Amie Mon üzente 7 éve

Jaj, már, ott a következő :P :) Köszönöm :)

Válasz

William Morgenthaler üzente 7 éve

Anyukának örülök, de hogy lehet így abbahagyni? :-)

Válasz

Amie Mon üzente 7 éve

Én megköszönöm, ha azt is megírjátok, ami fura! Mert itt mindenki megütközött valamibe, szóval át fogom írni, valahogy... Még nem tudom.

Válasz

. Léda üzente 7 éve

Szerintem mindenki írja a könyvét úgy, ahogy akarja és ahogy megálmodta. Mi pedig ne azért olvassuk, hogy utána megmondjuk, hogy mi hogyan írtuk volna a másikét vagy, hogy szerintünk hogy lenne logikus... azért olvassuk, mert az adott történet izgalmas, tetszik és kíváncsiak vagyunk rá, hogy írótársunk mit hoz ki belőle és hogyan görgeti a szálakat... véleményt persze lehet és kell is írni, de ne arra irányuljon, hogy mi hogyan írtuk volna meg a másik helyében.

Válasz

László Levente üzente 7 éve

Az Isten szerelmére nehogy szakkönyvet csináljatok ebből a szép szappanoperából, mert akkor kiakadok... :D :D
Én sem vagyok hülyébb mint más, nekem is fura volt a Hasfájás könyv, de kit érdekel??? Itt a történés a lényeg.
A 93 éves nénik, meg ne tudd meg miket mondanak. :D Az unokájuk nevét sem tudják kimondani, nem hogy betegségek neveit.
Egy kislány meg nem biztos, hogy észben tudja tartani. És lehet, hogy nem is kötötték az orrára részletesen, hogy mi baja van. Mert a szülők mindent kézben tartanak ugyebár... Na ehhez mit szólsz Áron?
Mozgasd meg a fantáziád...

Válasz

Amie Mon üzente 7 éve

Talán nem fejezem ki magam érthetően... A kiscsaj a hasfájás közben nem venne le a kezébe olyan című könyvet, hogy MSD! És kórtan. Ő rápillant. Nem odamegy kutakodni. Rápillant.

A harmadikra meg... Többet nem lehet, unalmas lenne.

Nem értem, miért a "következetlenség" szót használod. Ha azért, mert eddig minden realisztikus volt (Dávid sárga pupillája?!), arra már mondtam, hogy misztikus lesz.

EZ pl. csak téged zavar. Én inkább a jellemhűséget választom. De itt mindenki fenn akadt az egészen egyáltalán, hogy Nori mondja meg a diagnózist - pedig ez sem volt a célom. Úgyhogy itt, ez az egész nem jó ezek szerint.

Vagy jó, mert megtörtént, csak nem bírom normálisan leírni.

Nori nem nagyon akar élni, ha mondjuk ezért kellene tudnia, milyen a betegség fajtája. De ez a rész tök mindegy, ezt akár át is írhatom, hogy tudja, vagy... Akkor minek az az egész párbeszéd. Nem tudom.

Válasz

Bodor Áron üzente 7 éve

MSD Manual egy könyv, vagy legalábbis amikor még találkoztam vele, az volt. Most már biztos ez is inkább elektronikusan fut.
Létezik belőle orvosi és "laikus" változat. Utóbbiban nem minden latinul van.

Utánagugliztam. 1899 óta adják ki, a legutolsó kiadás (a 19.) 2011-es, 2015 óta csak elektronikus van.

Ezen kívül valami kórtan tankönyv jöhet még szóba.

Végső soron mindegy, ez valóban egy regény. Lehet hogy csak engem zavar, ha következetlenségek vannak benne, és a "filmtrükk" oltárán feláldozod a realitást. Mármint a "Hasfájás" c. könyv és a harmadikra telibe trafált tünetek valami ilyesmi.

Általában egy cukorbeteg is ismeri a saját betegségének tüneteit és kezelési módszereit (az inzulinjait monduk, ha I-es tipus) hiszen az élete múlik rajta. De mondom, nem kötekedés.

Válasz

Amie Mon üzente 7 éve

Igen...és ez még csak a kezdet :(

Köszi!

Válasz

Amie Mon üzente 7 éve

Tünetek latin nevét?
Hát, ez az, hogy ez nem belgyógyászat. Nem jó. Semmilyen könyvcím nem jó ezen kívül.

"MSD maual" ? Tudod, hogy még mobil sincs! A kézikönyv talán, de az sem olyan nyilvánvaló, amit kinyitna.

Mindig nagyon a logika mentén gondolkozol. Ő sok mindent elfojt, negligál. Azért köszi a kötekedést, biztos hibázok, az elkerülhetetlen.

Válasz

Bodor Áron üzente 7 éve

Mielőtt úgy tűnik, hogy megint kötekszem, közlöm, hogy tetszik, és ezért foglalkozom vele.

Szóval valaki, aki születése óta hemofíliás, még a tünetek latin nevét is tudja, nemhogy a betegségéét. A 73 IQ-s demens 93 éves néni a nevét és telefonszámát nem tudja elmondani, de a betegségét általában igen, még azt a latin alcsoportot is, amiről nem is hallottam.

Oké, hogy ez egy regény. De a könyves jelenetnél is inkább egy "belgyógyászat" könyvben, vagy esetleg egy MSD maualban kereshetne tünetek alapján.

Az anya megjelenése, az egész lefagyott a személyétől a kórház dolog jó volt...

Örülök, hogy nem appendicitis. Olvasom tovább!

Válasz

. Léda üzente 7 éve

"– Baszki! – üvöltöttem. Rémült arcára a totális kétségbeesés ült.
– Baszki... – ismételte megrendülve. " - baszki mi lesz ebből.... amúgy Norcinál nem ismerek szerencsétlenebb embert, vele aztán minden megtörténik, amitől rettegni lehet.

Na de akkor mi a fene baja van?!

Válasz

Amie Mon üzente 7 éve

Hogy mi? *sóhaj* Ez is a regény egyik fő dimenziója.

Anyu... Jól érzed-jól érzed, de még ennél is több...

Ott, az helyes - a helyesírás szabályai szerint.

Köszönöm átélésed, olvasásod, kedves szavaid :)

Válasz

László Levente üzente 7 éve

A fenébe is! Tényleg nem az, pedig szentül hittem. De akkor mi? Meg öl a kíváncsiság.
Ez a sztori egyre jobban tetszik nekem és azok a sötét idézetek az eljövetelről, nyami. Ezt olvasva sok olyan kifejezés megfogalmazódott bennem, amit ide nem írhatok le, talán mormoltam is valamit közben... Na lényeg, hogy nem ide illő szavak, de azok jeleznék igazán, hogy mennyire bele éltem magam. :D
És a kedves kis anyuka, vajon nem valami titkos ügynök, vagy még jobb bérgyilkos? Különbem miért a sok költözés?
Bent lehet, anya, bárki, akit akarsz, de most már kibaszottul kifutunk az időből! -itt nem sok picit a vejsző? :D Vagy lehet hangsúlyosan, tagoltan beszélt és azt akartad éreztetni?

Válasz

Amie Mon üzente 7 éve

Jó, hát nem árulhattam el, hogy beletrafáltál! :D *High five*

...most hirtelen keresni kezdtem, mert én is hajlamos vagyok tengernyi hogy-ot használni :)
Igen, nagy mák, hogy anyu jön-megy, egyébként másról nem is lehetne írni, mint fulladásról.

Köszönöm itt-léted!

Válasz

Ócsai Norbert üzente 7 éve

Háh! Nesze neked öndiagnózis! :D *Boldog tánc*
De még ha a probléma nem is az. amit feltételeztek, egy hiba legalább feltárja az utat a helyes megoldás felé.

Egy újabb bizonyíték, hogy mennyire megfogott, miként a karakterekkel bánsz, az az, hogy mihelyst megtudtuk, hogy érkezik az anya, máris felsóhajtottam, hogy szépen fordulhat is vissza most azonnal... Ez túl sok 'hogy' volt, nem de?
Akárhogy is, lényeg annyi lenne, miszerint teljes szívből érzem azt a nehéz atmoszférát, amikor jelen van, és én magam is azt kívánom, hogy távozzon minél hamarabb. Egyszerűen kényelmetlenül érzem magam, akármikor a helyszínen van. Nagyszerű!

Válasz

Amie Mon üzente 7 éve

Van ilyen :) Köszönöm, örülök, hogy tetszik!

Válasz

Balogh Zoltan üzente 7 éve

A nagy felhajtás megvolt, elemi erővel álltak neki a mütétnek, csak a éppen a diagnózis nem volt jó. Orvosi műhiba, vagy majd kimagyarázzák. Ahogy szokták. Nagyon tetszik.

Válasz