Zoli! Ez szenzációs kapcsolódás a biligyártás és a magzatelhajtás, van folytonossága!

Válasz

Én is benne vagyok minden játékba , de némi szabályra mindenképpen szükség van , vagy úgy képzelitek el , hogy valaki elkezdi a bili gyártási technológiájával, és következő folytatja a magzatelhajtással. Egyébként én abba is benne vagyok , de ezt előre ki kell jelenteni, hogy ez egy olyan dinnye aminek kivül van a magja, és pedig azért mert nem fért bele. ILyesmire gondoltok , vagy valami komolyabbra. Én mindenben benne vagyok, de szeretném tudni előre , hogy milyenre kell venni a figurát! Üdv!

Válasz

Szerintem felpezsdítené a kedélyeket egy ilyen játék, Norbi. Mindenkinek jót tesz egy kis komolytalankodás, játék a szavakkal, szigorú megkötések nélkül, mindenki a saját stílusa szerint. Valami ezt sugalló cím dukálna hozzá. Én amondó vagyok, hogy vágjunk bele, írd le azt a néhány - már korábban említett - szabályt fórumba, aztán uccu neki! Hátha többeknek kedve lesz még csatlakozni! :) Eloise "Játékra fel!" fóruma is milyen sikert aratott.

Válasz

Én csak hangosan gondolkodtam. Mindenesetre egy-két érdeklődővel nem biztos, hogy lenne belevágni.
Zoltán, a sportos történetet csak példának hoztam fel, hogy szemléltessem, miről is lenne szó.
B. I. January, igen, volt már valami hasonló, aminek ha utánanézel, láthatod, hogy többször vitába torkollott. Épp ezért javasolnám annak a játéknak egy jóval kötetlenebb, lazább változatát.

Válasz

Idézőjelben értettem, de jogos a korrekció, mert félreérthető voltam. :)

Válasz

Tiszta szerencse , hogy Marx, és Lenin valamint az előbbi négy Béla nincs itt fenn, Te viszont csak írjad a magadét! Csak a saját egészségeddel foglalkozz!

Válasz

Valóban volt itt pezsgő élet,őszinte melléállás, úgy arányában ezelőtt két évvel.Nagyon sajnálom a lemórzsolódtakat,mert volt közöttük éles kritikus is,mint Paládi Zsolt,Szalai Balázs, Szilvia, Szabó Erika. Akkor sűrűbb volt a feltöltés is és az egymás írásai iránti érdeklődés.Az idők változnak,de a juhász is egy román mondás szerint akkor örül,amikor esik az eső,mert tudja,hogy utána szép idő lesz. És van még egy döbbenetesebb, meghalt Marx, Lenin, négy Béla királyunk volt,egy sem él és én sem érzem már jól magam!

Válasz

Ez már volt fenn, de amikor feltettem újra megjegyeztem, hogy azért tettem fel mert másoknak is joguk van értesülni a klubélet korábbi dolgairól! Kösz hogy olvasatad! Üdv.

Válasz

Én támogatom mindkét ötletet, szerintem nagyon izgalmas dolgok sülhetnek ki belőlük. Ha jól láttam a fórumtémák között, akkor a folytatásos történetre volt már példa, ennek ellenére újra neki lehetne fogni. Az "Írj nekem" téma is nagyon ötletes, több lehetne a rövidebb írás itt az oldalon.
A vers nagyon tetszik Zoltán, és lám, mennyivel megnövelte az aktivitást, pedig még egy napja sincs fent. :)

Válasz

A pudding próbája , hogy megesszük - ez egy angol mondás. Ami a sportról - labdarúgásról szóló írásokat illeti ajánlom figyelmedbe Igó Krisztián írásait aki sok mindent írt a labdarúgásról. Ha visszamégy egy pár hónapot, esetleg egy évet, biztos fogsz találni ilyen jellegű írásokat!

Válasz

Jó vers! Igaz, nem tudom milyen volt a helyzet nyolc hónapja, de én is úgy érzem, hogy most nem olyan rossz azért. De ettől még lehetne bedobni ötleteket, amik az oldal érdekeit szolgálnák. Norbi lentebbi ötlete például kifejezetten tetszik nekem, gondoltam is rá, hogy kezdeményezzek valami hasonlót. Mondjuk teljesen szabadkezet kapna minden résztvevő, ezáltal nem lenne ok a veszekedésre. Úgy viszi mindenki a történetet, ahogy akarja. Még viccesen is elsülhet. És lehetne egy korlátozás, mondjuk 10 mondat. Ez meg lenne szabva, és egymás után senki sem írhatna egynél többször. Lehet, hogy vonzzana újakat, vagy az eddig inaktív tagoknak is felkeltené a figyelmét. Előnye az lenne, hogy nem vesz el sok időt senkitől és bárki írhat, akár szórakozásból is. Egy kis komolytalankodásnak mindig van helye mindenhol :-)
Mit gondoltok erről? Nem nyitottam neki blogot vagy fórumot, gondoltam, előbb itt megbeszélhetnénk, ha már Zoltán volt olyan kedves, és újra megosztotta ezt a verset, ami azt hiszem épp témába vág. Persze, nem biztos, hogy jó ötlet.
Vagy esetleg különböző fórumokat lehetne nyitni, amik érdekesebbé tehetik mások számára is az ittlétet. Pl: "Írj nekem". Ez arról szólna, hogy én tegyük fel, még nem olvastam itt az oldalon sport történetet, ami kifejezetten egy sportágról szólna, és megkérem mondjuk Perger Zoltánt, hogy írjon egyet. Határidő és terjedelmi korlát nélkül természetesen. Vagy Eloise, írj nekem egy verset sci-fi vagy horror műfajban, mert bár nem vagyok oda a versekért, de egy ilyet biztosan elolvasnék. Ebbe simán bevonhatnánk az új tagokat is, egyszerűen csak megnevezzük, hogy kitől szeretnénk látni egy írást, legfeljebb az illető nem vállalja :D
Ilyen ötleteim vannak, egyelőre más nem jut eszembe.

Válasz

Emlékszem erre a versre, de azért el kell ismerni, hogy most nagyobb aktivitás van, mint 8 hónappal ezelőtt, abban a pillanatban. :)
Amúgy az oldalon én meg hetek óta 0 olvasóval gazdálkodok, de ugye ha emiatt duzzogok, akkor sosem leszek kész a történettel... Szóval pörögjön hát az a billentyűzet! :D

Válasz

Ezeket azért tettem fel még egyszer , mert úgy érzem , hogy az újabb tagoknak is jogába áll egy egy régebbi írást elolvasni -informálódni , hogyan működött régebben a klub. Máskor is voltak elmaradások, de mindig jöttek újak is, akik pótolják a hiányt - és akkor örülök legjobban, ha maradnak is, mert észre veszik , hogy ez csak akkor működik , ha írunk, olvasunk, és kommentelünk! Azt meg nem hiszem el , hogy már újfent több mint négyszázan szerepelünk a taglistán - az aktivitást meg láthatjuk minden nap! És az sem sportszerű hogy valaki bedob valamit és soha senki művébe bele sem kukkant. De hát ilyenek vagyunk mi emberek! Üdv mindenkienek!

Válasz

Nem emlékeztem erre, pedig olvastam. Így azt hittem, hogy új, de nem az. Sajnos az aktualitásából nem veszített. Nekem is hiányoznak, kapásból tíz eltűnt tag neve (és írása) ugrik be most hirtelen. Ez ellen a jelenség ellen, hogy tovább lépnek, semmit sem tehetünk, mi, akik még itt vagyunk, legfeljebb csak annyit, hogy kitartunk az oldal mellett. Egymásért. Azért az viszont jó dolog, hogy pár új (már nem is annyira új) tagunk legalább annyira szívesen van jelen, mint az egykori tagok tették ezt régebben. Az azt megelőző időkben még nem voltam, de gyanítom, nagyjából hasonló lehetett a helyzet.
Azokat az elhagyókat kevésbé értem, akik nagyon is aktívak voltak, mint Kate is, kedveltük is, és aztán elvitte tőlünk a szerelem. De akkor a honlapja miért frissül? Szóval erre mondják, kifizetődőbb az őszinteség, mint a kamuzás. Bocs Kate, megvédhetnéd magad, de igazából ez nem olyan rágalom, amit sértésre szánnak, inkább csak a hiányod generálja.
Aztán olyan is volt, hogy csak pillanatnyi hangulati elemként szerepelt egyesek életében az írás, így az ő elmaradásuk érthető. Néha még azon is el szoktam gondolkodni, hogy azok, akik két-három hetente egyszer benéznek, felteszik folytatásos regényük következő részét, azoknak miért esik nehezükre viszonozni azt az egy-két emberes érdeklődést, amit tőlük kap. Sok mindent nem értek én, és az is tagadhatatlan, hogy időnként nálam is elszakadt a cérna, de köszönöm nektek, hogy marasztaltatok.

Válasz

Andris, mindenekelőtt hányinger ellen egész patika állna a rendelkezésedre,az kiküszöbölhető! Csupán egy ami tőled függ,ne várakoztasd "olvasóidat" a folytatással,mert valóban hiányzik és idővel úgy járunk mint a Szalai Balázs írásaival,olyan nagy időközökben tölti fel,hogy elfeledjük az elejét.Nem használok jelzőket,de tartsd be eddigi kreativitásod!

Válasz

Ezen lehetne vitatkozni, hogy ki miért nincs, kitartás meg ilyenek. Nekem lenne mit feltöltenem, befejezni a történetemet, de amíg nem olvasok nem érezem helyesnek, és nem is fogom feltenni. Van most egy csomó olvasnivalóm itthon, így nem férnek bele az itteni történetek, sajnos. Lehet igazságtalan, és szakítanék is rá időt, de nem bírja a fejem. Hányingerem van már betűktől, nem hülyéskedek. Igyekszem visszatérni hozzátok cimborák.

Válasz

Köszönöm a véleményeket , de én inkább ragaszkodok az olimpiai szellemhez vagyis a részvételhez!!!

Áron " ...jövünk megyünk...--De itt több volt menés, mint a jövés.A kitartás is természetes, változni meg lehet itt is!:) Annak örülök a legjobban , hgy megszólaltak egy néhányan azok közül is aki egy ideje "csigaházba" bújtak

Válasz

Természetes, viszont ha nem éreznénk némi nosztalgiát az iránt, ami elmúlt, mi emlékeztetne rá minket, hogy fontos volt? (persze, az egészséges, visszatartó erővel nem bíró nosztalgiára gondolok)

Előzmény

Válasz

ez a természet rendje, jövünk, megyünk, változunk
ami nem baj, hanem, ahogy kezdtem is: természetes

Válasz

Zoltán, kis versikéd frappáns, és lám, máris mennyien adják hozzá véleményük!

Válasz

Ehhez még én is hozzá tudnék szólni, mert rímezgetni nem nagyon tudok, csak épp annyira, mint hímezgetni.

Előzmény

Válasz

Ez is nagyon jó , de stabil jelenléteket igényel! Itt meg most pont ez akadozik!

Válasz

Én olyan fórumjátékot ismerek, hogy valaki elkezd egy történetet, ír egy pár sort, majd abbahagyja. A következő ember aki felnéz az elolvassa, majd folytatja a saját gondolatmenete alapján pár sorral. Majd a harmadik látogató is hozzátesz egy bekezdést, a negyedik is, és szépen így tovább. Mindenki a saját ízlése szerint alakítja a kis mesét!
Általában egy tipikus "Egyszer volt, hol nem volt..." kezdéssel indul, de a sokféle írónak köszönhetően bármilyen irányba elfordulhat a cselekmény. A leghosszabb, aminek valaha részese voltam az elérte a 147 oldalt és kb. minden volt benne, ami a modern világból kitelik! Hercegnők, motorok, kólaszörny, Mr. Bean... Az ember sosem tudhatta, hogy mire legközelebb visszatér, már hol fog lenni a cselekmény.

Válasz

Igen, emlékszem még! Eszti volt a legjobb benne, még eszperentében is! :)

Előzmény

Válasz

Van annak egy két éve annak, hogy egy vasárnap délután , szinte egész délután rimezgettünk egymásnak és jókat nevettünk! Lehetne egy ilyesmit is csinálni néha- néha ezeken a hosszú téli estéken!

Válasz

Annak örülök , és azt hiszem , hogy neked--korodnál fogva -- egy egész különleges világ lesz, sőt némi érdekességgel fog szolgálni. Ártani biztos nem fog. Üdv.

Válasz

Ha nem is tudnám, kikhez szóla,
szívedből e kedves nóta...
De bíz tudom, s meghatódtam...

Kedves Zoltán, hiányodra válaszolván:
Igyekszem majd visszajárni,
s a többieket is megtalálni,
hogy itt az idő, játsszuk újra!
Mert de jó volt a perc, az óra...
együtt.

Válasz

Igen :) Én személyesen napi aktivitással vagyok jelen, de mivel annyit sem értek a lírához, mint ló a patkoláshoz, ezért nem nagyon tudok mit hozzászólni a versekhez. Megmaradok a regényeknél és a hosszabb Epikai történeteknél. Most éppen azt tervezem, hogy megismerkedek Zoltán világával a Visszapillantóban. :)

Válasz

bizony vannak..

Válasz

De azért vannak olyanok is, akik kitartanak az oldal mellett. :)) Nem az számít, hogy mennyien vagyunk, hanem, hogy szeressük ezt az oldalt, a közösséget, még akkor is ha építő kritikákat mondanak vagy nem tetszik pár művünk más embereknek. :) Én akkor is írnék erre az oldalra, ha már senki nem olvasná, mert túl sokat köszönhetek az itt lévő embereknek, akik miatt nem adtam fel, mivel ha három-négy évvel ezelőtt véletlenül nem tévedek ide és nem biztatnak,(vagy épp nem kritizálnak) akkor az írás is csak egy múló hóbort lett volna.
Szóval lényegtelen, hogy hányan vagyunk. A lényeg, hogy egy olyan közösség vagyunk, ahol fontos az irodalom és az írás, ahol a szívünket is belehelyezzük a műveinkbe. :)

Válasz

Hát sziasztok, újra! Itt vagyok, bepótolom a lemaradásomat és hozok egy új írást. Én csak regényféle írására vagyok képes, és azok hosszúak, több részesek, bár értem, hogy egy folytatásos ezer részt nehezebb követni. Megvallom, engem nem a facebook csábított el az elmúlt időszakban, hanem az írás. Két írásomat küldtem el pályázatra, de mindkettőnél feltétel volt, hogy sehol ne legyen fent a neten vagy ha fent van, töröljem le. Így került a legutóbbi írásom is itt törölve. Szóval... szeretek itt írni, és szánom-bánom távollétemet. Köszönöm a verset, Zoltán, hozzám átjött.

Válasz

Én, pontosan azért írok rövid részleteket, és gyakran , hogy naponként ne vegyek el sok időt senkitől, de a folytonosság fennálljon.Üdv mindenkinek!

Válasz

A versre nem azt mondanám,hogy jaj de milyen jó!,hanem értelemszerűen tükrözi a valóságot.Sajnos elszállt a nagy lelkesedés,pedig amíg nem kezdődtek meg a szigorítások,hogy olvasni kell és hozzászólni,sokkal elevenebb élet volt a házunk táján.Sokan akit majdnem agyon dicsértünk a biztatással többet erre felé sem tévedtek,mások meg a dicsőség koszorújával külön oldalt nyitottak és most kérnek,hogy ajánljam őket,gyűjtsek olvasó tábort.Nagyon összezsugorodtunk,és ebben a maroknyi alkotóban is lappang egy valamikori előítélet,hogy nem olvassa azt a néhány megjelent írást sem,ki tudja mi okból?Én azért parafrazálom a Madár a fiaihoz" legyen a dal fájdalmas, merengő,fiaim,csak énekeljetek" mert az intésben az is benne van"más berekben másképp szól az ének,ott nem értik a ti nyelvetek" Vagyis reménykedem,hogy akik megszokták ezt a társaságot,és próbálkoznak máshol, egy idő után csak visszatérnek,mert itt eléggé családias volt a hangulat!

Válasz

jó vers. ne essetek kétségbe, más oldalakon még kisebb az aktivitás. egyes helyeken szinte csak a "csevegő" él, amelynek fő tartalma az, hogy két-három ember szép napot kíván egymásnak, aztán közlik, hogy most isznak egy kávét vagy teát. én sok mindent elolvasok, de ha több száz folytatás van, elvesztem a fonalat és a türelmet. nem jó egy regényt ennyire széttöredezetten olvasni, persze ez nem mentség, csak magyarázat.

Válasz

Csatlakozom, nekem is nagyon hiányzik az oldal aktivitása, a tagok lelkesedése. A magam részéről olvasgatok, még ha nem is mindig szólok hozzá a művekhez, ez főképp azért van, mert a hosszabb, folytatásos történetekre nehezen szánom rá magam (ez csak egy részben magyarázható időhiánnyal, nem akarok ezzel takarózni), rövidek meg nem nagyon vannak mostanában...
A vers nagyon tetszett!

Válasz