B. I. January -Orsi- üzente 9 éve
Farkas László üzente 9 éve
Kedves Orsi! Megdöbbentő, hogy a történet elején kitalálod a történet végét! Egy régen megfogalmazódott elméletemet támasztod alá, miszerint a női elme egy különleges, irigylésre méltó mechanikával rendelkező óramű szerint működik! Talán ezért is vagyunk mi, férfiak nyitott könyvek előttetek...
Szerintem ez egyáltalán nem baj, ez így van rendben.
Örülök, hogy tetszett az írás!
Légrádi Eloise üzente 9 éve
Farkas László üzente 9 éve
Kedves Eloise! Kedves Norbert! Igen, ez egy álom. Mindannyiunk álma (elnézést a többesszámért), hogy az elmúlás "csak" ennyi. Észrevétlenül megyünk el mellette, majd néhány lépés után, gyanakodva visszanézünk és döbbenten látjuk, hogy valami elmúlt. Legalábbis nekem, az élő embernek, aki majd egykor az útja végére ér és szembetalálkozik a visszavonhatatlannal, "csalódást okozna" egy apokaliptikus elmúlás. Ezt próbáltam megosztani veletek ebben az elködösített írásban.
Jól érezted ki a sorok közül Eloise, hogy csak a kislány látja őt. Hogy miért? Mert a gyerekek annyira mások. Számukra minden egyszerű és könnyű, mindenről másképpen gondolkodnak, másképpen éreznek, mint mi, felnőttek. És igen, másképpen látnak is! A mászóka a cirkusz lélegzetelállító magasságában lengő trapéz, a homokozó pedig, a manézs homokja. És bizony, vannak ámuló nézők is odabenn a kis fejében, hisz az a nagyszerű a gyerekekben, hogy nem hajlandók túl sokat foglalkozni a jelennel - a jövővel pláne... - . Zseniális elméjüket lefoglalja a játék, és az általuk kreált történetek, valahogy úgy, mint ahogyan egy kicsit a miénket is, ha összegyűlünk itt, a klubban...
Sajnos túl régen volt, amikor magam is láttam a szobám sötét sarkaiban megbúvó fekete tündérkirálynőt, aki alig várta, hogy lekapcsolódjon a villany és előjöhessen rejtekéből... Így, felnőtt fejjel persze ez butaság, hisz a fekete tündérkirálynő nem létezik. Mint, ahogy az a sárga kis fickó sem, akivel együtt rosszalkodtam, és amikor tetten értek "bennünket" hiába magyarázkodtam szegény Anyámnak, hogy nem én vagyok az elkövető, folyton nekem kellett bemennem a sarokba gondolkodni... Viszont, a fiaim ismerik őket!
(Persze ez csak hasonlat, hisz nekik már más "liblingjeik" vannak.) Nagy, kerek szemekkel, mély tapasztalatokat tükröző, komoly arccal bólintanak, hogy igen, a fekete tündér is és a sárga kis fickó is létezik! Ha ez valóban így van, vajon miért ne láthatnák Ők az utazó lelkeket is?
Legalábbis egy ködös, sejtelmes írás erejéig...
Köszönöm, a mélyebb érdeklődést, örülök, hogy tetszett az írás!
B. I. January -Orsi- üzente 9 éve
Én úgy gondoltam, hogy egy két világ közé ragadt lélek nem biztos hogy tisztában van vele, hogy egy "szellem". Még emberi aggyal gondolkodik, számára a látottak csak úgy elfogadhatóak, ha azt álomként értelmezi.
Aztán lehet, hogy teljesen másról van szó. :)
Kozma Norbert üzente 9 éve
Nekem is átfutott az agyamon valami hasonló, Orsi, de ez esetben nem tudom hova tenni az utolsó mondatot, valamint a mesélő utalásait az álomra. Így elég megtévesztő lenne.
B. I. January -Orsi- üzente 9 éve
Én azt hittem, hogy amikor a bácsi haldoklott, a lelke félúton megakadt a létezés és másvilág között. A kisgyerekek állítólag fogékonyabbak az efféle spirituális dolgokra, ezzel magyaráztam, hogy a kislány látta. És amikor eltűnt a bácsi ebből a köztes állapotból, vagy visszatért a testébe, vagy meghalt. A csillagokkal kapcsolatos mondatból arra következtettem, hogy az utóbbi.
De csatlakozom Eloise-hoz, szívesen vennénk valami visszajelzést a találgatásainkról. :)
Légrádi Eloise üzente 9 éve
Szóval ez egy álom lenne? A bácsié? Azt álmodja, hogy meghalt és visszatért oda, ahol összeesett, a játszótérre? A kislány látta őt egyedül. Vele mint testen kívüli lény kommunikált? Nekem is nagyon tetszett, de azért egy erősítést vagy helyesbítést a meglátásomra várnék, mert nem vagyok biztos abban, hogy teljesen értettem az olvasottakat.
Kozma Norbert üzente 9 éve
Tetszett az írás nekem is. "büszkén pillantott körbe csillogó, égszínű szemeivel az ámuló nézők sorai közt, de csalódottan látta, hogy azon a távoli padon ülő bácsin kívül, senki sincs a téren." - Itt egy kis ellentmondást érzek, hacsak nem valami szándékos húzás ez, utalás már ekkor az álomra.
B. I. January -Orsi- üzente 9 éve
Igazán szép írás! Nekem már a mentő érkezésekor belefészkelődött a fejembe, hogy biztosan a férfiért mennek. Így viszont jobban tudtam figyelni arra, miként kezeled a többi emberrel való kontaktusát, és tökéletesen megoldottad. Így, habár az "aha" élmény elmaradt nálam, de mégis élvezetes olvasmányt nyújtott.
Farkas László üzente 9 éve
Balogh Zoltan üzente 9 éve
Teljesen mindegy, hogy álom vagy valóság,mert az emberek jellemét , hozzáállását remekül hoztad. Nagyon tetszik!
C.C c üzente 9 éve
Egyszerre volt félelmetes és szép. Nekem nagyon tetszett, remekül keverted össze a sztori hangulatát,ami szerintem igazi mestermű. Olvasás közben picit felkavart a sztori de ugyan akkor nyugtató hatása is van ami nagyon jó.
Remek fogalmazás és kiváló sztori mellet van a műnek tartalma. Minden volt benne aminek lennie kell.
A vége különösen szépre sikerült.
Gratulálok László !