Balogh Zoltan üzente 10 éve
Köszi , hogy olvastad , de itt sokkal többről van szó! Oyan időkről amit te nem tudhatsz, és nem is tanitották a generációdnak , és ezért nem te vagy a hibás!
Igó Krisztián üzente 10 éve
Azt mondogatják, hogy "Halottról jót vagy semmit"
S ha írunk olyasvalakiről, aki már nincsen közöttünk, szerintem nincs is annál jobb! Jól tették hogy az újságba helyezték ezt az írást, nagyon megállja a helyét! Szép volt!
Légrádi Eloise üzente 10 éve
Balogh Zoltan üzente 10 éve
Na még egy kis pontosítás: Nem Szatmáron , hanem Szatmárhegyen született. Minden évben - eddig 17 esztendeje , ott kezdjük a megemlékezést, azon a telken ahol az a ház állt amelyíkben született. A házon emléktábla van elhelyezve. Kilenc évvel ezelőtt szobrot avattunk Szatmárhegy fő terén. Szobra van a Kölcsey Ferenc fögimnáziumban is. '968- ban nagy engedményeket kiharcolva a szatmári szinház eljátszotta:Kopa úrtól nem kell félni... abszurdját.
A kilencvenes években, de halála után szintén a szatmári szinház játszotta László király, című drámáját, de azt is nagyon meg kellett húzni, mert így is több mint három órát tartott. Óriási vita folyt az özvegyével, hogy mit húzhatnak, ki és mit nem! 1995- ben húnyt el Budapesten, és a Farkasréti temetőben nyugszik! Persze nagyon sokat lehetne még róla beszélni. Üdvözöllek benneteket!
Légrádi Eloise üzente 10 éve
Köszönöm Béla a hasznos információt! Semmiféle ismeretem nincs Páskándiról, így örülök, hogy megtudhattam azt is, hogy hol élt és dolgozott. Ettől még ha nem nagy baj, én szatmárinak vallom, ha már egyszer oda vitte a gólya. Ő magát vajon minek tartotta? Ez is érdekes lehet. A hovatartozás. A magyarok szeretnek mindenütt ott lenni, már-már túlontúl feltűnési viszketegségre vall, ahogy reklámozzák maguk. Azt gondolják, hogy rajtuk kívül senki sem él ezen a bolygón. Ezért örülök annak, amikor valaki nem magyarba botlom. De hát a gyökerek. Minden út Budapestre vezet? Az viszont vitathatatlan, hogy Budapest valósággal vonzotta akkoriban a művész embereket, írókat, költőket, színészeket... Még gondolat sem voltam, amikor Páskándi Géza már rótta Budapest utcáit.
Gráma Béla üzente 10 éve
Egy kis félreértés Eloise, Páskándi valóban Szatmáron született és itt tanult,de az 56-os elítéltetése után Budapesten élt és alkotott,színdarabjait először BÉKÉSCSABAI SZÍNHÁZ játszta, csak jóval később engedélyezték a kolozsvári magyar színháznak,hogy bemutassa a Tornyot választok történelmi drámáját melyben Apáczai Csere Jánosnak állít emléket
Balogh Zoltan üzente 10 éve
Légrádi Eloise üzente 10 éve
Nagyon klassz dolognak tartom, hogy lehetőséget adtál nekünk Zoltán ezt a cikket elolvasni. Bár én nem vagyok jártas a Szatmárnémeti irodalomban, így maga a név, hogy Páskándi Géza, semmit sem mond, de mégis valahogy azt érzem, főleg a múltkori videó megnézése után, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni munkásságát. Az ő emlékét, szellemi hagyatékát ápolni, őrizni és tisztelni kellene az utókornak, mégpedig büszkén, örömmel és megfelelő hozzáértéssel. Azt hiszem, mindig lesznek olyan körök, ahol méltó módon emlékezek rá, mint ahogy említve is van a cikkben.
Balogh Zoltan üzente 10 éve
Arról viszont beszéltem egy tévés beszélgetésben aminek a linkjét elküldtem neked a a facebookon, egy általad feltett kép alá. Üdvözöllek!
Gráma Béla üzente 10 éve
Olvastam,tetszett,különben találkozásaink alkalmából többször esett szó Páskándiról. Most nem tudok bővebben elmerülni,mert időszűkében vagyok.Egyetlen amit esetleg kifogásolnék,hogy nem említetted cikkedben a színműírót,mert számomra a hatalmas történelmi drámái a sokatmondóak, a Vendégség és különösen a Tornyot választok.
Tommy E. Berg üzente 10 éve
Mikor még csak az első mondatoknál jártam az ötlött a fejembe, hogy ennek az írásnak (minimum) újságban lenne a helye - a végére érve már láttam, meg is történt.
Szép gondolatok!