Hú, hát regényre még nem érzem magam érettnek, főleg nem egy ilyenre, de talán, egyszer, majd... (Foglalkoztat a gondolat erősen...)
Köszönöm a hozzászólást!

Előzmény

Válasz

Ha ez az ember nem látja reálisan a dolgokat, akkor nem tudom, hogy ki látja... komolyan mondom, szívesen olvasnék egy regényt, amely az ilyen mélységeket tárja fel! Horváth úr, küldjön nekem egyet! ;-)

Válasz

Jól van akkor. :) Köszönöm, hogy olvastad!

Előzmény

Válasz

Te nem vagy reális. Eleve, ha szerelmes vagy, akit választasz, a legszebbnek, legjobbnak látod. Nem azért, mert valóban az, hanem mert őt szereted, és ez különbbé teszi másoknál. Itt üt el nagyon az írásod, hiszen az elején tagadó, a végén mégis szerelmes. De aki szerelmes, nem ilyen.
Lehetsz őszinte a gyerekeiddel is, de tátva maradna a szájuk, ha közölnéd velük: Anyátoknál a szomszéd Pisti felesége sokkal vonzóbb és vékonyabb. Én meg ugyanolyan rossz apa vagyok, mint a legtöbb apa.
Nem, egyáltalán nem látod reálisan a dolgokat!

Válasz

Nyilván kicsit túlozni szerettem volna ezzel az írással. :) Köszönöm, hogy olvastad!

Előzmény

Válasz

Ajjaj. Engem taszít ez a fajta felfogás. Aki így él és gondolkodik, sajnos a túlnyomó többség, ők meg is érdemlik maguk. Ettől függetlenül értem, mire céloztál... és ezt ügyesen tálaltad.

Válasz

Érdemes példát mutatni, magunknak és másoknak is, ezzel nem vitatkozom. Ez a kis szösszenet csak azt hivatott bemutatni, hogy hogyan működik ma a legtöbb kapcsolat. "Te vagy a hős, aki megmentett engem." Így látjuk egymást. Csakhogy előbb-utóbb jön a realitás: senki nem mentett meg engem. Nem is vagy akkora hős. Aztán már nem is tűnik annyira izgalmasnak az egész...

Előzmény

Válasz

Elolvastam, látok benne egy kis realitást, de meg kell hogy mondjam őszintén, nem igazán értek egyet a véleményekkel. Az őszinteség, az egyenes beszéd, dicséretre méltó, semmi kétség, de nekem valahogy olyan erőtlennek, olyan elfáradtnak tűnik, ahogy ecseteled ezt a lovagos témát. Kérdem én: miért nem? Nem úgy az igazságos, ha a férfi bátran, kihúzza magát, - s sincs most itt linkeskedésről, mellveregetésről - de határozottan előretekint és megmutatja magának, már ha másnak nem is, hogy bizony ő a faszagyerek! Elnézést a csúnya szóért, most ebben a pillanatban így tudtam megfogalmazni.

Válasz

Igen, én is ezt látom, vagy túl keveset, vagy túl sokat mutat magából az átlagember. Ez megy a legtöbb kapcsolat rovására: vagy túl sok vagyok, vagy túl kevés. Az igazság valahol a kettő között van félúton, ha ezt el tudná fogadni mind a két fél, na akkor alakulnának ki tömegével maradandó párkapcsolatok. De milyen az ember? (persze, nem mindenki) Álmodozik, vágyakozik, elképzeléseket támaszt - ahelyett, hogy abból építkezne, amije van. Mert az is hatalmas nagy érték, csak ezt sajnos kevesen veszik észre.
Köszönöm, hogy olvastátok!

Válasz

A saját magunkról kiállított bizonyítvány nem lehet negatív-- maximum reális. Viszont az ember , az átlagember nem látja magát reálisan, mert nem láthatja magát kívülről. Mindezt eljátszhatja , de előbb-utóbb kibújik a szeg a zsákból! Én ezt tapasztalom.

Válasz

Ez szép és jó elképzelés, tisztelni való öszinteség. Az exem is pont ilyen elven volt, de én mégis megkértem, hogy azért néha picit hazudjon, túlozzon mert nagobb hévvel, több erővel indult a napom, hogyha tudtam van akinek én vagyok a legszebb lány :)

Válasz

Tetszik a kimért reális őszinteséged!

Válasz

Ez volt a cél. ;)

Válasz

Valóban nem vagy a fehér herceg a lovon, ezt most bebizonyítottad! :)

Válasz

Most aztán jól kiábrándítottad a nőket :-)!

Válasz