Igen. :) Mi itt szerencsések vagyunk, mert írunk is és olvasunk is. Mindkettőt élvezettel. Nagyon egyet értek azzal, hogy valahogy életben kell tartani az emberek érdeklődését a versek iránt. És bárki, aki valaha próbálkozott versírással, már hozzátett ehhez a személethez.

Válasz

... szakadék kerül az író és az olvasó közé...

Válasz

Megint egyetértek , csak azt tenném hozzá, hogy a prozódia, a versnyelv gyorsabban fejlődik mint az olvasó befogadóképessége, ezért aztán szakadék kerül a író, és költő közé, az értetlenség miatt. És ekkor az olvasó elfordul a versektől, mert nem minden esetben tud felzárkózni a költő emelkedett stilusához. Ezért tartom fontosnak az amatőrséget, mert még mindig jobb , ha amatőr verset olvas, mintha semmit sem olvasna az ember.Tényleg jól elbeszélgettünk - érthető stilusban! Üdv.

Válasz

irodalomelmélet- szerintem is fontos. De egy bizonyos szint elérése előtt nem kell leterhelni vele az agyat. (Mert szétrobban a teher alatt.) Van egy elméletem erről. Elsőnek a késztetés, a vágy jelentkezik a versírásra. De jó lenne verset írni! Hiszen olyan könnyűnek tűnik, mikor olvasunk egy jót. Aztán belefogunk. Hamar elakadunk. Nem csiszolgatjuk, hanem késznek gondoljuk már az első próbálkozásainkat is. Aztán a lelkesedésen túl kell lépni, és ehhez nyújt nagy segítséget mások bátorítása, kedvessége. Ez már a második szint a százból. Pár év, és magunktól is rájövünk, hogy az irodalomelméleti ismereteinket bizony bővíteni kell ahhoz, ha komolyan foglalkozunk versírással. Aztán jönnek a kritikusok, nem a magunkfélére gondolok, hanem a hivatásos irodalomkritikusokra, és ők a hozzáértésükkel a helyére teszik az alkotásunk. (Jobb esetben nem törik le a szarvunk.) A legtöbb vers sajnos kiesik a rostán - vagy inkább máshol lelhetőek fel, itt is szerencsénkre - de amik megmaradnak a költészet felé vezető úton, azok mind egyediek, kiforrott művek. (Bár ezen is lehetne vitatkozni.) Tény viszont, hogy széles körben jutnak el az olvasóhoz. (könyv, tankönyv...) Ami számunkra szomorú hír, hogy az amatőr versírást lenézik. Azonos mércével mérik, ami igazságtalan. Hiszen nem mindenkinek adatik meg az ismereteit szakértőktől ellesni, megtanulni, elsajátítani. Marad az önképzés és a gyakorlás. Ez az út is járható, de így akaratlanul is hibákat követünk el. Ha megnézzük, mely költők versei maradtak fenn, akkor láthatjuk, mind egyedi stílussal írt. Nem keverjük alkotásaikat össze. A rájuk jellemző stílusjegyek elsőre felismerhetőek. És igen, ez nemcsak tehetség és gyakorlás kérdése. Kell hozzá a tudás, a szókincs, a szárnyaló képzelet és a motiváció is. Ezen az oldalon számos figyelemre méltó alkotás született már, ezek inspirálóak, de fontosnak tartom, hogy minden alkotást az írója saját mércéje és tudása alapján vegyünk górcső alá. Én legalább is ezt teszem. Nagyából tudom, kitől mit várhatok, és ha ezt felülmúlja, akkor azt fejlődésnek veszem. Zoltán, jó volt veled elmélkedni egy kicsit erről, és remélem nem bánja January, hogy mindezt az ő verse alatt tettem.

Válasz

Egyetértek veled is meg József Attilával is, de ha versirásra adja az ember a fejét akkor jó ha van egy kis irodalomelméleti ismerete is! Azon túl - én sokat tanulok itt, és ez másoknak sem árthat meg! Üdv.

Válasz

Egyetértek. És mivel ezt a verset a 'szabad vers' kategóriába sorolnám, így megállja a helyét.
(Olyan Klasszikus rímes verssel, ami semmiben nem zökken ki, az oldalon még nem találkoztam. Beleértve magamat is, bár én nem szoktam ilyennel foglalkozni, meghagyom a költőknek. A rengeteg próbálkozások, próbálkozásaink pedig arra engednek következtetni, hogy az alkotás érzése független az eredménytől ott van a szívekben. Az olvasó pedig hálás, amikor valami hatás éri, és nem foglalkozik a költészettel magával. Élményre vágyik, míg az író elismerésre. József Attila fogalmazta ezt meg a legérthetőbben: "költő vagyok, mit érdekelne engem a költészet maga"

Válasz

Ha szabad versre , vagy prózaversre gondolsz abszolut igazad van. De ha klasszikus rímes versről van szó akkor akkor fontos a rím, a ritmika, a mondanivaló, és mindezeknek az összhangja! Üdv.

Válasz

Szerintem sem kell szégyenkezned, mind tudjuk, hogy ez amatőr oldal, nem lóg ki ez a versed a többi közül semmilyen negatív értelemben. (Vagy írhatnám fordítva, semelyik verset nem tudnám 'fölé helyezni' az utóbbi idők versei közül, amiket itt olvasok.)

Élvezettel olvastam én is. Volt benne valami megfoghatatlan.... Sokszor az inspiráló hatás 'értékesebb', mint a rímeskedés.

Válasz

Abba ne hagyd! Nekem nagyon tetszett! Az érzésvilága valahogy inspiráló.

Előzmény

Válasz

Inkább úgy mondanám, hogy van az az emberi sötétség és gonoszság, amitől a pokol lakói is visszavonulót fújnak. :)
Azért megpróbáltam, érdekes móka volt verset írni, de azt hiszem, meghagyom azoknak, akikből zsigerből ömlik a rím... :)

Válasz

Hol van a határ a jóság és a gonoszság között? :)

Válasz

Ha hatodik versszak válasz az első ötre akkor OK. De a "parázsszárnyú" démonokkal nem vagyok tisztába! Üdv.

Válasz

Bocs, még sosem írtam korábban verset.

Válasz

Ennek zsenialitása abban rejlik, hogy kellemetlen érzés olvasni.

Válasz