Sade Lia üzente 9 éve
Jaj, ezt teljesen elfelejtettem, pedig elkezdtem, csak telefonról, és meg kellett szakítanom az olvasást.
Apukám egyik meséjére emlékeztet, persze az nem volt ilyen tragikus, egy kicsit könnyedebben mutatta be a kitaszítottság érzését.
A végén a vallási kérdések feszegetése, pont egy angyaltól, még egy plusz gondolatot ad (számomra).
Légrádi Eloise üzente 9 éve
B. I. January -Orsi- üzente 9 éve
Laikus versolvagatóként nagyon tetszett, miközben nem annyira izgat, hogy papírforma szerint jó-e, ritmusos-e, aki angyalként ilyen káoszt teremt, az éppen ilyen versformába illik. De ez privát vélemény csupán. :)
Fejes Roland üzente 9 éve
Olvastam. Epikus művekkel biztosabb talajon állok, de nekem is tetszett. A szótagszámokra és dallamiságára tényleg picit jobban odafigyelhetnél, de tartalmilag helyénvaló volt.
Pető Róbert üzente 9 éve
Ez remek volt. Szíven ütött! A bibliai jellege, az angyal saját tragédiája, s az egyszerű emberi mondanivaló az, ami számomra széppé tette. Olyan végső elkeseredés hangulata van. Ez a "nekem semmi nem sikerül" életérzés. No meg kitaszítottság! Mégegyszer: remek!
Légrádi Eloise üzente 9 éve
G. P. Smith üzente 9 éve
Egyáltalán nem tartalak lekezelőnek, Eloise:) A rímet természetesen ismerem, bár sose szerettem a verstant, és észre is vettem a versedben! Én csupán az érzéseimről írtam, amit bennem keltett. A másik versed sokkal jobban megragadott, de egészen biztosan olvasófüggő. Biztos lesz, akinek ez tetszik jobban.
Légrádi Eloise üzente 9 éve
Kedves Zoltán, neked is köszönöm az újraolvasást, hiszen ezt egyszer már feltettem. Pár szót átírtam, hogy jobban átmenjen a vers hangulata. A szótagszámeltéréseket a hangsúlyozás késleltetésével illetve gyorsításával lehet igazítani, de nem ismétlem önmagam, ez tényleg nem leírva és mértani pontossággal egyforma számú szótagok halmaza, hanem hangos, felolvasós vers, színészek álmai netovábbja, ha értitek, mire gondolok. Kihívás ráhangolódni, ugyanakkor nem lehetetlen. Az utolsó sorok a magasba emeltek, talán ott lett csak igazán pátoszi a vers hangulata, ami önmagát rombolja le, hiszen kiderül, hogy angyal és angyal között is vannak különbségek, és amennyire ezek láthatóak, az egyezőségek láthatatlanok maradnak. (Mint maguk a rímek is ezek szerint.) A versben a poklot pont az öreg küldi rá az emberekre, és végül a kesergő angyal levetett szárnyán lép le, elmenekül, és mi történik? Éppen Isten fogadja magához. Míg a másik bűn nélkül vezekel. Ezt lett volna hát a mondanivaló.
Légrádi Eloise üzente 9 éve
Köszönöm, hogy olvastad. Minden versszak szabályosan követi ezt: ABCB.(a helyes képlet rá: B,A,(X)B,A) Nálam minden esetben X, tehát változó, nem azonos. Nagyon ügyeltem arra, hogy az első és a harmadik sor ne rímeljen.
A második és a negyedik sor pedig mindenütt rímmel. Létező verselési forma, félrím, bár tényleg nem hagyományos. Kicsit hülyén érzem most magam, hogy egy irodalom tanárnőnek a kommentje után írom, és ezer bocsánat, ha sértőnek vagy lekezelőnek hatok, de hát a félrím is rím.
A dallamosságot ezúttal egy lassúbb, merengőbb érzés váltja fel, de értem, hogy mire gondoltál akkor, amikor az elvárásaidról írtál. Léteznek olyan versek, amik inkább felolvasva érvényesülnek, talán ez is olyan, olvasófüggő.
Balogh Zoltan üzente 9 éve
A cím sokat segitett, de továbbiakban egyet kell értsek Andreával, mert a ritmust a zenét nem csak a rim adja, hanem a szótag szám is. Viszont az utólsó két sor mindent visz nálam. Tetszik az egész, de nem visz el, nem emel a magasba, csak az utólsó két sor! Üdv.
G. P. Smith üzente 9 éve
A mondanivaló, üzenet tetszik, de a kivitelezés most annyira nem. Nekem hiányzik belőle az igazi dallamosság, rímelés, amit egy verstől elvárok.