[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
William Morgenthaler üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Megnéztem most újra a '76-os változatot, és olyan dolgokat fedeztem fel benne, amiről régen álmodni sem mertem, hogy benne van. A teljes megváltástörténetet beleszőtte Stephen King, méghozzá zseniális módon. Nem mondom, hogy ajánlom mindenkinek, mert tudom, hogy legtöbben a harag, gyűlölet ablakán át néznék ezt a filmet, de egy próbát azért megér. :)
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
William Morgenthaler üzente 11 éve
Kedvcsinálónak felraktam az előzeteseket. Sajnos csak angolul vannak meg, de nagyjából követhető (szerintem).
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
William Morgenthaler üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
A Carrie-t olvastam is, láttam is. Nagyon szeretem azt a művet. Régen hatalmas indulatokat váltott ki belőlem, mélységesen együtt éreztem a lány sorstársaival, és legszívesebben saját kezűleg fojtottam volna meg mindenkit, aki őt bántotta. Azóta már rájöttem, hogy ezek az érzések, indulatok mind az ördög munkáját szolgálják. Nyilván nem mindenki boldog, Carrie sem lett az, de ha mi "boldogtalankodunk" emiatt, akkor sem válik azzá. Csak magunkat és a környezetünket fosztjuk meg a fénytől...
Ha fejlődést látsz, annak örülök. :) Köszönöm, hogy olvastad!
Légrádi Eloise üzente 11 éve
William Morgenthaler üzente 11 éve
Nem tudom már, mit olvastam tőled utoljára, de elég nagy fejlődést érzékelek. A Sorstalanságot és a Közönyt nem olvastam (nem is nagyon fogom). Nekem a témáról egy kommerszebb könyv jutott az eszembe: Carrie. Film is készült belőle, de annak a vége nem boldogságról szól...
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Zoltán, ezzel nem is vitatkozom. Harcolni kell, valóban. De a "küzdve küzdj" nem azt jelenti, hogy jobb akarok lenni, mint mások, hogy felül akarok emelkedni a gyarló embereken, hanem hogy én magamat jobbá szeretném tenni, fejlődni szeretnék! És pont. Más indokot nem kell hozzácsapni. Ez az, amit sokan félreértenek. Legtöbbünknek jók a gondolatai, csak a nézőpont helytelen!
Balogh Zoltan üzente 11 éve
Hogy is mondta a költő " MI dolgunk a világba-- harcolni a legnemesbekért" Azt hiszem Kölcsey volt!
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Az ember lelkét egyvalaki tudja csak és kizárólag megsebezni: mégpedig önmaga. Kertész Imre Sorstalanságának főhőse hazatérve a koncentrációs táborok boldogságáról szeretett volna beszélni az embereknek. Albert Camus Közönyének főhőse a börtönben jött rá, hogy valójában egész életében boldog volt, csak nem tudott róla. És kb kétezer évvel ezelőtt élt egy Jézus Krisztus nevű ember, aki... hát, ezt inkább le sem írom.
A lényeg, hogy amíg a harag, bosszúvágy, a saját magunk megvédése, vagy éppen az a vágy hajt minket, hogy jobbak, többek legyünk másoknál, ha megfeszülünk, akkor sem fogjuk azt érezni, hogy boldogok vagyunk. Ideig-óráig talán, de szerintem azt mindenki érzi, hogy ez nem elég, ennél több kell.
Köszönöm, hogy olvastátok!
Kovács András üzente 11 éve
Balogh Zoltan üzente 11 éve
A csendes belenyugvás, is lehet megoldás ideig -óráig, de utána nagyot kell ugrani , hogy útól érd vagy felülkerekedj, magadon, vagy másokon. A napokban írtam egy kommentbe,hogy mindig abba rugnak bele , aki már amúgy is a földön van.Ezért nem szabad a földre kerülni! Tetszett.
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Nagyon jó, hogy kisebb részekre osztottad fel, bár a címük miatt lehet, hogy kicsit szájbarágósabb, de így legalább én is megértem. :D
Érdekes a helyzet, szerintem mindenki látott már ilyet. Nagyon tetszik ez a kérdés: "Miért nem tudok olyan lenni én is, mint a többiek? "
Az, hogy a történet főhőse másmilyen, mint a töbiek, egy dolog, de vissza sem vág, nem harcol, küzd az igazáért, egyszerűen csak tűr, mint aki már megbékélt a helyzettel.
Tényleg szomorú.
Én biztos nem bírnám ezt így, ennyi önuralommal.
Van egy jó kis dal Jessie J - Who's Laughing Now, ez most jutott eszembe. Pont az ilyen sulis piszkálódásról szól.
A te műved inkább az elfogadásról szól, a dal, meg valami másról. :)
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Szlávik Jánosné Zsóka üzente 11 éve
Tetszik ez a kis "osztálykép". Színes és mégis visszafogott.
Gondolom az utolsó mondat az emlékek örökkévalóságát jelzik.
törlés