G. P. Smith üzente 8 éve

köszi!:)

Válasz

Kozma Norbert üzente 8 éve

Kíváncsi vagyok, mit találsz ki, Eloise :)
Andi, nektek pedig hatalmas gratula! :)

Válasz

Légrádi Eloise üzente 8 éve

Dolgozom az ügyön, addig is felmérem a terepet, hogy merre érdemes elindulni... az ötleteket mely mederbe sodorjam... és még idén!

Válasz

G. P. Smith üzente 8 éve

Eloise, felőlem!:) Benne vagyok és szerintem a többiek is!

Válasz

Légrádi Eloise üzente 8 éve

Teljesen érthető amit írsz Andi. Az eddig sem volt kérdés, hogy mind egyet akarunk, mégpedig életet lehelni az oldalba. És az is igaz, hogy ez nemcsak idő függvénye. Izgalommal felfűtve nem ugyanaz belépni ide és körbenézni, mint úgy, hogy: ja,ja, már megint semmi különös... Szóval, én azon szeretnék változtatni, hogy a hozzáállásunk legyen érdekeltebbé téve. Nem az írásszeretetről meg hasonlókról pampogok, mert az megvan, hanem arról, hogy kölcsönösen felkeltsük egymás érdeklődését. A változatosság gyönyörködtet. Közhelyes, de igaz mondás. Picit arra is gondolok, hogy túlmutatnánk azon, hogy ez egy írói oldal, és nemcsak annyit jelentene, hogy ha írok egy valamit azt ide felteszem, és aztán meg várok, hátha valaki elolvassa.... Most jön a képbe a személyesebb hangvétel, amire lentebb utaltam, ami eddig is működött az oldalon, de előtérbe lehetne helyezni. Mert azt észrevettem, hogy ha valaki valamilyen magánjellegű indformációt oszt meg magáról, akkor arra mintha több reakció érkezik, mint mondjuk egy versére. Ez lenne a kiinduló pont abban, amin hetek óta töröm a fejem, hogy valahogy összehangolhatnánk a kettőt, persze úgy, hogy a lényeg az írásainkon maradjon. Nem szeretném senki idejét leterhelni hülyeségekkel, ezért olyan dolgon töröm a fejem, ami belepasszol abba, hogy szeretünk írni, és nem utolsó sorban olvasni egymás műveit.
A játékot közösen játszottuk, de itt az ideje elengedni, és újba fogni. Olyanba, ami merőben új és más, izgalmas és többeket bevonz. Szerintem nem lehetetlen, ismerve titeket vevők lennétek pár újításra. Nem külsőleg értem a változtatást.

Andi, az új jövevényhez hatalmas gratuláció!! Most pedig elolvasok pár elmaradt írást.:)

Válasz

G. P. Smith üzente 8 éve

Értem, amit írtok, igazatok is van, de én is hasonló cipőben járok, mind az írással, mind az időhiánnyal. Elárulom nektek, hogy jön nálunk a kistesó és sajnos elég rosszul vagyok hetek óta, ezért is csökkent az aktivitásom. De! Eltűnni nem fogok, és szeretném, ha valamit kitalálnánk közösen, hogy akár egy percre is érdemes legyen benézni. A játékra szeretnék írni, ötletem is van, csak sajna túlvállaltam magam magántanítások terén és ez a hetem még zűrös...

Válasz

Légrádi Eloise üzente 8 éve

Norbi, köszi mindent. Tudod így jár, aki csavarog.... Nem voltam a helyszínen, mert engem nem az a koncert hajtott oda, de a városban lenni akkor és ott... félteni mindenkit, egy esetleges újabb támadástól rettegni... végül amire én mentem, elmaradt. A decemberi, az elmaradt, helyesebben fogalmazva megtiltott U2koncert helyettire meg sajnos nem mentem el. Nem tudtam. Valahol ez is veszteség, persze nem lehet összehasonlítani a valódi áldozatokkal és a családtagjaik fájdalmával. Viszont ki merne egy U2 koncertet félbeszakítani? Na, ha olyan is lesz, akkor már nagyon-nagy a baj. Ha nem csak fenyegetések jönnek, hanem be is váltják azokat. Erről ennyi... esetleg megírom újból és újból. A másik dologhoz Norbi: Magam is hasonló cipőben járok. Most például egy késést vállalok be, hogy reagáljak. Valami olyasmire gondoltam, amikor azt írtam, hogy fel kéne lendíteni az oldalt, hogy személyesebbé kéne tenni. Ami máshol vonzó, talán itt is működhet. Valahogy elérni, hogy egy percért is érdemes legyen benézni. A többi meg jön. Ezen agyalok, és ha az ötletemet meg is tudom fogalmazni, jövök.

Válasz

Kozma Norbert üzente 8 éve

Sajnos én is sokkal kevesebbet vagyok jelen, mint szeretnék. A munka és a magánélet kettőse gyakorlatilag minden időmet elveszi, ami marad, abban meg nem mindig tudok az írásra koncentrálni, pedig jó lenne. Van olyan novellám, amin egy hónapja dolgozom, de lassan már teljesen kizökkenek a hangulatából, így olyan, mintha mindig más írná a részeket, ahányszor csak van egy kis időm továbbírni. Lehet, hogy ez is kuka lesz.
Örülnék, ha fellendülne az oldal és én is részese lehetnék, de jelenleg sajnos nem tudok sokkal többet hozzátenni, mint eddig. Nem tudom, hogy mit lehetne tenni, hogy lehetne-e egyáltalán, az biztos, hogy pár régen látott tagnak nagyon örülnék. Jó volt látni néhány napja Weaver Róbert nevét, de vannak még páran, akik hiányzonak. A játék kifulladni látszik, ami nagyon nagy kár. A többszöri pihentetés sem használt. Emlékszem a legelején még sokkal kisebb terjedelmi korlát volt megadva, pár száz karakter limit. Nem mondom, hogy többen vennének részt, ha visszaállnánk rá, de ki tudja.

Eloise, sajnálom, hogy testközelből éltél át ilyesmit. Remélem, jól vagy!

Válasz

G. P. Smith üzente 8 éve

Én bármilyen ötletet szívesen fogadok!

Válasz

Légrádi Eloise üzente 8 éve

Nem is mindenki nevében szóltam. Nem néztem még utána, hogy kik maradtak el vagy kiknek kevesebb a jelenlétük, de az már biztos, hogy annál összetettebb jelenségről lehet szó, minthogy mi történik velünk, körülöttünk.... Már a játék sem olyan vonzó, és valahogy egysíkú lett az oldal. Kevésbé vonzó, mint amilyen lehetne. Persze, hogy is lenne izgalmas, ha kevesen lettünk... De én kis naiv abban sem vagyok biztos, hogy ez létszám kérdése. Sok érdekes fazon megfordult már itt, de valahogy, valamiért tovább álltak. Kialakult egy bizonyos állandó szereplői gárda, ami nagyon jó, és az is, hogy időnként új taggal bővül az oldal, de ettől még a nagyja elmaradozik. Én csak magam nevében beszélhetek, és úgy gondolom, nem ennek okán kéne rágódni, hanem élvezni azt, ami van. Olyat mutatni, ami többeket érdekel. És itt most leszögezem, hogy ez az utóbbi mondat nem az írások minősítésével egyenlő. Magam is gondolkozom azon, hogy ha már a játék sem népszerű így, ebben a formájában, akkor mit lehetne helyette bedobni a közösbe. Addig pedig aki csak teheti írjon, olvasson. Az a bizonyos plusz vonzás, bevonzás, jó érzés, nem is tudom... de valami hiányérzetem van, szinte mindig, amikor benézek. Van mit pótolnom olvasásban, de lehet, hogy már az sem segítene rajtam. A monotonság megöl, pedig most biztosan fel tudnátok sorakoztatni ellenérveket: mi ilyenek vagyunk, ezt tudjuk, ezt írjuk, tehát ezt olvasd. Csakhogy nekem időnként jólesik, ha máshonnan pattan vissza az a bizonyos labda. Mint minden, valamelyest ez is személyfüggő. És mielőtt azt gondolnátok, hogy valakivel bajom lenne, leszögezem, hogy mindenkiben megtaláltam azt az érdekességet, amiért örülök, hogy belebotlottam itt nálatok az oldalon. Csak többen vannak azok, akik távolléte hiányzik nekem ahhoz, hogy teljesen el tudjak itt lazulni. És akkor még meg sem említettem, hogy mennyit dolgozom, hiszen a legtöbben szintén elfoglaltak vagytok. Hiába, hogy időnként kiszakítok magamnak tíz-húsz perc időt, akkor is nehéz az átállás. Füttyszóra nem megy. De igyekszem, igyekszem...

Válasz

G. P. Smith üzente 8 éve

Sajnálom, akivel ilyen történt, történik és azt is, hogy ilyen a világ... azt azonban nem hiszem, hogy emiatt tűnt el mindenki!

Válasz

Légrádi Eloise üzente 8 éve

Nem beszélve azokról, akik mellett bomba robban... akik ennek ellenére halottak hamvaiból vésik a véres kövezetre: erőszakos világban élünk. Erőszakos. Talán bocsánatos bűn, ha kiesnek a hangulatból, és többre nem futja.

Válasz

G. P. Smith üzente 8 éve

Emiatt én is szomorú vagyok. Sehol senki... nem tudom, mi történt, hogy mindenki eltűnt.

Válasz