Farkasnak arany élete lett :))

Kicsit másképp alakul majd, mint ahogy sejted.

Örülök, hogy újra itt vagy! :)

Válasz

Szegény Farkasnak sincs könnyű élete.... de legalább zseniális nevet kapott :)
Bátor volt, hogy felvállalta a dolgot és elég vicces, hogy hiányzik neki az anyja pofonja :) Persze az utolsó mondat sejteti, hogy nemsoká újra találkozik azzal a bizonyos gyémántgyűrűvel...

Válasz

Látom jól elkalandoztatok ennél a résznél. Bizonyára mindünkben felvetült már a kérdés, hogy vajon nem csak egy szimuláció az egész életünk? Lehet a hátunk mögött nincs is semmi, míg meg nem fordulunk? Vajon a szekrényben akkkor is ott vannak a ruhák, ha annak ajtaja be van csukva? Lehet a deja vu, egy hiba a szimulációban? Nos, ezért mondják, hogy boldogak akik bután halnak meg. Ők nem törpölnek ilyeneken. :)

Válasz

Igen! Pontosan! :D

Előzmény

Válasz

"Mondjuk, én különleges eset vagyok. Én egyszerre hiszek mindenben."

Én is.

Az agyunkat hihetetlenül átformálja a társadalom. Gyerekkorban van a mágikus korszak, amikor közlik, hogy szellemeket látnak. A felnőtt azt mondja, szellemek nem léteznek. Innentől kezdve kvázi nem látjuk őket, mert jaaa, ha a felnőtt azt mondta, az úgyis van. Többet látnánk, ha nem lenne a napi rutin, a mókuskerék, ha nem lennénk összezárva, ha a felnőttek nem lennének néha annyira ostobák.

Minden igaz és minden része a nagy egésznek. Persze, mindennek az alapja, ahogy te is írtad. Az esszenciája, a közös pont, a szív, a 21 gramm:)

Előzmény

Válasz

Hú... Jól belemélyedtem... Bocsi, ha eltereltem a témát! :D

Válasz

Igen, és itt el is érünk a misztikum és a tudomány elég tranzparens határához.

Maga az érzékeltolódás is csak egy theória; De attól, mert a tudomány "meg tud magyarázni valamit", az nem jelenti azt, hogy a valóság úgy is van, természetesen. Csak egy kényelmes elmélet, amivel ideiglenesen békére ítélhetjük az elmét.
Ahogy mondani szokták, "Nincs bizonyíték arra, hogy misztikum áll a háttérben"
De ahogy erre én mondani szoktam: "Arra sincs bizonyíték, hogy nem."
;)

Mondjuk, én különleges eset vagyok. Én egyszerre hiszek mindenben.
Hiszek a paranormálisban, hiszek annak hiányában. Hiszek Nagy Bummnak, hiszek a Teremtéstörténetnek. Hiszek a vallásban, hiszek a vallástalanságban.

Mindenre van magyarázat. Mindenben van valóságalap. Az igazság pedig nem az, amit mások mondanak, hanem amit a szívünk talál jónak.
A hit megválasztásának lehetősége, kedvünk szerint.

Szóval igen. A Deja Vu is egyszerre tudományos és misztikus. Ha azt hisszük, hogy egy dolog mögött több is van, mint amit látunk, akkor az úgy is van.
Az emberek speciális lények. Igazából nem magyarázatokat találunk mindenre. Mi magunk vagyunk azok, akik a gondolatainkkal az univerzumot formáljuk a saját képünkre. Ha hiszünk a szellemekben, akkor léteznek. Ha hiszünk a többszöri életben, akkor élni fogunk többször. Ha hisszük, hogy a világ 'tudományosan' mindennel megmagyarázható, akkor ez lesz a valóságunk.

Amíg hiszünk, addig a világ a mienk. És ezt a gyerekek értik a legjobban, mert ők álmodoznak a legtöbbet. Ők formálják a realitás a legtökéletesebben érdekesre.

Előzmény

Válasz

Az időbeliség nem stimmel. Ha ugyanazt éled át újra és újra, azt nem magyarázhatja. Egy "új" deja vou-nál el tudom képzelni, mint a fényt az alagút végén, de ha több éves újra feltörő érzés, az valami más, mint látásérzet.

Egyébként én is azt hiszem, hogy mindenre képesek vagyunk, csak még nem ismerjük, hogyan.

Előzmény

Válasz

Rengeteg válasz található ugyanazon kérdésekre, de én őszintén hiszem, hogy az igazság mindig az, amit mi magunk hiszunk el :) Eme változatosság miatt is vagyunk mind egyéniségek.

Én személy szerint azért hiszek az ingerkülönbség magyarázatának, mert egyszerűen lenyűgöz a tény, hogy az élő szervezet mikre képes a hibák csarnokában. A tény, hogy egy apró kis eltérés is képes egy misztikusan elbűvölő jelenséget létrehozni, pontosan amiatt, hogy a tudatunk valahogy képes legyen megérteni és korrigálni.


Ezen a téren az előrejóslás pedig ugyanúgy köthető a különböző időben érkező ingerre; Az érzés, miszerint tudjuk, mi fog történni, az valójában a már megtörtént kép, amit rávetítünk a frissen érkező jelenségre. Azért érezzük úgy, hogy megtörtént már, és tudjuk mi lesz a következő lépés, mert már Valóban megtörtént, és valóban láttuk, hogy mi lesz a következő lépés; és teljes mértékben újraéljük ugyanazt, csupán, az emberi tudat gyorsaságával.

Egyszerűen Lenyűgöző!! :D

És igen, rengetegszer átéltem már (egy időben még azt is hittem, hogy időutazó vagyok), de minden egyes alkalommal játékot űzök belőle, és azonnal minél több dolgot akarok megfigyelni, pusztán ezért a különleges érzésért.

Előzmény

Válasz

Még nem éreztél olyat, hogy egy szitu közepén visszaemlékszel arra, ami épp akkor zajlik? Minden szín, helyszín, hangulat, térelem ugyanúgy ismétlődik? És tudod, mit hoznak a következő másodpercek? Na, ez biztos nem a látóideg féloldaliságán múlik. Inkább hiba a mátrixban :D

Előzmény

Válasz

A kiindulási pont véletlenek sora. De ha végtelen az univerzum, és az idő, akkor akár meg is történhetett, minden csak viszonyítás kérdése.

Ahogy az is létezhet, amit mi emberek nem tudunk észlelni. Miért ne lehetne olyan anyag, olyan akarat, mintázat, amit nem tudunk látni, érezni, felfogni. A szelekció most is zajlik, az emberi faj is változik - állítólag pl. a depresszió ilyesmi szelekciós előny :D

Definíciókká skatulyázunk mindent, hogy a saját képességeinkhez mérten kategorizálhassunk. A társadalom vívmánya. De akárcsak a multirezisztencia, mindig kicsúszik a kezünkből, az utolsó láncszem mindig hiányzik. Nem csak tudomány van, vagy nem csak az, amit érzékelünk. Az élet misztérium, a gondolatok teremtik. Pedig a jelen lenne a lényeg. Ha képesek volnánk abban létezni, akkor nem kellenének elméletek és miértek. De így, közösségben, ez kivitelezhetetlen, már csak a túlélésért folytatott harc marad.

Előzmény

Válasz

Deja Vu tudományos magyarázata: A szemek által látott kép egy hiba folytán nem egyszerre érkezik meg az agy látóegységébe.
A bal szemből érkező inger egy icipicivel előbb érkezik meg, a tudat feldolgozza, mint megtörtént esemény, de erre rá megérkezik a jobb szemből Ugyanaz a kép, és rátelepül a már elraktározottra, egy kettős hatást keltve.

:)

Válasz

A genetikai evolúció egyébként könnyen belátható. Ebből a szempontból a "kiindulási pont" körüli információnk hiányos. Vagyis az első élet keletkezése, a DNS létrejötte körül vannak fehér foltok. De "látványos" evolúciós lépésekben nincs hiány. Pl. a nozokomiális fertőzéseket létrehozó "szuperbaktériumok" kialakulása, vagy a maláriaellenes szerek hatására létrejövő egyre ellenállóbb plasmodium egysejtűk szelektálódása. Csak hogy maradjunk az orvosi témáknál.

Válasz

Ha még nem láttad a Mátrixot, szerinte pótold! Annak ellenére, hogy az is összeollózott katyvasz. Viszont jól ollózták össze. A végtelen ciklus a második-harmadik részben van. Probléma annyi, hogy az egész sztori sok szempontból jobb lett volna, ha véget ér az első után. Mindegy.

A tudományban minden, ami nincs bizonyítva tökéletesen, elmélet. Ahogy az ősrobbanás is az, meg az evolúció. Mindkettőre sok a bizonyíték, de a kérdés is. Épp ezért beszélünk elméletről.

A vallás máshogy közelít. Nem teszi fel a "miért" kérdéseket, vagy ha igen, akkor az a válasz, hogy "csak". Kinyilatkoztat, de nem bizonyít, illetve ha utólag próbálkoznak vele, az nélkülöz mindenféle tudományos igényességet. Ez persze a vallás szempontjából így van jól.

A tudományos elméletekben tehát végső soron nem hinni kell, hanem megismerni őket, és elfogadni ha tetszik. Hinni a vallásban kell, mert ott csak az a választásod van, hogy elhiszed vagy sem. Messzire vezet... Maradjunk annyiban, hogy elfogadom az evolúciót és a táguló, kiindulóponttal rendelkező univerzum elméletet. Ugyanakkor elfogadom, ha valaki egy teremtésmítoszban hisz. Mert lelke rajta. Ám ahogy én se őt, ő se engem fog meggyőzni az ellenkezőjéről.

A déja vu pedig "hiba a Mátrixban", szóval visszakanyarodtunk ide. Nézd meg! :)

Válasz

A Mátrixot nem láttam, arról nem tudok nyilatkozni.
Szóval nem hiszel a nagy bumm-ban? Inkább isten kezében? Vagy talán Isten indította be az időt, majd magunkra hagyott minket. Bár a szénalapú élet létrejöttéhez inkább csoda kellett, mint a véletlen. Én még mindig nem tudom elképzelni a szelekciót, hogy a genetikába hogy nyúlhat bele a környezet - ahogy Darwin gondolja.
Ha van is körforgás, én abban hiszek, hogy minden másodperc új, a változás örök - de mi az a dejavou akkor?! Az eleve-elrendeltség "bizonyítéka". Talán minden bennünk van, az egész világ alakításának képessége, csak túl kezdetlegesek vagyunk ahhoz, hogy felfogjuk.

Előzmény

Válasz

Ez a fajta ciklikus világkép könnyen lehet hogy Shakespeare korában is megvolt, vagy még régebben. Amúgy a Mátrixban is van hasonló, ha már Sci-Fi... De inkább Sci az az elmélet, mely szerint a Nagy Bumm is újra és újra létrejön, kitágul a világegyetem, aztán újra összesűrűsödik, megint bumm....

Előzmény

Válasz

Ő igen: "Forog a jó öreg kerék, és idővel ugyanaz a küllő kerül ismét felülre. Minden megtörtént már egyszer, és meg fog történni újra."

A jó öreg kerék meg elég Shakespeare-i :)

Köszi, csak a scifin járt az eszem:))
Starbuck...én a kávézóról maradtam le..

Előzmény

Válasz

Am Mon: Igazából Arthur Conan Doyle, de a BSG később volt, és végső soron leginkább nincs új a nap alatt. :) Na azért a BSG elég jó :) Már ha ugyanazt értjük alatta, és Starbuckról nem egy kávézó jut eszedbe :)

Előzmény

Válasz

BSG :) Az én sztorim is hasonló végkimenetelű lészen.

Előzmény

Válasz

Ez így sajnos nem ugrik be :D

Egy hasonlót ismerek: "A történelem nem ismétel, viszont kiválóan rímel."

Előzmény

Válasz

SZia!

Még lesznek felvonások, hullámvölgyek, mélységek és magaslatok, ahogy zajlanak a hétköznapi drámák az orvossá válásban, a párkapcsolatban, a családi életben, a szervezetében, aztán összefonom a szálakat, és a végén minden felvonás a többivel együtt nyer értelmet - legalábbis ahogy én azt gondolom. :D

Na, és ez miben volt? :) "Minden megtörtént már, és újra meg is fog."

Előzmény

Válasz

Hitchhiker's Guide to the Galaxy! Á, de remek referencia! :D
Pont a napokban olvastam Ugyanezt a törölközős részletet - pedig nem egy vékony könyv.
Ez biztos a sors keze! :D

Jó sokminden történt ebben a részben, és kezdem érezni, hogy lassan az egész történet műfajt vált, immár negyedjére is. Először volt a 'hétköznapi' felállás, leány, erőszakos család, új élet és a bújkálás, majd második felvonásként fénypontba lépett Dávid és vele együtt a misztikum kapott erőre, a mitológia és a szimbolizmus, vallási túnusok; Ezt követve jött Ádám halála, a bál, a katonák, és a háttérben zajló háború világa, egy ketrecbe zárt világ a politikai összeomlás határán.
És most érzem úgy, hogy elértük a negyedik felvonás tetőpontját, amikor az orvosi szálak bontakoznak ki leginkább, az életszeletek, a medikus dráma.

Ez egy felettébb érdekes felállás, és érdeklődve gondolkozom azon, hogy vajon a közelgő ötödik felnovás milyen történetelemeket fog az előtérbe csalni, amivel új mederbe tereli Nora életének a folyamát.


A szülők hirtelen visszatérése talán pont az előszele egy új váltásnak.


Utóirat: Brigi, az ég szerelmére! :D Ez a lány teljesen megpattant ott az állatok között.

Válasz