William Morgenthaler üzente 7 éve
. Léda üzente 7 éve
Amie Mon üzente 7 éve
Az elvárások tesznek tönkre mindent és mindenkit a világon. A kapcsolatokat, szülő-gyerek közt, párkapcsolatokat, mindent... Az elfogadás, az ítélet nélküli megértés lenne a tuti. Én pl. igyekszem.
Köszi :)
. Léda üzente 7 éve
Nem lehet mindenkinek megfelelni, sajnos. Nekem kifejezetten tetszik ahogy és amit írsz, szívesen olvasom mindig. Ha több időm lenne valószínűleg elolvasnám egybe az egészet, mert tényleg érdekel a folytatás, de így részenként haladva is tök jó.
Remélem Norci is orvos lesz :)
Amie Mon üzente 7 éve
Amie Mon üzente 7 éve
K Petthi üzente 7 éve
Ócsai Norbert üzente 7 éve
A nap végén egyetlen igazság marad csak a nap alatt: Mindenki másmilyen értékeket képvisel az életben.
Mondhatunk bármit, az mind csak a saját szemszögünkből lesz igaz.
Példának okáért, én úgy gondolom, hogy Dávid rettenesen ijesztő és nem egy szimpatikus karakter. László sokkal érzelmesebb, rejtelmesebb személyként tenkint rá.
Mon, nem kell aggódni a kritikák miatt, Szubjektív. Egyáltalán em rossz a történeted! :) Természetes, hogy mások más látnak benne, és ebből kifolyólag a leges-legfontosabb dolog az az, hogy Te magad mit gondolsz róla.
Lehetetlen olyan történetet/festményt/zenét/akármit kreaálni, ami univerzálisan mindenkinek tetsztik. Aki jobban preferálja a Fantasy zsénert, az kevésbé fogja értékelni az üldögélős jeleneteket a tanyaparton. Aki az iskolai életet kívánja inkább, az nehéz szemmel fog nézni a businessvilágban játszódó eseményekre.
Így kerek a világ.
Ha kritikával találkozunk, akkor mint Író, szerintem fontos az, hogy önkényesen eldöntsük, milyen részletekre akarunk odafigyelni és melyikre nem.
Ha valakinek nem tetszik, hogy ez Így történt, márpedig ennek Így kellett lennie, akkor vállat vonsz. Neki ez volt a véleménye, ettől még a te írásod értéke Semmiben sem csökkent. :)
Az Én véleményem szerint egy regényt elsősorban Magadnak írsz, másodsorban azoknak, akiknek tetszik, és csak a sor legvégén kell foglalkozni azokkal, akik kifogásolják.
Nem azért, mert nem számít az, amit mondanak, vagy mert kegyetlen diktátorok vagyunk, hanem azért, mert egyszerűen nekik más az ízlésük.
Szóval, Több-Több önbizalmat, Mon! :) Nincs baj az írásoddal; Remek a történet! Egyesek ezt szeretik, mások azt, ennyi a mese.
Ne próbáljunk meg mindenki ízlésének megfelelni, hanem koncentráljunk azokra, akiknek ténylegesen tetszik.
De is csak Saját vélemény az én részemről, nem univerzális törvény. Én így gondolom :)
László Levente üzente 7 éve
:D Eleve utálom ezt a tulajdonságomat, hát akkor ha más ilyen! :D Na mindegy, Dávid rendes gyerek, mert aggódik és ez egy jel, hogy az arrogancia mögött érzelmek lapulnak. Csak ő a maga módján ad hangot neki, ahogy én is. Csak a lányok értenék... :D Na de nem erről szól ez az egész, a történet szerintem rendben van és tetszik is nagyon. Ez a lényeg! :)
Amie Mon üzente 7 éve
Kényes téma. Nem szimpi a főszereplő, de a mellékszereplőket sem túl népszerűek. Hibáznak és nyomorognak a saját szintjükön. Objektíve nehéz azonosulni velük. Mindenkinek nehéz az élete, mégsem írnak belőle regényt. Olyan regényt kellene írni, ami emberközelibb. Nem gazdag kényes királylányról, hanem átlagos családról, átlagos gondokkal, az jobban átélhetőbb.
De nekem egyszer valaki azt mondta, hogy arról írj, amit ismersz. És aztán történtek dolgok, amik miatt írni kezdtem. Így lett a Nora. Én ezt a szeletét ismerem a valóságnak, kiborulni mindenen. Talán van, aki érti, másnak idegesítő, el tudom képzelni. A valóságban is igyekszem megkímélni az embereket önmagamtól - talán pont erről szól ez az egész. Nem tetszem, nem szeretnek, ami mindenkivel megesik, akkor van baj, ha túlérzékeny hercegkisasszony a célpont.
Én nem érzem, hogy akkora gond lenne a regénnyel... A saját szintemen. Ugyanakkor értem a másik oldalt, hogy mennyire irritáló az egész. Az egész valóságom ennyire kiborító.
Persze, hogy rávettél... Én senkit nem hagynék hátra.
Ha olyan vagy, mint Dávid, miért nem szeretsz "találkozni" vele? Akkor igazán átélheted az ő szókimondóságát. Nekem a kedvencem. Bár egy egész élet kell talán, míg Nora megérti, miről beszél, de legalább van valaki, aki nem fekszik alá azonnal (psze nem szó szerint :))). Dávid részéről persze ez a mérhetetlen arrogancia sem jó megoldás, hiszen így aztán nem fogja megtalálni vele a közös hangot, Nori meg retteg attól, aki lealázza. A nők többsége nem ilyen félős, de ők ketten... Mint két párhuzamos egyenes. (A matekosok szerint találkoznak a végtelenben)
Kell a negatív kritika, de örülök neki, ha szerinted sem ennyire rettenetes szar az írás, mint ahogy gondolom, hogy gondolják.
László Levente üzente 7 éve
Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos az olvasó véleménye. Viszont egyes olvasók átmennek szakértőbe és ez nem jó. Természetesen az is kell, de eközben elveszíti, az olvasói örömöket, a történés varázsát. És akkor csodálkozunk, hogy nem tetszik a történet és unjuk már az egészet.
Én mindig megpróbálom az olvasói szemléletet fenntartani és élvezni a történetet, a rejtélyt, az elcsattanó csókokat és egyéb apróságokat.
Természetemnél fogva olyan ember vagyok, aki mindig arra törekszik, hogy elérje amit akar. Példa, hogy rávettelek arra, hogy megvárj engem is, de soha nem kérnélek olyanra, hogy átírd a történetet, mert nekem nem fekszik. Ha nem tetszene, kerek perec megmondanám és tovább lépnék! Ez is az én fura természetemhez tartozik.
Szóval, azt javaslom, kinek nem megy hagyja... Nem kell erőltetni és az írót piszkálni, főleg, hogy ez egy már megírt sztori.
Most ha nekem nem tetszik Dávid, mert magamra találok benne, mert ő is hasonlóan különc és egy bizonyos szemmel tekint a világra és pont úgy udvarol mint én... :D és ez idegesít. Már hogyne, ha magammal találkozok folyton... Na szóval kérjelek, most hogy írd ki a sztoriból, mert nem tetszik? :D Neeem....
Na jó ez inkább rólam szólt, mint a történetről, de remélem érti mindenki mit akarok mondani.
Ha unalmas hagyni kell... Abban nem nyer senki örömet, ha erőltetve elolvassuk. Az olvasó unja és kényelmetlen minden mondat, az író meg bűntudattal rakja fel a következő részt, hogy vajon ebben is mit rontottam el? Holott csak az írás oké, csak ízlés kérdése.
Ócsai Norbert üzente 7 éve
Nem is kell zsúfolni! :D Így jó!
Épp azt mondtam, hogy más zsánerekre más szabályok vonatkoznak. Ha te, mint az író, úgy véled, nem tudod tovább tömöríteni, akkor nem is Szabad azt tenni.
Haladj nyugodtan tovább, jól csinálod!
Amie Mon üzente 7 éve
Ócsai Norbert üzente 7 éve
Én nem látok bajt a történetvezetéssel. Igen, lassan bontakozik ki, de ez is épp olyan egy műfaji eszköz, mint az többi; ez hosszátartozik az életképekkel foglalkozó írásokhoz.
– Na állj! – szólt rám. – Visszatolod a kis segged az ágyra, és megmérjük újra a lázad!
Ami egy észrevételem lenne itt is, hogy a 'segged' szó az alábbi részletben nem éppen "Tamásos". Legalábbis én személyesen nem tudom elképzelni, hogy ezt a formát használná. Az ő nagypapásan kedves/humoros személyiségével sokkal inkább feneket mondana, avagy popsit; A seggezés sokkal inkább egy Ádám szó lenne az én szememben - benne van elég vitriol hozzá.
Nem hiba, ne vedd annak; Csak egy megfigyelés.
Amie Mon üzente 7 éve
Fokozatosan csökkenő hangerővel - ezt jelenti. Összemostam.
Azt hiszem, írtam már, talán nem neked, vagy igen, nem emlékszem, hogy az önéletrajzi vonulatok miatt, amiatti hűségből ennél jobban nem nyúlok bele a cselekményvezetésbe. Nem a krimi része a fontos, nem a "vészhelyzetes", nem a szerelmi szál... Ez egy élet, szerencsére 10-15 évnél több nem lesz. Így aztán addig nem jut tovább, míg nem juthat, ehhez kellenek még színek és a valóság beleszövése.
Ez ilyen. Nem életem regénye, egyszerűen csak ilyen, mert meg kell írnom, és ilyenre, amilyen. Bocs, ha fárasztalak vele! Tényleg!
Szentmiklósy László üzente 7 éve
A decrescendo nem lassítást jelent. Az a ritenuto. Norci szüntelen és véget nem érő sérülései, képzelt és valós betegségei, háttérben a tragikus orosz arisztokrácia sejtelmes mitoszaival, kezd kimerítő lenni. A félelmetesen gonosz anyuka meg már nem olyan félelmetes, amióta a törékeny Norci úgy vágta képen, hogy elterült. A sok orvosi ténykedés izgalmas, olyan mint a Vészhelyzet, de a történet nem akar előbbre jutni sehogy. Ennek nem lesz jó vége.