Szivesen látunk!-:)

Válasz

Nagyon kedves vagy Zoltán, köszönöm a szíves marasztalást! :-) Nem szándékozom eltűnni, de mostanában kevesebb időm van írni. Nektek persze még jut a régebbiekből. (Két éve írogatok.)

Előzmény

Válasz

Kedves Anikó azt hiszem a mások nevében is beszélhetek - nagyon örülnénk , ha velünk maradnál, és nem csak buvópatakként tünnél fel, mert most nagyon kevesen képviselik a női nemet. Irásaiddal hozzászólásaiddal erősitenéd táraságunkat. Üdvözöllek!

Válasz

Köszönöm Krisztián! :-) Ezek a fránya szavak mi mindenre képesek! :-D

Előzmény

Válasz

Ez nagyon tetszett! Véleményt olyan nagyon nem tudok hozzáfűzni, mert amint végigolvastam, egyszerűen belém szorultak a szavak....de nagyon jól megírt történetnek tartom!

Válasz

Köszönöm Zoltán! :-) Örömmel tölt el mindig, ha valakinek a lelkét megtalálom a szavaimmal - mert nem csak gyilkolni lehet velük. Szerencsére! :-)

Előzmény

Válasz

Szépen megfogalmazott gondolatsor, az életről, az élet megronthatóságáról, és talán az újrakezdés lehetőségéről. A megszemélyesitett érzelmek tökéletesen erősitik a vezérmotivumot. Üdv.

Válasz

Köszi! :-) Nem zavar a korkülönbség, nyugodtan tegezz! Nincs túl sok prózám, inkább versben utazom. :-) A "Szóval gyilkolt" volt a kezdő mondatom, az adta az egészre az ötletet. A címen sokat gondolkodtam, hogy a névelőt vegyem -e ki, vagy a Szerelmet írjam-e inkább kis betűvel. Talán megtaláltam a legrosszabb megoldást. :-)

Előzmény

Válasz

Mindenütt őszinte véleményekhez vagyok szokva. Eleinte küzdöttem, ma elolvasom őket, és eldöntöm, mit kezdjek velük. Általában olyasmiről írok, ami kötődik az életemhez. Ez az írásom így volt teljes. Gyakran élek az asszociációval, amit sokszor csak egyetlen ember ért. Nem baj. Valamit csak mond a többieknek is. :-)

Előzmény

Válasz

Szia!
Ritkán hsz-elek, és még ritkábban magyarázkodom. Ezután sem válik szokásommá, ezt megígérem.

Előzmény

Válasz

Szia! (Remélem, a köztünk lévő korkülönbség ellenére nem zavar, hogy tegezlek.)
Nekem tetszett. Lehet csak az én "tapasztalatlanságom" és az életben való járatlanságom az oka, de engem nem zavart a politika felbukkanása.
A nyelvi hibákkal nem foglalkoznék, az mindenhol becsusszan és az nem ront az adott mű értékén. (Hisz ha odakerül, majd a szerkesztő kijavítja :) )
Ha nem haragszol, ide leírnék egy kis szabad gondolatáramlatot, mert engem megfogott az írásod! A megszemélyesítések nagyon jók.
Ha az egyes elemeit nézzük, akkor külön-külön magában hordozza a tragédiát. Ha az egészet nézzük, akkor pedig még akár Remény jelenlétét is sejthetjük, de engem Tragédia ereje visszarántott. A gondolat, hogy ez egy ciklikusan változó történet... és az én történetem!... meg a tiéd!... és mindannyiunké. Hátborzongató.
Szerintem nagyon jó képeket használtál, amikor az egyes érzéseket, élményeket sorolod fel. Álom, álom, édes álom... néha jó lenne, ha igaz lenne.
Hogy az anyós lenne e Féltékenység? Nem tudom, de az biztos, hogy nő... legyen az anyós, vagy legjobb barátnő, de Boldogságnak általában tűrnie kell őt.
A legszebb rész - szerintem - a következő: "A kitartó nyomozás eredményeként végül letartóztatták, majd el is ítélték a Szavakat.
Szóval gyilkolt..." - Az az ember, aki átélte a szavak destruktív erejét, azt megfogja ez az egy mondat... igen, ilyenek vagyunk mi emberek. Szóval ölünk... Lehet "gondolkozás nélkül" jött ez a szóhasználat, de ez a szóval nagyon tetszik. Elgondolkoztató. Szóval, azaz a szavakkal és nem pszichikai eszközökkel ül... vagy szóval, azaz tehát öl. Tehát szavakkal öl az ember. A lelki roncsolódás nem olyan, mint egy papírlap. Ha azt összegyűrik, bemocskolják, nem lehet kivasalni. Egy életen át hordja a gyűrődés nyomát. Szomorú, de ez van.
A politika azért sem lepett meg engem, mert egy VALÓS problémára hívtad fel a figyelmet vele. Ha tovább gondoljuk/gondolnánk a dolgot: Az ember hazudik, ergo a politikus is hazudik... bár szerintem ezzel nem mondtam újat. Ez is egy (számomra) szép visszacsatolás a szavakkal ölni mondatra.
Két furcsaság, apróság: A címben "Ki ölte meg a Szerelmet?"-ben én kivennék az "a"-t... nem hinném, hogy kell. Valamint, ha a Magány, rátalál a Szerelemre, akkor ő nem szűnik meg létezni? :) Hisz akkor már nem magányos, hanem megtalálta élete párját. De sikerült túl tennem rajta magam a fentebb leírt okok miatt.
Egyet tudok csak tanácsolni, amit szerintem tarts szem előtt: Mint író, vedd le a kezed az olvasóról. Nem a te felelősséged, hogy tovább meri e gondolni, vagy csak "na nézzük, legyünk meg ezzel is" lelkülettel végigrágja magát rajta. Az olvasó felelősség is ugyanolyan nagy, mint a tied. Te csak írj. Akinek valóban szól a mű, az majd megérti, és annak sokat jelent majd...
Érdekelne más írásod is, tudnál esetleg küldeni? (Figyeld a networkos postaládád, írok!)

Válasz

Én igazából nem tartom szerencsésnek, hogy más oldalakat emlegetünk itt. Én is fent vagyok páron, és az a tapasztalatom, hogy vannak olyanok, ahol a finomkodás megy, ami egymás ajnározásába is átcsaphat. Aztán ha bekerülünk egy keményebb, kritikusabb (és most nem erről beszélek) oldalra, jön a meglepődés, hogy hoppá, mégsem vagyok olyan nagy író, mint képzeltem. Ez megtörtént, konkrétan velem. Egy szó, mint száz, a véleményem nem változott az írásoddal kapcsolatban, ugyanúgy nem érzem beleillőnek a politikát, habár a magyarázatodból az már kiderült, miként vélekedsz a róla. Arról viszont nem esett szó, miként kapcsolódik a művedhez, annak mondanivalójához. Nézetem szerint sehogy, ezért jeleztem, hogy ez nálam sántít. Úgy látom nem is vagyok vele egyedül. Természetesen fentartom, hogy lehet, én tévedek. Remélem, nem gond, hogy kaptál két őszinte véleményt a buksisimogatás helyett. Azt úgyis te döntöd el, mit kezdesz a véleményekkel.
Szép estét!

Válasz

Az én reakcióm nem meglepődés volt, csak azt jegyeztem meg, hogy nem illik oda a történetbe. De ez sem igaz teljesen, mert részben odaillőnek találom, csak a mű fogalmazásbéli akadozottsága (járatlansága?) hozta ki belőlem azt a piciny kérdőjelet. Biztosíthatlak, hogy számomra elsőre is érthető volt az írásod, és a rajtam kívül kapott egyetlen másik kommentező sem azt fejtette ki rövid hozzászólásában, hogy nem érti azt, amit olvas. Én legalábbis ezt gondolom abból, amit írt. Nem lehet minden művel teljesen azonosulni egyetérteni, elfogadni. Esetemben most ezt történt, de nagyon kérlek, hogy emiatt ne sértődj meg! Pont ettől tartva nem tértem ki részletesebb elemzésre, hiszen nem szeretnék vitába bonyolódni. Azt szeretném, ha nem menne át az oldal személyeskedésbe, sértődöttségbe, de ehhez a negatív kritikákat is méltósággal kell elfogadni. A magyarázatokra pedig időnként én igényt tartok, érdekes dolognak tartom, amikor egy író háttérinformációt szolgáltat művéhez, ha az nem kioktató jellegű. Nem vagyunk egyformák.:)

Válasz

A témával igen. Konkrétan a többi irodalmi fórumra gondoltam, ahol senki nem lepődött meg azon, hogy fenti novellámba ennyi politika is becsúszott. Mindenütt megértették a magyarázatom nélkül.

Előzmény

Válasz

Ezt a mondatot igazán nem tudom hová tenni, de ne is törődj vele. "Erdekesnek tartom, hogy eddig egyetlen forumon sem merult fel ez a kerdes..." Vagy én vagyok túl tájékozott, vagy te kevésbé. Hiszen rengeteg oldal foglalkozik ezzel a témával.

Válasz

Ugy gondolom, hogy a mai politika es a gazdasagi nehezsegek rengeteg csaladi eletet tettek tonkre mar. Az eletunket nagyban befolyasolja a rank nehezedo stressz. Sokan nem tudjak megfeleloen kezelni ezt a helyzetet. Osszetartas helyett egymast bantjak, okoljak az emberek.
Erdekesnek tartom, hogy eddig egyetlen forumon sem merult fel ez a kerdes...
Koszi, hogy elolvastatok, es szoltatok hozza! :-)

Válasz

A Politikát én sem értettem, esetleg Bűnüldözés? Azt még el tudtam volna képzelni ebbe a szürreális képbe. (Bár az is tény, hogy összemosódik a kettő.)
Egyben nézne nagyon ötletes írás, a részletekben viszont inog.

Válasz

Nem rossz írás, tetszett ahogy megszemélyesítetted a különböző állapotokat, ugyanakkor a Politikával nem értem, mi volt a célod, nagyon történetidegennek hatott nálam. De az is lehet, hogy én értelmezem roszul a történet mondanivalóját, és tényleg van valami köze hozzá.

Válasz