Légrádi Eloise üzente 11 éve
Légrádi Eloise üzente 11 éve
Érdekes írás. Nekem a düh előtti pillanatokat idézte. Kicsit volt benne a kétségbeesésen túl a fenyegetettség érzése is. Az utolsó két mondatot ha nem vonod össze, akkor így értelmetlenek.
Kovács András üzente 11 éve
Erika Pap üzente 11 éve
Érdekes meglátás, habár én nem a pillanatnyi haraggal ,,pulykaméreggel" akartam foglalkozni. De lehet ez lett belőle.. Szerintem meg jobb ha nem mondjuk meg a másiknak, hogy mit tett és mit nem tett meg életében egy kis szösszenet vagy bármi más jellegű írás után, hacsak azt ő maga ki nem jelenti..
Kovács András üzente 11 éve
Tetszett ez is, de volt vele egy nagy gondom. A címben az szerepel, düh, de én nem a düht olvastam ki a sorok közül, hanem a kétségbeesését. Olyan volt mint egy sarokba szorított állat, aki próbál menekülő stratégiát kisakkozni magában, hamis ígéreteket tesz magának, amit úgy sem fog beváltani, csak a pillanatnyi kétségbeesés szüli a nagy bosszús terveket. Így, hogy Düh a címe, nem érzem összeszedettnek, átgondoltnak, kicsit összecsapott. Ha kétségbeesés lenne a címe, akkor tökéletesen eltalál volna mindent. Szerintem nem voltál még sosem igazán dühös.
Balogh Zoltan üzente 11 éve
Erika Pap üzente 11 éve
Balogh Zoltan üzente 11 éve
Kártyázni nem tudok-- olvasni igen, az utolsó két mondat nálam magyarázatra szorul !-- valami nemvilágos!
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Hú, egy régi ismerős... :D "Az egész világ ellenem van." - érzés. :) Nagyon jó lett, bár átérezni sajnos nem tudtam, mert valahogy nem tudom felidézni, milyen dühösnek lenni. Csak tényleg, mint egy régi ismerős arca, rémlik valahonnan... és hasonló volt, azt hiszem. :)
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve