Amie Mon üzente 7 éve
László Levente üzente 7 éve
A részt elolvasva, sőt a kommenteket is, még mindig nem értek semmit. De lehet az az oka, hogy fáradt vagyok.
Minden esetre, megpróbáltam elszakítani a valóságot, Norci beteges képzelgéseitől. Ebből annyi szűrődött le nekem, hogy Tamás öngyilkos lett, amibe Norci beleőrült.
De ki írta levelet? Olga? Akkor nem Tamás hagyott levelet Morcinak? Remélem jól értelmezem.
Minden esetre, ez a történet olyan szakadékokba akar rángatni engem, amibe nem vagyok biztos, hogy bele akarok esni! :)
Jut szembe, Chopint én is gyakran hallgatok, olvasás közben. :)
. Léda üzente 7 éve
Csak kapkodtam a fejem ide-oda... néha az undor, néha a sajnálat jött ki belőlem. Nagyon megrázó rész volt.
Ócsai Norbert üzente 7 éve
Amie Mon üzente 7 éve
Amie Mon üzente 7 éve
Ócsai Norbert üzente 7 éve
Számomra EZ volt eddig a legjobb rész! :D
Az őrület és összeroppanás határán, amikor az elmosódó értékek között megfullad a logika és erőre kel a tudatalattit szorongató káosz; Az álmok világa, a fantázia birodalma, amit a kétségek által megbénítva már nem mi uralunk, hanem ők mutatnak utat. Terelnek, széttépnek, nyolc irányba löknek előre egyszerre, és mi hasadunk, addig, amíg végleg el nem szakad minden.
A Betűtípus és szín váltása először furán hatott, de amint az olvasás során megtudtam, hogy mi áll a háttérben, máris értelmet nyert. És egy nagyon jó vizuális reprezentációja annak, hogy mennyire más lett Nora fejében minden.
Tényleg, élvezettel követtem minden egyes sort; A kiszámíthatatlanságot, a kétségbeesett próbálkozást, hogy a lány - bár immár inkább nő - elméje megpróbálja a maga módján feldolgozni az eseményeket; És nem csak a cselekmény, de ennek leírása is remekül sikeredett!
Egy az egyben élethű és valóságos!
Amie Mon üzente 7 éve
Balogh Zoltan üzente 7 éve
Hát bizony ebben a részben megrázó jelenetek voltak, az apa cselekedete az anyja magatartása, némi támpontot adnak a lány viselkedéséhez. De ezen belül is skizofrén, és számtalan eseteben a leglogikátlanabbul cselekszik. ez annyire nem igaz hogy már igaznak tünik. DE hát a te hősöd, és azt csinálsz vele amit akarsz, mindner fel vagyok készülve.
Bodor Áron üzente 7 éve
Itt egyikünk sem író. Mármint gondolom, senki nem ebből él, elvégre "amatőr írók klubja". Kritizálni mindig könnyebb persze, mint alkotni. Az meg, hogy senki se olvassa, hát ilyen ez a popszakma. Az enyémet se. Másét se. Az emberek nem olvasnak.
Én viszont időt szenteltem a tiedre, és a sok fent-lent közt ezután a rész után eléggé "lent" voltam, mármint nem tetszett, mert már megint bevisz az erdőbe, amiből úgy érzem, már sosem kíséred ki az olvasóid kézen fogva. Remélem mégis. Ennek szellemiségében várom a folytatást, optimistán lezárásokban és magyarázatokban bizakodva.
Amie Mon üzente 7 éve
Elsőre is értettem a mazochizmus okát, amivel én válok szadistává?! Az ügyelős duplarészt nem mondtad.
A képzett szakemberek pont nem tudnak mit kezdeni a vérteszt eredményekkel. És nem, nem egy tudathasadásos-agyon-rágott-csont-klisés személyiségzavart akarok kihozni belőle, csak... Le kell írnom dolgokat, amiket ismerek. Biztos, hogy nem jó, mert nem vagyok író, ha úgy érzed, hogy találtál benne jó részeket, az jó... De nem tudok mást, jobbat, csak talán azt, hogy nem írok. Mert végülis minek.
Bodor Áron üzente 7 éve
A mazochizmus a "most már ha eddig elolvastam, baromira érdekel mi lesz belőle" érzésből ered. Sokszor lendített tovább, aztán néha megérte, emrt nagyokat villant a történet, mint pil a 35. rész, amit már említettem, vagy az ügyelős duplarész. Aztán bevillan egy kép, ami után mindig több lesz a kérdés és elvarratlan szál, mint a válasz a továbbiakban. Ez megcsapkodja az olvasó elméjét. Vagy beletompul és önálló novellákként kezeli (pl. a Brigis állatházas rész, vagy igazából Dáviddal való kapcsolatának nagy része is egyelőre törölhető mellékszálnak tűnik.
Az egész így nem magyarázható mással, mint a főhősnő mentális problémáival, amit biztos hogy egy képzett szakember már talán ennyiből diagnosztizál pontosan. Én egyszerűen őrületnek általánosítottam. Mivel az ő szemszögéből írtad, ez elfogadható.
Amie Mon üzente 7 éve
Bodor Áron üzente 7 éve
A történet nagyon sokadszorra taszít a "hogymivan"-ba. Fel akarom fogni, de nincs mit. Mármint túl nehéz. Megerőltető olvasmány. Főleg így szabdalva. Legyen már vége, lassan megőrülök tőle!
Mármint képletesen, hiszen valami ilyesmiről van szó. De tény, hogy beszív és kihány néha. Mazochizmusom tovább rángat benne, de most már ideje lenne a válaszoknak, mert még egyszer nem akarom kihányatni az agyam.
Ha kérhetem.