ég a Norci feje fölött és benne is.

Válasz

Na, ez finom volt, és nem is akar visszajönni.
Jóllakottan hátradől, és csendben emészt :)

Válasz