Gráma Béla üzente 8 éve
Kedves Tünde!
Nem szokásom véleményeken vitatkozni,mert ami valós elfogadom és ahhoz tartom magam.Mindenek előtt köszönöm a javaslatot ami SZÉP EMLÉKEK, ELVESZETT ÉKSZEREKET illeti,de jelzem ilyen témájú családregényem már van Nemzedékek balladája címen,amely egy évszázadot ölel fel.
Nem szabadkozni akarok, de tudnod kell, hogy műtött kézzel írok,ami még nagyon érzékeny az erőltetésre,így aztán, hogy a pont után felkiáltó jel is becsúszik,nem tartom helyesírási hibának,esetleg figyelmetlenség. A továbbiakban "helyrerázni" igyekeztél a kongó üzletet,de figyelmen kívül hagytad, hogy az előző szó,"vagánykodtunk"idézőjelbe van téve,tehát Kongó jelzőként használtuk abban az időben(te erre nem emlékezhetsz) az ürességet, utalva az afrikai Kongóra és burkoltan kifejezve,nehogy politikai színt öltsön..Viszont az is helyén való, hogy nevelni "a" gyermeket,mert itt meghatározott gyermekről van szó és nem általánosan kijelentve.
Köszönöm az észrevételeidet, és az alapos foglalkozást!
Nagy Tünde üzente 8 éve
Kedves Béla!
Ahogy Eloise is írta, többek vagyunk úgy, hogy régóta néztünk be az oldalra. Én is így vagyok, de erről a karácsonyi írásodról ismét eszembe jutott a te alkotói stílusod. Írásaidnak nagy hatása van az érzelmekre, de a helyesírás és szövegformázás sajnos háttérbe szorul. Nem is szeretnék túlzottan ebbe belemenni de kiemelek néhányat:
selyem ruhája - szerintem egybe kellene írni
Helyettetek is.! - elég a pont, a felkiáltójel nem kell.
„vagányul”Kongó áruház - "vagányul kongó áruház"
nevelni a gyermeket - nevelni egy gyermeket. Az "a" olyan hatást kel mintha a szóban forgó gyermeket lenne nehéz nevelni, de más gyermeket könnyű lenne. Általánosítva nem keltenél ilyen hatást.
Ahogy az írásod végén is mondod:
"Lehet kissé összekuszáltam mindent. Még egyszer átolvasom,ha küldésre szánom. " - ez most magára a történetre tényleg igaz és ha időd engedi kicsit összeszedettebbé varázsolhatod.
Még egy valami: olvastam a te hozzászólásaid is és egy mondat különösen megfogott. Mivel úgy gondolom, hogy te képes vagy rá, hogy a múltból inspirálód egy történethez, így javaslom, hogy alkoss egy történetet az egyik hozzászólásod kezdő mondatával is: Szép emlékek, elvesztett ékszerek.
Én is kellemes ünnepeket és gyógyulást kívánok!
Gráma Béla üzente 8 éve
Köszönöm azt, hogy olvastátok és véleményeztétek. Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy helyrejöjjek,mert nem kenyerem a tétlenkedés. Zoltán a "kerti" találkozásról és beszélgetésről nem mondtam le,minden reményem meg van,hogy egy kiadósat elbeszélgetünk. Kívánok kellemes ünnepeket és erős kitartást!!!
G. P. Smith üzente 8 éve
Rám is nagy hatást gyakorolt az írás. Elképzeltem, ahogy leírtad a régi karácsonyokat, eszembe jutott a nagymamám, aki hasonlókat szokott mesélni. Nagyon örülök, hogy megosztottad velünk, hiányoztak már az írásaid! Remélem, mielőbb rendbe jössz és kisunokádat is hamarosan láthatod! Áldott, békés karácsony kívánok!
Balogh Zoltan üzente 8 éve
Balogh Zoltan üzente 8 éve
Hát erre csaka Szeretet dicséretével tudok válaszolni, és nem csak neked!
"Ha emberekneknek, vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretett pedig nincsen én bennem olyanná lettem mint zengő érc vagy , vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani és minden titkot és minden tudományt ismerek is , és ha egész hitem van is , ugyannyira, hogy hegyeket mozdithatok ki helyökről szeretet pedig nincsen én bennem semmi vagyik"
Kozma Norbert üzente 8 éve
Kár, hogy nem elsőnek sikerült olvasnom, mert Eloise hozzászólása után nem sok újat tudok mondani. Nagyjából ugyanúgy látom, mint ő. Nagyon jó volt olvasni, hatott rám minden sora. Valóban, az ilyen kicsit személyesebb írások sokkal több érzemet hordoznak magukban, és ha sikerül megfelelően közvetíteni, ezek az érzelmek átszállnak az olvasóra is, akik a hatásuk alá kerülnek. Velem is ez történt. Örülök, hogy újra írtál!
Gráma János üzente 8 éve
Szép emlékek, elvesztett ékszerek. A fiatalok nem is tudják, hogy minden élményünk, ami rég elmúlt, most mintha széppé varázsolódott volna. Az idő minden emléket rózsaszínre fest. Mi azt mondjuk, csak a szépre emlékezem. Ez így is van rendjén. Akkor minden más volt, mert mi úgy láttuk, úgy éreztük. Igazad van . A kicsivel is beérjük. Az unoka mosolya, kedves csacsogása, két kis kezének ölelése többet ér, mint a világ minden kincse. Ez van a leveledben ezt érzem én is és ezért tetszik. Nyudodtan elküldheted, mert meg lessz a hatása. Ölel szerető bátyád, és kívánok Istentől áldott karácsonyi ünnepet és B.Ú.É.K.
Légrádi Eloise üzente 8 éve
Kedves Béla! (Ma szabin vagyok, mert aztán egyhuzamban lehúzok két hetet reggel öttől este nyolcig. Az ünnepek alatt is dolgozni fogok.)
Hihetetlen nagy erő lakozik benned, hogy a nehéz körülmények ellenére is ki tudod magadból adni azt, ami benned van. "Ha mondanivaló kívánkozik belőlem,ha belehalok is kiadom magamból." Ezt szeretném én is elérni magamnál, de valami megakadályoz ebben. Jól látod, egyfelől a munkáim lekötnek és kiszívják belőlem az energiám, és sajnos a kedvemet is szegig, másfelől meg hagytam, hogy idáig fajuljon a helyzet, ezért egy picit önmagam is hibáztatom. Az írás lelket igényel, én meg mostanában olyan vagyok, mint egy lelketlen báb. Egy munkám már leadtam januártól, és azt is megfogadtam, hogy visszaveszek a tempóból, mert sok felesleges kört futok le. De szükségem van a távlati terveimhez pénzhez, és ahhoz meg ugye dolgozni kell. Ebből a mókuskerékből szeretnék úgy kitörni, hogy visszataláljak az íráshoz.
Látom, nemcsak én küzdök hasonló gondokkal, mert az oldalról eltűntek a lelkes írók. Akik meg jelen tudnak lenni, nekik csak hálásak lehetünk, hogy van hová visszatérni.
Én még nem tudom, milyen fájdalmas érzés lehet hónapokat, éveket vágyni azt, hogy láthassuk az unokánk, mert nekem még nincs, de félek is tőle, mert benne van a pakliban, hogy háttérbe fogok szorulni. Jobb esetben nem lesz rám idejük a fiataloknak, rosszabb esetben kedvük. A generációs ellentétek vagy felerősödnek, vagy sikerrel elnyomjuk azokat. Nem tudom, hogy fog majd alakulni, de azt már most sejtem, hogy ez nem csupán szeretet kérdése. Eléggé szentimentális vagyok, de ugyanakkor racionális is. Ami még hátra van, rám vár, elkapnám, az a bölcsesség. Írásod újraolvasva muszáj megemlítenem ezt a hatását.
Neked is kellemes ünnepeket kívánok és mielőbbi gyógyulást!
Gráma Béla üzente 8 éve
Nagyon meglepett hirtelen reagálásod,és nagyon köszönöm minden sorát.Azt vettem észre, hogy leköt hivatásod, de nem hagyod magad,csak hűen kitartasz a klub életében. Sajnos hosszabb gyengélkedésem miatt én is csak soron kívüli megfigyelő voltam, és ezt azt írásomat is egy benső kényszer szülte,hisz két éve nem láttam az unokámat és most is hosszas rehabilitációban nyavalygok. Sajnos a jobb kezemet kellett műttetni Szatmárnémetiben és az előrejelzések szerint kell egy év, amíg teljesen rendbe jön.De nem várok! Ha mondanivaló kívánkozik belőlem,ha belehalok is kiadom magamból.Még egyszer köszönöm figyelmességed és bátorításodat.KELLEMES KARÁCSONYT!
Légrádi Eloise üzente 8 éve
Több mindent éreztem, míg olvastam ezt a személyes hangvételű levelet. Először is nem győzőm hangsúlyozni, itt-ott szóvá tenni, hogy mennyire kedvelem az ilyen jellegű már-már magán szférát súroló írásokat, főleg, amikor inkább csak sejteti a valósághozamát, viszont így is szép számmal bújnak meg benne irodalmi alkotásként több érzékletes, sokatmondó mondatok, mint például: "Utána, már ahogy nőttetek szinte az unalom is nőtt bennetek".
A levél elején tisztázod az olvasóval, hogy mire számítson. Aztán egy kis kitérő után addig jutsz az emlékezetben, hogy én legalábbis hasonló képeket látok magam előtt, mert ahogy írod, mindenki a saját gyermekkorában látja a varázslatot, még ha sokaknak szegényes is volt, még ha az angyalkákat időnként felváltotta, felváltja valamiféle felsőbbrendű képzelet, a háborús szörnyűségeket az egyéni csapások, akkor is megható az emlékezés. "Ezeknek" is az lesz, volt.... A karácsony nemcsak a szeretet ünnepe, ilyenkor számot adunk az életünkről, és évről évre több minden gyűlik össze bennünk, majd egyre inkább elfogadjuk, hogy a magány akkor is velejárója az ünnepnek, ha körbevesznek minket a szeretteink, vagy körbe vehetnének, de nem teszik. Mert nem lehet mindig mindenki velünk. Az ajándékozás önmagában még kevés vigasz. Ölelések, vidám nézések, emberközeli élmények kellenek ahhoz, hogy értelme is legyen a karácsonynak. Szerencsés ember, aki idejekorán ráérez. De többen vagyunk ,akiket elkapott a gépszíj. Ezt sugallja a leveled, és ez így is van jól. Gyarló az ember, hiába igyekszik jónak lenni.
Kedves Béla, mostanában ritkán nézek be, de örömmel láttam, hogy nem hagytál minket karácsonyi hangulatú írás nélkül. A szomorkás jellege pedig csak azt mondatja velünk, hogy kár szépíteni a dolgokat, mert akkor az már hamis kép, és bár másokat ámíthatunk boldogsággal, önmagunkat csak ritkán csapjuk be. Írásod tiszta volta ellensúlyozza a benne meghúzódó kicsit 'felülről jövő' hatást.