Kovács András üzente 10 éve

Hú, még egy könnycsepp is kicsúszott a szememből olyan jól mutattad be Debrecent, imádom azt a várost. Van pár jó emlékem, egyszer a haverokkal napokat töltöttünk el a panel dzsungelben, és marha hangulatos egy hely volt. Viszont olyan sok szemét nem volt arra, mint itt Egerben. Az itteni körülményekhez képest teljesen tiszta volt. (már amerre mi jártunk) De ez csak egy apróság, lényegtelen. Mert tetszik a történet, annyira jól írod le, hogy miért is kell azt csinálnia, amit csinál, hogy szerintem nem lehet nem megérteni őt. A cím találó, hű vagy hozzá, és a maximumot hozod ki belőle.

Válasz

Kate Pilloy üzente 10 éve

Köszönöm, Csaba!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Érdekes írás. :) Számomra a róla szóló személyt egy adott élethelyzeten keresztül mutatja be. A szókincse pedig bitang gazdag, gratula! ;)

Válasz

Kate Pilloy üzente 10 éve

Elpirulok...

Válasz

Ócsai Norbert üzente 10 éve

Én is Elosie szavait idézném :) Mindig is értettél a karakterekhez, a köztük lévő kapcsolatokhoz és a belső érzelmekhez, és amikor az ember már azt hinné, hogy ezt már nem lehet fokozni, előrukkolsz egy új történettel, amivel még inkább feljebb emeled a lécet :) Minden Elismerésem :)

Válasz

Knizner B. Sylvia üzente 10 éve

Igen, úgy jobb lesz! :)

Válasz

Kate Pilloy üzente 10 éve

Eloise, még én is elolvastam ezt a részt újra, olyan szépeket írtál róla! :) Köszönöm.

Sylvia, szerintem az első mondatot befejezem úgy, hogy: "Mindeközben, lelkemben dúlt a harc." Szerintetek?

Zoltán, látod, szeretem az ilyen könyveket, amiben van esemény és lelki tusa is. Lehet, öregszem, vagy "érek" régebben nem voltak ilyen igényeim.

Tibor, tudsz te, ha akarsz! :)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Bocsi, nem tudok érdemben hozzászólni, csak annyit tudok írni, hogy tetszett, és olvasom tovább. A többit ráhagyom azokra, akik értenek hozzá. :)

Válasz

Légrádi Eloise üzente 10 éve

Körvonalazódik a helyszín, Debrecen.
Aztán egy érdekes ízelítő az egyetemisták világából, pont annyi, hogy egy laikus olvasó is bele tudja élni magát a lány helyzetébe, például, mikor a boncterem ajtaja előtt áll.
Majd a botanikus park egyik padján üldögélve elmered a saját gondolataiban, hogy mit miért tesz, és meddig. Hogy nem mindent tudott megválaszolni magának, ez annak a jele, hogy nem minden fekete és fehér. Mint ahogy ezt a részt sem lehet félvállról venni, oda kell figyelni a lány minden egyes szavára. Nagyon hiteles.

Örülök, hogy tagolva van a rész, és hogy helye van az effajta elbeszélésnek is, mint az érzelmek tusájának, és annak, hogy mit jelent, mikor valaki szegényen csöppen bele az orvosegyetemisták életébe. Nemcsak az van leírva, amiért tizennyolc-karikás lett az írás. Az külön tetszik, hogy ki meri mondani, még hacsak tudat alatt is, de azt sugallja ez a rész, hogy bár ugyan lennének egyéb megoldások, mint a szociális ösztöndíj vagy a tanulmányi, de azok sem oldanák meg teljesen a lány problémáját, hiszen azokból a juttatásokból nem fedezhető az egyetemista élet.

Apránként megkedvelteted velünk Kate a főhősöd. Zoltán célzott rá, hogy elsősorban magát győzi meg a lány, hogy nincs más választása, de én remélem, hogy minket is sikerül. Remek karakterépítés.

Válasz

Balogh Zoltan üzente 10 éve

Ez az önvizsgálat legalább arra jó , hogy az ember saját magával tisztázza , hogy mit , és miért tesz, és ha abból indulunk ki , hogy a cél szentesíti az eszközt , akkor saját maga előtt igazolást nyer. Tetszik!

Válasz

Knizner B. Sylvia üzente 10 éve

Csak ezt tudnám most kiemelni: "Mindeközben lelki tusát vívtam magammal. Aznap délután, a botanikus kerthez vezető csendes úton lévő padot tartottam megfelelőnek arra, hogy ismét vitát nyissak magammal." aláhúznám, de nem tudom. "magammal" Így egymás után nem jól hangzik. A többi- ha volt - átsiklottam, mert lefoglalt a történet, ami egyre jobban tetszik! Nagyon kíváncsi vagyok!!!

Válasz