Micsoda ötlet! Mármint a Tibor által említett 'büntetés". Kicsit átszabva a dolgokhoz... Elgondolkodtató.

Válasz

Hogy mennyire más a japán mentalitás... Japán vezetőségű gyárban dolgozom, ahol egyszer valaki ki akart csempészni jó néhány darab szövetkesztyűt, de nem sikerült neki, a portán elfogták. A vezetőség azzal akarta megbüntetni, hogy két hétig nem mehet dolgozni, de a bérét azt ugyanúgy folyósítják neki, mintha bemenne... abból a meggyőződésből, hogy ezzel majd biztosan szégyenbe hozzák, s többet majd nem jut eszébe ilyen. Persze, a magyar vezetőség elmagyarázta, hogy nálunk azért nem így működnek a dolgok, s nem lett a "büntetésből" semmi.

Az írásod tetszett, legfőképpen a hangulata ragadott magával.

Válasz

Köszönöm, hogy itt voltatok!

Elég rég írtam ezt a novellát, James Clavell A Sógun című műve ihlette.
Én sem értek egyet minden gondolatával, nem is a véleményemet akartam közvetíteni, csak átérezni, és átadni ennek filozófiának azt a részét, ami hozzám eljutott (hisz az egészet kívülálló nem hiszem, hogy fel tudja dolgozni).
Megosztó téma, mégis azt hiszem néha érdemes egy kicsit beleélni magunkat mindenbe, hisz ha meg tudunk érteni egy számunkra képtelen gondolatot, akkor meg tudunk érteni bármit.
Azaz sose zárkózzatok el! :)

Válasz

Üdv!
Jómagam kedvelem a keleti kultúrákat, kivált a japán mentalitást. Ezért is szúrtam ki magamnak az írásodat. Világnézeti eszmefutatásba most nem kezdenék az élet értelméről, illetve a rituális öngyilkosság mibenlétéről.
A stílusod nagyon megfogott, abszolút illett a téma felemás hangulatához.
Tetszett!

Válasz

Szorongó szép gondolatok - cseresznyevirágzás, élet és elmulás. A japán kuturában számtalanszor megénekelt esemény, de már kihalóban van a harakirí !

Válasz

Pár szót elírtam, lévén kapkodok, egy a végén, egy helyet ez-t kell érteni a lépcsőfokoknál. Amúgy legalább annak örülök, hogy vannak, akik töretlenül képesek írni. Tőlem max. az olvasás várható el mostanság, valahogy nem akaródzik az írás. Majd meglátom, hogy mennyire tartós ez a kiábrándultság, no, nem az életből, hiszen megannyi más érdekes inger ér.

Válasz

"Szeretett élni, ez volt az egyetlen dolog az életében, amit igazán szeretett, de nem ragaszkodott hozzá." Ez szerintem ellentmondásos, és túl általános séma. Nem fejtem ki, hogy miért, hosszú lenne.:)
Igazán jól indul az írás. Azaz nem álltam meg olvasás közben töprengeni, hogy megint mi van má.:) Az első zökkenő fentebb.
"Aki nincs tudatában az elmúlásnak, az nem élvezheti igazán a létezést sem." Ez nem igaz szerintem. Mivel az elmúlásnak többnyire mindenki tudatában van, és a kivételek között pedig jócskán akad, akik nem azért nem élvezik a létezést, mert nem tudnák vagy ismernék az elmúlás létét, ezért nem tudok egyet érteni a feltevéssel. Gondoljunk csak a betegek egy csoportjára, vagy a gyerekekre. Ezt is hosszú lenne kifejtenem, vagy átmegy így is, vagy felesleges lenne tovább ragoznom. Amúgy is időnként úgy érzem, kicsit a hülye kategóriás olvasók közé tartozom, ha azonnal nem vágom, hogy mi járt az író fejében, amikor leírt valamit.
Vannak olyan jól hangzó bölcseletek, amik jobban belegondolva bocsánat a kifejezésért, de marhaságok. Persze, ha átsiklunk felettük, észre sem vesszük, hogy mikor miről olvasunk, mert nem kellemes egyik oldalról sem a csalódás.
"A fű élénkzöld színét, hogy is vehetnénk észre, ha nem tudnánk, hogy utoljára látjuk?" Az ilyen klisékkel sok mindent el lehet adni.
"Nincs sok értelme az életnek, ha nem hagyunk benne nyomot." Én ezzel sem értek egyet. Mert ezek szerint akkor az emberek kábé kilencvenhat százalékának nincs értelme az életének? Nyomokat hagyni az utókornak, mint ahogyan Jobs is mondotta egykoron, csak kevesek kiváltsága.
A szóismétlések engem sem zavartak. A téma nagyon eltalált, tetszett. A halál okát ki lehetett következtetni, én szeretem a sejtelmes fogalmazást, még akkor is, ha ez végigkíséri az egész mondanivalót. Ami tetszett elmondtam, azt is, ami nem, de egy dolog borítékolható, hogy látszik az igyekezet, hogy mindig valami új, friss témáról írj, és ezt sajátosan, érzelmesen teszed, hatni akarsz, és egy már az első lépcsőfok azon a bizonyos mércén, ami az én fejemben létezik. Ez dobott az írásodon, ami lehúzta, hogy úgy érzem, még mindig nagyon hagyod befolyásolni magadat az elvárásoknak, így az, amiről írsz, nem hordoz magában annyi egyediséget, mint ami úgy gondolom benned van, a gondolataid között.

Válasz

A történettel, és a leírásoddal semmi baj. Magam viszolygok ettől a kultúrától, sohasem bírtam az értelmetlen dolgokat. Ostoba, barbár világ...

Válasz

Szia, én csak idézni szeretnék a művedből: "művészien gyönyörű módon vitte véghez." Ez jutott eszembe olvasás közben is :)

Válasz

Tetszett a történet, érdekes kettősség van benne. Az élet-halál, a tavasz és az elmúlás. Az elején tényleg vannak szóismétlések, a virágzás és a szeretet elég gyakran fordulnak elő, de engem ez most annyira nem zavart, a történet, a leírás magával ragadott.

Válasz

Szia!

Imádom a távol-keleti kultúrát, ezért kezdtem el olvasni az irományod.
Szép légies az egész, szinte elképzelem, hogy ott vagyok. Mégis hiányát érzem néhány dolognak, például annak, hogy a szamurájunknak miért is kell elkövetnie a szepukut. Mit tett, ami miatt véget kellett vetni életének?
Tetszik, ahogy a cseresznyevirág szirmai végig itt-ott megjelennek, nyugtatólag hatva az emberre és hogy ne gondolja az olvasó, hogy ez egy rossz és véres dolog. Az elején viszont vannak szóismétlések. Mindent összevetve jó volt.

Válasz