Amie Mon üzente 7 éve
Az utolsó mondat a legkegyetlenebb!!! :D
A tarhonyán akadtam fenn egy kicsit, azt átírhatnád tésztára, vagy valami univerzálisabbra az angol nevek tekintetében.
Igazad volt, kedvesen írsz, most már nem féltem, pedig megint volt halott. Inkább izgalmas, rejtélyes. A krimiket nem bírom, de a tiéd valahogy más. Sztorizgatós. :)
A kis zabagép Danielt bírom, az új förbit kicsit sem! És úgy szeretném, ha Alice táncolhatna újra!
. Léda üzente 7 éve
Nem amerikai, de nem is itthoni, hiszen ez egy olyan környezet, ami az én fejemben van, én találtam ki és olyan, amilyen. Nincs helyhez kötve. Nincs barnarizs.
Köszi az olvasást.
Bodor Áron üzente 7 éve
Nagyon kellemesen olvasmányos az egész. Ám nekem kicsit leült az 5-6. rész. Lehet, hogy ezeknek a momentumoknak lesz szerepük, de nem igazán érzem az előrehaladást. Persze legalább elmélyedhetünk abban, hogy unalmas is tud lenni a rendőri munka. Pl. az autós üldözéses rész aranyos, de abszolút kihagyhatónak érzem.
Apróság... Ha külföldi, vélhetően amerikai környezet, akkor lehetne, hogy a barna rizzsel vagy a pattogatni való kukoricával fogócskázik az áruházban? A tarhonya kvázi hungarikum...
Ócsai Norbert üzente 7 éve
És most jött el a pillanat, amitől féltem: A Daniel/Claire/Förbi/Futárfiú quartettje alatt teljesen elveszítettem a fonalat, hogy éppen ki mond micsodát, olyan kevés volt a párbeszédleírás. :D
"
- Úgy gondolja, hogy nem ő volt?
- Nem tudom!
- Mi a megérzése? Magánál jobban senki nem lát a fejébe.
- Úgy gondolom, nem ő tette. Legalábbis nem egyedül.
- Egy másoló?
- Akár… vagy egy segéd, még nem tudom. Túl sok az eltérés.
- Mit titkol előlem? "
Tetőpontja a példának. Persze hosszas gondolkodás után azért kisakkoztam, hogy ki lehet kicsoda, de első alkalommal, amint megláttam, egyszerűen csak fejkapkodással végigpörgettem a szavakat.
De tartalmilag egész rendben volt ez a rész is; És már Brianre is gyanakvó tekintettel nézek. Senki sem menekül az összeesküvés elméleteim elől! :D
Ez így felettébb izgalmas! Jól vezeted a történetszálakat és a karaktereket!
. Léda üzente 7 éve
László Levente üzente 7 éve
Idegen helyszín és nevek ide vagy oda, a 'rittyentek' eredeti magyar kifejezés és egyedi is a maga nemében! :D
Nos mondhatnám, hogy jó volt, meg tetszett, de tudod, hogy nem vagyok olyan... :D
- Semmi gond – legyintek. – Fogadja őszinte részvétünket.
- Köszönöm.
- Ön Susan élettársa, igaz? – kérdem. - Itt én először a kérdést tettem volna fel, majd a részvét... ez csak tipp, nem kimondottan hiba.
Azon kívül, nem éreztem eléggé lesújtva a srácot, Susan halála miatt... lehet okkal?? Vagy csak elsietted. :D
Hát ennyi lenne a puhatolózás.
A rejtély továbbra is az maradt, a hullák meg gyűlnek. Remélem mihamarabb a nyomára akadnak a gyilkosra. A beteg apa is jó húzás, így érzelmes pillanatoknak is részesei lehetünk.
Balogh Zoltan üzente 7 éve
Szépen hömpőlyög a történet, anyomozás egyéb akadályokba ütközik, de jó a végere egy férfi ölelése , egy ilyen izasztó nap után. Kellemes olvasmány !
. Léda üzente 7 éve
Köszönöm szépen, László! Én sem itt akartam elvágni eredetileg, de muszáj volt, különben túl hosszú lett volna egy feltöltéshez.
Szentmiklósy László üzente 7 éve
Még mindig csak ámulok, hogy milyen nagyszerűen írsz, milyen életszerű ez a naplószerű egyes szám első személyben elmondott történet. Azért én minden rész végén szeretek, egy érdeklődést felcsigázó felütést, ami miatt az olvasó türelmetlenül kezd a következő fejezetbe. De azért így is élvezem.