Köszi, hogy kifejtetted. Tényleg örülök neki, mert van benne valami. És jól látod, ott a felénél az egy nagy törés, az addig átgondoltnak vagy épp okosnak hitt karaktert kifordítottam önmagából. Igen, ezt egy ilyen alpári párbeszéddel érzékeltettem, mint ami lejátszódik közte és a barátja között. De kérdem én, az okos, ez esetben egy tudós, vagy feltaláló nem beszélhet így? Ők is emberek, és ráadásul ők ugye egymással beszélgetnek. Ha te egy ingatlanügynök vagy, munka közben mit csinálsz? Felveszel egy álcát, és szerepet játszol. Udvariaskodsz, tárgyilagos vagy, vagy éppen segget nyalsz, ha az kell, mert meg akarsz felelni, vagy el akarsz érni valamit. De miután eladtál két házat, és otthon áthívod a legjobb haverodat egy sörre, vele is így fogsz beszélni? Így fogod neki elmesélni, hogy ma az egyik házat a háromszorosáért adtad el, vagy hétköznapibb nyelvezetben azt mondod: Ma is vett tőlem egy balfék(és ez még mindig csak a legfinomabb változat).
Értem, amit írsz, és valahol egyetértek. Legalábbis már értem, mit kifogásoltál. Talán lehetett volna ezt máshogy is, külső szemmel tényleg nagy lehet így a kontraszt.

Válasz

Valóban, picit pontatlanul fejeztem ki magam. A pénzéhes gavallérok káromkodnak, igen, de ők sem minden szavukban. Azért, ha egyszer laboratóriumban dolgoznak, elvárható, hogy a beszédük ne suttyónak, hanem bohém világvevőnek tüntesse fel őket. Én a karaktereidben kb. olyan észkombájnokat fedeztem fel, mert a párbeszédük arra terelt, mint amik a Ted c. filmben vannak. Továbbá, aki beképzelt, az szeret ennél bölcsebb lenni (itt most megint a karakterekre gondolok). Meg ezek a párbeszédek is...csak párbeszédek, nem törekszenek gyöngyszemekre, kérdezel én válaszolok; nincs feszültség.
Amiket most mondtam, azokat az írásod második felére értem, az eleje a kísérlettel tényleg szenzációs. Mert ott még jelen volt az átgondolt mértékletesség, ami a feszültség művészete. Picit ezért is kár, hogy a kísérlet után más fonalat ragadsz meg és elvetél a csíra. Ez persze mind-mind csak az én szájam íze!

Előzmény

Válasz

Köszönöm szépen, Dániel.
Bence, az olvasást neked is köszönöm. Ha kifejtenéd, szerinted miért nem illik bele a káromkodás, akkor tudnék kezdeni a véleményeddel valamit, addig nem sokat. Két felelőtlen, pénzéhes, nagyravágyó férfihez, akiknek semmi sem szent, szerintem ez a nyelvezet passzol. Márpedig én ha hiteles jellemeket akarok kialakítani, akkor azt továbbra is így fogom csinálni, hacsak nem győzöl meg az ellenkezőjéről.

Válasz

Sajnos rám nem tudott az írásod hatni. A káromkodások és a közhelyességek nekem elvették a novella érdemi hatását. Egyébként nem rossz az alapötlet.

Válasz

Szerintem az ilyen írásokra mondják hogy zseniális. Norbert az igazat megvallva nekem nagyon tetszett,rövid de mégis jó. Téma az jó, de nekem leginkább az tetszik hogy a történet élethű,ez nagyban köszönhető a jó karaktereknek.
Én személy szerint nem vagyok egy nagy sci-fi rajongó, de ez tetszett. Remekül fogtad meg a mi lenne , ha kérdést.
Szerintem egy nagy történetet is simán kilehetne hozni belőle.

Válasz

Köszi Orsi, tényleg kimaradt.

Válasz

Lehet hogy akad segítséged, de azért mégiscsak a te érdemed a műved sikere, nemigaz? :) No, hiányoltad a kritikát... "a rejtett kamerát szekrény tetejére" - kimaradt a névelő. :)

Válasz

Köszönöm szépen mindenkinek az olvasást és az elismerést!
"– És a kislánya épp az imént magyarázta el neki, hogy a felesége egy éve meghalt biciklibalesetben. Ha látnád szerencsétlennek a képét!
– Uh, a francba! Komolyan? Ugyanúgy, ahogy eredetileg A LÁNY." - itt lemaradt az utolsó szó, javítottam, és elnézést érte. Figyelmetlen voltam, és elég fontos szavacska.
Nagyon örülök a szépen kifejtett véleményeknek, nem feltétlenül csak azért, mert pozitívak, én tényleg nem bánom, ha valaki kritikát is megfogalmaz.
Zoltán, örülök, hogy a műfaj ellenére eljutott hozzád egy ilyen , bármikor aktuális üzenet.
Eloise, nagyon örülök, hogy ennyi gondolatot indított el benned a történet, mert bár nem írtam egyértelműen ki, de ezeket a dolgokat szerettem volna érzékeltetni. Annál nagyobb elismerés nincs, amikor átmegy a mondanivaló.
Orsi, azért a klasszikus paradoxont még én sem tudtam megkerülni, de köszi. Azt vallom, hogy találni kell, és meg kell kérni pár embert, hogy külső szemek is olvassák az írást, mielőtt publikáljuk, és ők olyan dolgokat is kiszúrhatnak, amik felett én elsiklottam, esetleg bétázzák is az írást. Nem tagadom, nekem van most két ilyen ismerősöm is. Ezt is átnézte az egyikük, és most is jól jött a szemfülessége :)

Válasz

Remekül összeállított történet volt, hibátlan kivitelezéssel. Tudom, hogy fikció csupán, a karakterek életszerűsége miatt viszont benyeltem minden szavát. Teljességgel valóságosnak hatott, és ez egy ilyen jellegű történetnél igazán nehéz, könnyű átlendülni a hiteltelenségbe, itt azonban ezt még csak nyomokban sem éreztem. Miklós karaktere egy igazi vérbeli, gátlástalan figura, mint akik hétszázezres masszázsfoteleket tukmálnak rá az idős nénikre, persze hitelre, aztán elönti őket az elégedettség érzése, hogy milyen remek üzletet csináltak. Tetszett, hogy sok mindenre gondoltál, hiszen az időutazás léte már önmagában is számtalan kérdést vet fel, de neked hála mégsem támadt hiányérzetem a történet végén sem. A leginkább pedig az a gondolat ragadott meg, hogy ha a élettől erőszakkal visszaveszünk valamit, akkor máshonnan elvesz majd. Fenntartja az egyensúlyt, és elmarad az idill. Gratulálok a történethez! :)

Válasz

Nagyon elgondolkodtató, szeretem az ilyet! A vége pedig újabb következtetésre ad okot. Norbi, nem tudom, hogy csinálod, hogy szinte alig írsz le valamit, de abban minden benne van, mintha egy teljes könyvet olvastam volna el röpke két-három perc alatt. Pár sejtelmes mondat lényegi utalásokkal, és ütős párbeszédek. Nagyon tetszett! Ha választhatnék, én is visszamennék az időben, és örülnék annak, ha egy ponton változhatna a sorsom, de mivel ott lenne az a fránya emlékezés, így azt kell mondjam, nem bírnám elviselni azt a tudatot, hogy tudom, mit veszítettem el. Így nagyon egyet értek a szereplőiddel, amikor nem láttak más kiutat, csak azt, hogy véget vessenek az életüknek. Mindig azt mondom és vallom, hogy erre nincs elegendő ok, de te most megcáfoltál. Ez egy lényeges művészi hatása az írásodnak, hogy nem csupán közöl, hanem hat.

Válasz

Hiába, a szérum , még nem tökéletes, és szedi is rendesen az áldozatait - viszont a haszonszerzés fontosabb mint az emberi életek, ezért folytatni kell a kisérleteket annak tudatában is hogy még sok áldozat lesz. Lényeges dologra tapintottál rá , és azt szépen ki is bontottad. Nagyon tetszik!

Válasz