Szia!
Nem haragszom. Inkább örülők a véleményeknek, mert abból tudok tanulni, fejlődni.
Amit írsz a kegyeletről, az tény és való, hogy így van. Agyilag ezt én is tudom, de valahogy lelkileg nem biztos, hogy készen állok rá. Lehet, ha kimennék utána már könnyebb lenne. Nem tudom. Mostanában azért már gondolkodom rajta. Lehet, hogy tényleg lelki megnyugvást adna. Igazából félek. Hogy mitől, ne kérdezd, ezt én sem tudom.

Előzmény

Válasz

Ne haragudj,hogy egy gondolattal még visszatérek,de a továbbiakban igyekszem,hogy ne legyen zaklatás tünete. Írtad,hogy a sógorra menendő sírjához nem tudsz elmenni,egyelőre az emlékek miatt.Pedig át kellene törnöd magad,mert a kegyelet egyik legszebb gesztus és ha megteszed az első lépést,már sokkal könnyebb.Olvastam zsidó nők vallomásait,akik átélték a haláltábor borzalmait,de évente Izraelből Franciaországból a felszabadulás napján összegyűlnek emlékezni, pedig tudott dolog,hogy ott nem álarcosbál volt!!!És mégis fontosnak tartják,lelki megnyugvást ad a visszaemlékezés! Ne haragudj,ha zaklattalak!

Válasz

Szia!
Hát, sajnos már csak, az egyik sógor van életben. A harmadik rész csak a halott sógoról fog szólni, míg a negyedik rész a haláláról. A másik sógoromról csak később írok részletesebben, mert csak akkor fog igazán bekapcsolódni az életembe. De akkor tényleg pozitívan, mert csak jót tudok róla mondani. Rengeteget segített, és segít most is.
Ha el vagyok kenődve, olyan b...meg, ne sajnáltasd már magad lelki fröcsött kapok, hogy elszégyellem magam.

Előzmény

Válasz

Sose feledd: A bátraké a jövő! Sose add fel,mert küzdelem az élet és ezt a küzdelmet írásainkban varázslatossá.vonzóvá tehetjük.Az ember saját hibájából sokat tanul,de az építő bírálatok kiszűrése is sokat jelent.Én bízom benned és abban is biztos szeretnék lenni,hogy az elkövetkezőkben minél több dicséret érjen.És nagyon várom a folytatást Nincs fogalmam,hogy mennyire fogsz kitérni a sógorok karaktereinek kidolgozására,de szerintem megéri,mert eddig úgy tűnt,hogy pozitív figurák. De rád bízom minden okoskodás nélkül, a tied a mű.mi csak fogyasztói és élvezői vagyunk,és szeretném,ha az utóbbi lenne az igazi!

Válasz

Szia!
Amikor olvastam a hozzászólásod első mondatát megijedtem, hogy Istenem most olyat kapok, amit nem rakok zsebre. De kellemes csalódás ért.
Ezért is nagyon szépen köszönöm, hogy őszinte voltál. Igen így utólag olvasva szerintem is kidolgozatlan, mintha külső szemlélő mesélné el. Bár ekkor még tényleg külső szemlélője voltam az eseményeknek.
Azonban az igazság az, hogy ez életem első írása, még próbálkozom, ezért is vagyok hálás, hogy adtál tanácsot az elkövetkezendő útra.
Az érzelmi, lelki vonatkozás majd csak a negyedik rész felé lesz látható. Remélem azt már sikerült valahogy jobbá tenni.
Még egyszer köszönöm az építő kritikát, ígérem megpróbálom alkalmazni a következendő időkben.

Előzmény

Válasz

Nagyon őszinte leszek. Először a hozzászólásokat olvastam el,mert annyira "kiadósnak"tűntek, és fokozta a kíváncsiságomat.Részben nem csalódtam,mert valóban szeretem a családi "izgalmas" történeteket. Ez az írásod nem mondható vázlatnak,mert eléggé tartalmas,csupán szerintem kidolgozatlan.Valóban a kincset érő téma, amely pezseghetne az izgalomtól, ellaposodik alapszinten,mert inkább tűnik egy baráti panasz folyamatának. Az ironikus jelzők sem állják a valóság szintjét, és fölösleges a jövendőbeli sógorok állandó jelzős használata( kicsi Ricsi stb.) A pszichikai ráhatást is sokkal élesebbé lehetne tenni. Jobban kiemelni az anya passzivitásának kiváltó okait,mert általában egy anya tigrisként védi a gyermekeit,jelen esetben az elsatnyulást a passzivitást valami kellett okozza. Talán félt a diktatórikus férjtől és így próbál menekülni a kérdőre vonás esetleg fenyítés elől? Nézetem szerint, mint írásmű - és te ezt kell válaszd,nem a valóság spontán elbeszélését - nagyon hálás, érdekes téma, de próbáld meg irodalmibbá tenni, hiszen te is azt szeretnéd, hogy az által hass, és ahhoz már nem kell nagy erőfeszítés. Az nem igaz, hogy az ilyen téma nem érdekli az olvasót. Persze akik a horrorra,vagy a fantáziára hangolódnak,nem horgonyoz le ilyen írások mellett, de vagyunk szép számban akiket érdekel. Remélem az elkövetkezőkben már remekelni fogsz és ahhoz kívánok erőt és kitartást!

Válasz

KÖSZÖNÖM!!!

Válasz

Örülök, hogy nem sértődtél meg. Amúgy az én hozzászólásomban is akadnak elírások, hibák. Ezekből is tanulhatunk.
Majd figyelemmel kísérem a folytatást, sok sikert kívánok hozzá!

Válasz

Most olvastam vissza amit írtam. Bocs a sok hibáért, van benne jó pár.

Válasz

Szia!

Egyet érted veled és az előbb leírtakkal.

A történet, vezetése szempontjából írtam úgy ahogy az első részeket. Azokat a gondolatokat írtam le, amik akkor megfogalmazottak bennem. És ugyebár hét-nyolc évesen vagy tinikoromban nem láthattam át az egészet úgy, mint most harminc évesen. Akkor, ahogy írtad is, nyavalyogtam és éretlen voltam. És ez a lényeg, hogy lássa az olvasó a szellemi, lelki, érzelmi fejlődést. Ahogy halad a történet úgy fogok egyre jobban belemélyedni az érzelmekbe, gondolatokba. Persze, most már én is tisztába vagyok azzal amit az előbb leírtál. Most már, ha megérteni nem is, de elfogadni és tisztelni azért mert felnevelt tudom. Azt is tudom, hogy nem akart ő kimondottan bántani, csak nevelni, de szájbab... rosszul csinálta. Már el tudom fogadni a múltam és a hibáiból tanulva tudok egy sokkal szebb jövő felé tekinteni. Hogy én ezeket soha, de soha ne kövessem el a fiammal szemben. És ha más nem is, de ez jó benne. Az életemmel is most már minden rendben van, megtaláltam a boldogságom, nyugalmam.


Egész életemben írni akartam, és sose tettem. Oly bőséges volt, és még most is az, a témák tárháza. Nem tudtam miről akarok írni csak azt, hogy írnom kell, muszáj. Az ötlet, hogy megírnám az életem, már vagy tíz éve megvan, mégis most jutottam el odáig, hogy leírjam.

Igen fejlődni szeretnék, de mivel ez megtörtént esett, nem írhatom pl:
Az éj sötét, dermesztő ridegségéből, ahol már csak a démonok lelke talál üdvösségre, a láthatlan horizont messzeségében kirajzolódik egy tündöklően ragyogó sziluett, melegséget, boldogságot hordozva magával. Alászáll e kegyetlen világba, hogy a földi halandók megtört, megsanyargatott lelke számára a várva várt békességet, nyugalmat hozza el.
Szóval leég necces lenne.
De értem a lényegét annak amit mondani szeretnél és megpróbálok oda figyelni.
Köszönöm a segítséged.

Előzmény

Válasz

Sérelmed érhető, és nem is vitatkoznék veled, mert amin keresztülmentél, nehezen feldolgozható. Leírni mindezeket, és úgy, ahogy tetted, vádaskodással, kiérezhető sértődöttséggel, erre értettem, hogy tinédzserkori nyavalygás. Egyoldalú a téma megközelítése. Nem éreztem sehol, mert aztán elolvastam, hogy megpróbálnád megérteni az apád. Nem védem, mert a viselkedése felettébb felháborító, de valószínűleg beteg. Lelki beteg. Nem gonoszan jövünk a világra. Neked a legnehezebb, hogy kezeld ezt a rossz szülői magatartást. Amiről írtál, az valóban nem nyavalygás, de ahogyan írtad, az viszont éretlen, inkább csak panaszkodásnak tűnik. Valamire rá kell fogni, hogy miért siklik ki az életünk. Nem szerencsés a múltat és a rossz gyermekkort hibáztatni, noha nehéz elhatárolódni tőle. Végig kísér egész életünkben. De engem zavart, hogy ezt az egészet nem ágyaztad bele egy történetbe, aminek mondanivalója is van. Erre András is célzott már az előzőnél. Egyéni életekre ilyenformában nem sokan kíváncsiak. De mivel a fájdalmad erős, használd ki, és ezzel az érzéssel hihetetlen magaslatokba lehet törni, úgy alkotni, hogy az hasson másokra. De gondolom, nem ez volt a célod, csak kiírni magadból. Ezzel sincs semmi baj, de ez nem irodalom, viszont annak előfutára lehet, így jó eséllyel megérted azt, amire most ki akarok lyukadni.

Sajnos teli a világ hasonló, sőt durvább példákkal, de ezeket sokan inkább kibeszélik magukból az emberek egy bizalmasabb barátnak. (Vagy sohasem derülnek ki.) Nem tudni mi a jobb. (Ilyen érzéseket is belevihetnél írásodba, hogy színesebb legyen.) Ha leírod, akkor ahhoz több kell. Engedd meg, hogy az olvasó lelkében alakuljon ki a témához illő érzelmi állapot.
Csakis segítő és nem bántó szándékkal véleményeztem írásod, amit elsősorban, mert ez egy alkotói oldal, alkotásnak venném szívesen. Nem jó, ha összekevered a felsorolásjellegű írást... nem is tudom, hogyan fogalmazzak, hogy ne bántsalak meg, szóval ha továbbra is hasonló módon áll hozzá, te magad jobban kikészülsz, mintha megpróbálnád elengedni.
Ha írásban fejlődni szeretnél, használd a fantáziád. De az tény, hogy a legmegdöbbentőbb eseteket az élet hozza.

Válasz

Kedves Légrádi Eloise!

Kicsit későn írok, mert hozzászólásod után, rendbe kellett raknom kis lelki világom, legalább annyira, hogy legalább válaszolni tudjak.

A helyesírást illetően teljes mértékben igazad van. Köszönöm, hogy szóltál. Az ember a hibáiból tanul. Én is próbálok tanulni belőlük. Remélem sikerülni fog. Azt is köszönöm, hogy egyáltalán beleolvastál.

Amivel nem értek egyet. Az, hogy úgy érezted, ez "egy tinédzser nyavalygása". Annak ellenére, hogy nem olvastad végig. Kérlek, ne érts félre, nem kötelező és megbántani sem szeretnélek. Van egy véleményed és ezt tiszteletben tartom. Kérlek olvasd el az én véleményemet is.


Szerintem is tinédzserkori nyavalygás: apám a nyakánál fogva tolta föl anyámat a falra, miközben a jobb kezében kés volt.
Tinédzserkori nyavalygás: tizenöt évesen ütött, rúgott és közben szaggatta le a ruhám, míg csak egy bugyi maradt rajtam. Aztán egy szál bugyiban lökdösött ki az udvarra, idézem:
" Takarodj innen, úgy ahogy anyádból kijöttél."
Ekkor építkeztünk, ezért ennek a jelenetnek fül és szemtanúja volt az összes kőműves és ács is.
Tinédzserkori nyavalygás: a hétéves unokájának, a fiamnak, telefonon keresztül azt mondta, hogy üzenje meg nekem, szintén idézem:
" Ha meglátom az utcán vagy valahol találkozom vele, felnyársalom egy kardra, megölöm."

Ezek csak egy-egy példák, és úgy gondoltam, hogy az írásomat nem ezekkel kezdeném. Szerintem elsőre túl durva lenne. Próbálok időrendi sorrendbe menni a történtekkel és nem igazán ugrálni az időben. Ezért is tűnhet most még az elején tényleg úgy, hogy ez csak nyavalygás. Hidd el, nem az.

Válasz

Vesszőt akar tetetni, és nem tettetni velem. (tetet-rakat, míg a tettet-színlel) Az élet furcsa fintora, hogy pont a t betűnél írtad helytelenül.

Most már elolvasom az írásod is.

Érdemes átolvasni felrakás előtt, még mielőtt véglegesítenéd, hogy ki tud javítani a szembetűnő helyesírási hibákat, persze csak akkor, ha van rá igényed. Mindenképpen jót tesz egy írásnak, ha többször átolvassa az ember, mert közben bele-bele írhat, kicsinosíthatja a száraz és sablonos helyeken.

kecses kidolgozású gyönyörűen vastag újait - érdekes szóösszetétel, és hibás is. (ujjait kellett volna írnod.)

újbegyei- ujjbegyei

Nem olvastam végig, mert bevallom őszintén, nem kötött le. Egy tinédzser nyavalygásának éreztem, ezeken ha nem is mindenki egyforma fokon, de legtöbbünk átesik.

Válasz

Szia!
Nem nekem van problémám, az egy illetve a "tt" használatával, hanem a Word helyesírás ellenőrzőjének. Egyszerűen nem ismeri fel. A másik probléma meg az, hogy minden második szó után vesszőt akar tettetni velem, oda is ahova nem kell. Állandóan újra és újra átolvasom, de egy idő után már összefolyik az egész. Sajna még így is becsúszik a hiba. Mindenkitől elnézést kérek legközelebb még jobban oda fogok figyelni.

Előzmény

Válasz

Fájdalmas, és szinte érthetetlen , hogy mi vezet egy embert oda, hogy a saját gyermekeit terrorizálja, de megmagyarázhatatlan az anya passzivitása is. Sajnos mindezek ellenére vannak ilyenek-- és mindig a gyerekek húzzák a rövidebbet.Tetszik

- úgy látom problémáid vannak az egy"t" és két "t" használatával - múltídöben használva 2 "t". Üdv.

Válasz