Másfele megy a történet, mint azt az előző rész alapján gondoltam volna, de így a jó :)

Válasz

Nem vettem én sem bántásnak, csak eddig még ezzel a művel senki sem volt párhozamot. Bevallom, nem ismerem annyira azt a filmet, egyszer vagy talán kétszer láttam, de már nagyon régen:)

Válasz

Nehéz vámpíros sztoriban (is) újat alkotni, de ezeknél többszörösen igaz az, hogy az elme a törmelékek között válogat. Mindenki ugyanabból. Van egy nagy egész, és abból csipegetünk le. Nem tudhatjuk, hogy ki mit használt már el, de ugyanaz a darabka megváltozhat, ha jó a tálalás. És itt elsősorban engem eddig a stílus fogott meg. Amit Lia ír, az teljesen rendjén van, én is mindig összehasonlítgatok. :) Jövök majd olvasni a folytatást!

Válasz

Persze, csak előbb végigolvastam :)

Bűntudattal élő fiatal férfi, valahol a 17. században, akit már keresi a halált. Rátalál egy humoros hangulatú gonosz vámpír, aki úgy gondolja, ez pont jó társ lenne. Megitatja a véréből, és tádám. Megtanítja mindenre, jóban lesznek. Együtt élnek egy házban, az újonc nem szeret embert ölni (társával szemben), de annyira vágyik rá, hogy rámozdul a szolgálóra (jó, itt nem egészen így volt, de a szolga megvan :) ). De ezt leszámítva főszereplőnk amúgy jó gyerek, állatvéren vegetál.

Ezek a részek voltak számomra elég hasonlóak. De ott nem volt vérbank (jó megoldás :) ), szuper vámpírok (illetve voltak francia vámpírok szuper képességekkel, de az nem ugyanaz).
Szóval, azért írtam, hogy furcsa, mert még lehet, hogy kifejezetten jól fog kijönni, hisz sok itt még a titok, meg meglepetés, azt írtad, meg már most hozzátettél az alap történethez bőven.

Szóval semmi rosszat nem akartam írni, csak megjegyeztem, hogy van némi párhuzam. :)

Válasz

Lia, ezt kifejtenéd?

Előzmény

Válasz

Még nem jutottam a végére, mert nyaraláson vagyok. Annyi fura, hogy sok a közös pont az Interjú a vámpírral, viszont jó, hogy tovább gondolja azt.

Válasz

Ennek örülök:)

Előzmény

Válasz

Pedig a szerelmi háromszög bejönne, de amit eddig írtatok, az is nagyon-nagyon tetszik!!

Válasz

Köszönöm, hogy elfoglaltságaid és fáradtságod ellenére is követed, Eloise!Olvastam az Alkonyat összes részét, eredetiben, A Vámpírnaplókat is, a sorozat jobban bejött, bár nagyon elrontották, most már csak "kíváncsiságból" követem. Gábor nem engedte volna, hogy abba az irányba menjek el, ő ki nem állhatja ezeket:) Szerintem a naplórészek feldobják és teljesen mások, mint a Vámpírnaplókban voltak. Will se vegetáriánus mint Edward vagy Stephan stb. Vannak dolgok, amik a téma miatt - vámpírság - hasonlóak, de mi próbáltuk a saját világunkat megteremteni. Annyi minden jön még, ez csak a legeleje és nálunk nem lesz szerelmi háromszög sem:)

Előzmény

Válasz

"Nem ragyogunk a napon és nincsenek varázsgyűrűink sem, hogy megvédjenek." A mondat eleje mintha az Alkonyatnak, a második fele pedig a Vámpírnaplónak szólna be, de olyan helyesen, hogy csak mosolygok rajta. Megértelek, muszáj, hogy eltérjen azoktól az írásoktól amit írtatok, mert különben az ember azt gondolná, hogy valamelyik előbb említett folytatásába olvasna bele.
Ez a rész szerintem akár egy vámpírnaplós részlet is lehetne, végig Stefan figurája járt az agyamban. (Továbbá a tűzvészek, a különös figurák, a hasonmások, a naplórészletek... főleg, mikor már nem követte a filmsorozat a könyves kiadásokat. Jó kis nosztalgiát indítottál el.:)) Bár a mondanivaló hasonló, mégis élvezetes volt olvasni ezt a részt. Williamról és Tessről is van már bennem egy kialakult kép, remélem még alakulnak, és egyre teljesebbé, önállóbakká válnak majd.

Válasz

Szóval, kimeritő leírást kaptunka vámpírlétről, annak előnyeiről és hátrányairól, sőta különböző fajok különbözőségéről is. Egyébként egész emberi volt!

Válasz

Nem is tűnik olyan soknak így. Majd pár napig nem teszek fel újabb részt, hogy mindenki, aki akarja el tudja olvasni:)

Válasz