Kozma Norbert üzente 9 éve
Érdekes volt mind Roland, mind a hiteles fordítás, és én is köszönöm az információt Bélának.
Én mindenesetre támogatom, ha hobbiszerűen fordítgatsz, és leközlöd itt, szívesen olvasnék még hasonlót. Persze a szerzőt valóban fel kellene tüntetni.
Légrádi Eloise üzente 9 éve
Érdekes volt összehasonlítanom a két fordítást. Mindkettőben akadt rész, ami tetszett, és olyan is, ami kevésbé. Ez utóbbi sokkal kevesebb. Csak most vettem észre Roland, hogy a csónakázik szót te helytelenül, csónakásziknak írtad. Máskülönben ügyes fordítás volt a tiéd is.:)
A fordítási engedélyeztetést magyar honon én magam sem ismerem, de ez már kiderülhetett. így bármilyen ország mintája legalább támponttal szolgálhat nekem és azoknak is, akik szintén nincsenek otthon ebben a témában. Így Bélának hatalmas hála, hogy megosztotta velünk erről az ismereteit. Roland, 'hivatalos' fordításra én sem adnám a fejem, talán csak olaszul, vagy angolt és olaszt magyarra. Kedvtelésből, és csupán dalszövegeket szoktam néha, de az ügye más tészta. Csak elenyésző részük bír irodalmi értékkel, és ott (is) szerzői jogok vannak meg efféle finomságok, de ami inkább visszatart, hogy ráfeküdjek a dologra, az egyrészről az, hogy szeretem magam megírni a verseim, szövegeim, a másik ok pedig az, hogy nem tudnám elérni azt a hatást, amit az eredeti szerző. Így inkább mások fordításaira hagyatkozom.
Hajnal Anna remek tolmácsolásával több ízben találkoztam már, páratlan érzékkel nemcsak szavakat, hanem hangulaltot is közvetítenek azok a versek.
Fejes Roland üzente 9 éve
Azért érdemes ilyeneket tudni! Köszönöm/köszönjük.
Nem hinném, hogy valaha is arra vinne a sors, hogy hivatalosan foglalkozzak a németről/latinról magyarra fordítással (tekintve, hogy közel sem bölcsészetre készülődöm), de néhanapján kedvtelésből szoktam.
Én jobb szeretem az eredeti szöveget. Pl. az ifjú Werther szenvedései magyarul is szép, de az eredetire nincs szó, amivel jellemezhetném...
Gráma Béla üzente 9 éve
Visszatérek pár szó erejéig ami a fordítást illeti.Fordítás külön szakma és nálunk legalábbis a Művelődésügyi Minisztérium keretébe tart.Itt működik olyan osztály amelyik az engedélyeket bocsátja ki vizsga alapján. Be kell jelentkezni és megadni a tárgyterületet amelyen fordítani akarsz és persze szótár nélkül kell jelentkezni, mert az adott nyelvek ismerete kötelező. Lehet irodalom, technikai irodalom sport és politológia. Eléd tesznek egy szöveget és időhöz kötve le kell fordítani amit értékel egy bizottság és vagy megadja az engedélyt vagy nem.Azért tudom ennyire pontosan,mert anno én is jelentkeztem magyarból eszperantóra fordítani. Minden fordítást jegyző hitelesít. Irodalmi műveknél a szerző akár élő,akár nem,az ügyintézést hivatal intézi a fordítás megadására.. Ennyi!
Fejes Roland üzente 9 éve
Ahány fordítás, annyi hasonló világ. (Szerintem) Példának okáért hányan próbálták lefordítani a Vándor éji dalát? Jó páran azért voltak. Mind ugyanazt írja, mégsem ugyanúgy.
De igen... ízlések és pofonok. Lehet most nekem jutott az utóbbiból.
Balogh Zoltan üzente 9 éve
Gráma Béla üzente 9 éve
Láss csodát, nem kellett sokat keresgélnem. Csupán összehasonlításként érdemes egybevetni hogyan hangzik egy hivatásos költő fordítása:
Be bús, be bús a szívem...
Be bús, be bús a szívem,
de a május vígan ragyog,
a hársfának vetem hátam,
mohos ez a vén bástyafok.
Odalent a városárok
kéken a csenddel vegyül.
egy fiú csónakázik,horgászik, s közbe fütyül.
Odaát mily nyájas látvány
sok pöttömnyi színes alak,
villák és kertek és lányok,
ökrök,rétek tarkállanak.
A cselédek terítik a vásznat,
villog a sok lepel,
a malom gyémántot porzik,
idehallom,hogy kelepel.
A szürke ó toronynál
egy vén faköpeny áll,
egy vörös kabátos legény
ott silbakol, szalutál.
A puskájával játszik,
csöve csillog az esti napon,
hol vállra veszi, hol súlyba -
bár lőne engem agyon
Hajnal Anna fordítása
Ez egy hivatásos megjelent fordítás. Ennek ellenére lesznek akik a tiedet tartják jobbnak!
Fejes Roland üzente 9 éve
A nagy német triászt, Goethe-Schiller-Heine én is szeretem, bár én inkább Goethe párti vagyok. Heinével most ismerkedem kicsit behatóbban.
Légrádi Eloise üzente 9 éve
Béla, egy időben és egy rugóra járt az agyunk, azért tűnik egyformának a hozzászólásunk, ha olvasom a tiéd, akkor nem írom le gyakorlatilag ugyanazt, és nem ismételek. :) Azt még én sem tudtam, hogy ilyen esetben is engedélyeztetése van szükség. És ha már nem él a költő, író? Akkor a jogutódokat kellene megkeresni? Bizonyára úgy illenék, nem tudom.:)
Légrádi Eloise üzente 9 éve
Amikor lefordítunk egy verset, akkor az eredeti szerző nevét még ott kell közölni, ahol a vers van, ez esetben a vers végén vagy az elején a cím mellett, akár zárójelben is, de semmiesetre sem utólag a komment sávban. Ez egy apró megjegyzés, máskülönben nekem is tetszett a fordítás.
Gráma Béla üzente 9 éve
Mindenekelőtt ha fordítasz kötelező kiírni a szerző nevét,mert másként plágiumnak tűnik. A fordítás nagyon nehéz, ezért igényel hivatalos engedélyezést,mert valójában a költő ízlését és mondanivalóját kell tükrözze. Heine kedvencem és igyekszem majd kikeresni a műveiből az eredetit.
Fejes Roland üzente 9 éve
C.C c üzente 9 éve
B. I. January -Orsi- üzente 9 éve
Nem értek a verseléshez, de olvasni szeretek, és mint olvasó, nekem nagyon tetszett. Éppen a 4. versszak volt az, ahol kezdett gyanússá válni, mikor is íródhatott a vers, manapság ritkán olvasni ilyesmit. Nagyon szépek voltak a képek, életre keltek bennem, elgondolkodtattak. A halaknak sem igazán lehet másféle a sikolya, csak hangtalan, de attól, hogy néma, nem is fájhat neki semmi? Vasárnaponként nem szokásom ilyesmiket tűnődni, általában meghagyom a mélyenszántó gondolataimat hétfőig, de most nem tudtam gátját szabni. :) Gratulálok a fordításhoz!
Fejes Roland üzente 9 éve
Köszönöm a véleményeket... azaz Heinrich Heine köszöni :)
A vers nem az enyém, Heine írta 1820-on valamennyiben. '27-ben adta ki a "Dalok könyvében", de erre nem leltem sehol magyarul, így lefordítottam.
Az eredeti cím: Mein Herz ist traturig
Csak néhol kellett megváltoztatnom a sorokat, hogy kijöjjön, de a mondanivalója megmaradt.
A gyémántokat vet a malomkerék így van eredetileg is ("Das Mühlrad stäubt Diamanten"), szerintem a róla lehempergő vízen megcsillanó fénysugárról asszociált a gyémántra.
Nem az őr várja a halálát. A lírai én várja, hogy őt lője le az őr.
Balogh Zoltan üzente 9 éve
Hát bizony, elég képzavaros- az első versszak prozódiailag is hagy maga után némi kivánni valót. Kell rajta még dolgozni egy kicsit!
Gráma Béla üzente 9 éve
Véleményem szerint ,mint alapgondolat ragyogó lehetne, csak kidolgozatlan és sok benne az ellentmondás. Az első versszakban" Magam a várfokán állok, és oltalmával eltakar a hárs." A várfok valóban magas, de nem hinném, hogy a hárs túlnőné és különben is megfigyelő hely, szabadon kell belátni a környéket.Oda általában nem ültetnek fákat.
A csatorna egyes jelzői jók, hogy városi és kék, meg milyen van, de nem értem hogyan rohan egy nyugodt csatorna? Viszont benne a gyermek "csónakázik". Továbbá az éledő parányi alakot miért kell körbekeríteni bordéllyal, kertekkel,népekkel,ökrökkel mezőkkel és várfalakkal,ha semmi jelentőséget nem sugallnak,egyáltalán semmi szerepük nincs.
A cselédek cselekménye is fordulatos: püfölik a szennyest és közben hemperegnek a fűben. Mennyire összeegyeztethető?
A malomkerék nem vethet fel gyémántot, mert túl drága lenne az árok, s azt sem értem hogyan lehet hallani " a halak néma sikolyát" ?
A toronyban őrszoba állhat ,és nem házacska. S azt sem értem, az őr, erős alak miért várja vagy legalábbis reméli a halálát?
Ezek röviden az én észrevételeim, ami az összefüggést illeti. Biztos lesznek akik jobban értenek hozzá és stilizáltan, aprólékosan felvilágosítanak.