Kozma Norbert üzente 9 éve
Vodka ember üzente 9 éve
Amit Orsi ír, azt szerettem volna én is érzékelteni, azért örülök, hogy többé-kevésbé siekrült, de Norbert érvelését is elfogadom.
B. I. January -Orsi- üzente 9 éve
Én úgy értelmeztem ezt a részt, hogy ez az, amit a józan esze diktál, de ez nem az, amit ténylegesen szeretne a főhős. Én egy megfáradt, önámító karaktert láttam bele, aki tudat alatt érzi, hogy semmi oka rá, hogy éljen, és ezen tudatalatti szándéka fokozatosan átveszi a test irányítását, és tudatosan fogadja el a sorsát. Talán túl sokat magyarázok bele, de hát én ezt így érzem. :)
Kozma Norbert üzente 9 éve
Értem, hogy ezt akartad elérni. "Már nem érzem úgy, hogy rohannom kéne. Hova rohannék? Miért rohannék?" - nekem ebből kellett volna egy kicsit több, így szerintem(!) a gondolatai által lehetett volna közvetíteni az olvasó felé. Persze, lehet, nem is kell bele, csak én hiányolom azt, amire lehetne következtetni.
Vodka ember üzente 9 éve
Semmi baj, akkor már én is pofátlankodok egy kicsit. :)
Az idézett rész idején még valóban azt gondolja a főhős, hogy el akar futni, ahogy azonban telik az idő, és jobban végiggondolja a helyzetet, rájön, hogy semmi értelme mentenie az egyébként üres életét. Helyette inkább megpróbál az utolsó perceiben a szeretteire gondolni, vagyis életének azon szakaszára, mikor még volt miért és kikért élnie.
Kozma Norbert üzente 9 éve
Csak a beszélgetés kedvéért pofátlankodok megint ide, elnézést :)
"Nem rohanhatok el ész nélkül, végig kell gondolnom, hogy hova is menjek, ha azt akarom, hogy ennyi idő elég legyen ahhoz, hogy egérutat nyerjek. Ha mindent jól csinálok, talán ki tudtuk jutni a városból, és mire észreveszik, hogy eltűntem, én már ott leszek a…" - ez számomra nem azt sugallja, hogy a főhős megadná magát, és feltartott kezekkel várná a végzetét. Amit említesz Orsi, na nekem pont egy olyan rész hiányzott a novellából. Ez szerintem pont ellentétes azzal, hogy esze ágában sem volt menekülni.
Van egy film, a Donnie Brasco (biztos említhetnék mást is, de ez jutott eszembe). Ott a film végén Al Pacino karaktere tudja, hogy meg fog halni, elbúcsúzik a családjától, lassan leveszi az óráját, és a fiókba rakja, várja a végzetét. Minden mozdulatából, arcrezdüléséből ki lehet olvasni, hogy a karakter ismeri, és elfogadta sorsát. Nem harcol, nem menekül. Egy novellában azzal kell szerintem pótolni a színészi játékot, hogy a szereplő érzéseit bontjuk ki, ezért ha nem is az előzményeket, de legalább a karakter érzelemvilágát látnom kellett volna, hogy ez számomra hiteles legyen.
Bocsi, hogy itt akadékoskodok, persze mindenki véleményét elfogadom, csak ki akartam bontani, miért nem értek egyet.
Vodka ember üzente 9 éve
B. I. January -Orsi- üzente 9 éve
Ezért is jó ez az oldal, mert időnként ahányan vagyunk, annyiféle véleményt formálunk. Nekem nagyon tetszett. Sok mindenre gondoltam olvasás közben. Nekem nem hiányzott a pontosabb előzmény sem, a lényeget arról is megírtad. Talán a főhős megfáradt az élettől, én úgy érzékeltem, hogy esze ágában sem volt menekülni, így a kényelmes tempójú történések sem vesztették hitelüket. A főhős pontosan tudta, hogy mikor és hogyan fog meghalni, a legtöbben ezt nem mondhatják el magukról. Ő pedig a fennmaradó húsz perc során minden olyanra szakított időt, amikre, ha a menekülést választja, talán nem lett volna lehetősége. Nekem összeszorult tőle a gyomrom, hihetetlen, mennyire "fajsúlyos" témákat feszegetsz. Gratulálok!
Vodka ember üzente 9 éve
Légrádi Eloise üzente 9 éve
Olyan, mintha csupán az utolsó képkockákat kaphattuk csak el. Mert úgy is történt, kevés utalás az előzményekre, és annál több, szerintem felesleges egyéb részletet. Ami zavart, hogy sok mindent bíztál az olvasóra, így akár szimpatizálni is lehetett a lelőtt férfival, meg nem is. Nem került hozzám sem közel, valahogy az általam elképzelt múltjába nem illik a szobában maradása, és amiket ott 'művelt' szintén idegennek hatottak. Vegyes érzelmeket hoztál ki belőlem, de hogy jót is mondjak, érezhetően van tehetséged az íráshoz, a fentiek ellenére átjön, hogy van ebben munka, átgondoltság, stratégia, csak ugye mindenki ízlésvilágával az utóbbi nem egyezhet.
Vodka ember üzente 9 éve
Balogh Zoltan üzente 9 éve
Való igaz , nem mindenki viselkedik így vészhelyzetben -de nem vagyunk egyformák , elképzelhető , hogy lebénult , lefagyott, vagy egyszerűen nem talált kiutat. Az viszont nekem is furcsa volt , hogy nyugodtan egy más után három korty bort ivott(egyszerre különben sem lehet)amikor tudta hogy a nyomában vannak. Az viszont szép volt hogy utolsó másodperceiben szeretteire gondolt. Nekem tetszik! Üdv!
Vodka ember üzente 9 éve
Megértem, ha hiteltelennek tartod, az érveid stabilak. Szerintem eléggé befogadásfüggő írás, az, hogy a főszereplővel azonosulni tudunk-e, nagyban függ a mi saját látásmódunktól.
Köszönöm szépen az ovlasást, és a dicséretet is, jól esett! :)
Kozma Norbert üzente 9 éve
Szépen írtad meg, szinte hibátlanul. Egy elütést azért találtam: "ki tudtuk jutni a városból". Viszont én valamiért nem tudtam együttérezni a főszereplővel. Lehetek akármilyen érzelmi mélyponton, ha tudom - márpedig ő tudja -, hogy jönnek értem, megszólal bennem a túlélni akarás, az ösztön, ami elvinne abból a szobából. Nem akkor nézegetném a képeket, nem akkor keseregnék és telefonálgatnék. Nálam ezért volt kicsit hiteltelen, talán ha többet megtudunk az előzményekről, és nem csak a "film" végét látjuk, akkor meggyőztél volna. Mindenesetre nagyon jól írsz szerintem.