William Morgenthaler üzente 8 éve
Látom, ez egy jó hosszú történet lesz, én meg jól le vagyok maradva. A Trónok harca volt ilyen. Minden részben történt valami, de egyre távolabb kerültünk a megoldástól. (Ez nem baj :-).)
. Léda üzente 8 éve
Egyre inkább kedvelem Tamást, azt érzem vele kapcsolatban, hogy Norcinak nagy szüksége van/lesz rá még.
A vége az állati ütős lett... ezek a gennyköpetben úszó hegyek... nyami :)
László Levente üzente 8 éve
Nagyon jó befejezés, izgalmas! Mivel kezdett, egy kis misztikum is belekeveredni a történetbe, nem vagyok biztos, hogy Morci betegségét orvosilag is meglehetne magyarázni... de kitudja, majd csak kiderül.
Valóban egyre több a kérdés, ez önmagában nem baj, csak ügyelj arra, hogy végül az olvasó kielégítő válaszokat kapjon.
Másképp nagy lesz a csalódás!
Ócsai Norbert üzente 8 éve
Amie Mon üzente 8 éve
Ócsai Norbert üzente 8 éve
Én pontosan ezért szeretem Norát :)
Felettébb egyedi személyiség, mindig rejt valami meglepetést a viselkedésével, és bár érzelmileg nem a legstabilabb - Ki lenne az egy ilyen gyerekkorral -, gyakran mégis rettentő lelki erőről tesz tanúbizonyságot; leginkább az éles nyelvével.
Én határozottan kijelentem, hogy nem bírnám azt az életet, ami neki kijutott, ő mégis minden nap szembenéz vele és tovább halad a jövő irányába. Értékelendő!
A történetben pedig érzem a feszültséget. Érzek egy bizonyos vihar előtti csendet.
Amie Mon üzente 8 éve
Balogh Zoltan üzente 8 éve
Lehet hogy én en vagyok a toppon, de nekem kezd zavarossá válni az egész. Fő hősöd állandóan beteg, de azért oda tud mondani a dokiknak. Ha az ember beteg akkor visszahuzódó, nem keresi az ellentmondást , söt szinte beszükült lelkiálapotba kerül. Főhősöd viszont egy nagyon rosz beteg.Elnézést.