[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Hát, az anyját nagyon megsajnáltam szegényt... De élete végén azért azonosult Krisztussal. :)

Válasz

William Morgenthaler üzente 10 éve

Igen, és a színészek is rendkívül jók. Annak idején Oscar díjra is jelölték a főszereplő Sissy Spaceket és az anyját alakító Piper Lauriet :-))))) (aki a nagy kedvencem a filmben).

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Helyesbítek: nem emlékszem, Stephen King mennyire szőtte bele a könyvébe ezt, de a filmben elég hangsúlyos.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Megnéztem most újra a '76-os változatot, és olyan dolgokat fedeztem fel benne, amiről régen álmodni sem mertem, hogy benne van. A teljes megváltástörténetet beleszőtte Stephen King, méghozzá zseniális módon. Nem mondom, hogy ajánlom mindenkinek, mert tudom, hogy legtöbben a harag, gyűlölet ablakán át néznék ezt a filmet, de egy próbát azért megér. :)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Megnéztem őket. A legújabb (így előzetesről ítélve) nem tűnik annyira ütősnek, mint a másik kettő, de ki tudja...

Válasz

William Morgenthaler üzente 10 éve

Kedvcsinálónak felraktam az előzeteseket. Sajnos csak angolul vannak meg, de nagyjából követhető (szerintem).

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

A '76-osat. De most, hogy így felelevenítetted, kíváncsi lettem a másik két változatra is. :) (Hú, én már ilyen részletességig nem emlékszem, hogy kik játszottak, kik voltak szimpatikusak és kik nem... Vagyis, Carrie biztos az volt. :) )

Válasz

William Morgenthaler üzente 10 éve

Melyik filet láttad? A '76-osat, '01-eset vagy a '13-asat? Az első nagyon jó, főleg a Margaret White-ot alakító Piper Laurie miatt. (Mindig is vonzottak a negatív karakterek.) A második nekem nem jött be, a harmadikat csak mostanában tervezem megnézni.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

A Carrie-t olvastam is, láttam is. Nagyon szeretem azt a művet. Régen hatalmas indulatokat váltott ki belőlem, mélységesen együtt éreztem a lány sorstársaival, és legszívesebben saját kezűleg fojtottam volna meg mindenkit, aki őt bántotta. Azóta már rájöttem, hogy ezek az érzések, indulatok mind az ördög munkáját szolgálják. Nyilván nem mindenki boldog, Carrie sem lett az, de ha mi "boldogtalankodunk" emiatt, akkor sem válik azzá. Csak magunkat és a környezetünket fosztjuk meg a fénytől...

Ha fejlődést látsz, annak örülök. :) Köszönöm, hogy olvastad!

Válasz

Légrádi Eloise üzente 10 éve

Nekem is bejött, tetszett a téma is és a kivitelezés is.

Válasz

William Morgenthaler üzente 10 éve

Nem tudom már, mit olvastam tőled utoljára, de elég nagy fejlődést érzékelek. A Sorstalanságot és a Közönyt nem olvastam (nem is nagyon fogom). Nekem a témáról egy kommerszebb könyv jutott az eszembe: Carrie. Film is készült belőle, de annak a vége nem boldogságról szól...

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Zoltán, ezzel nem is vitatkozom. Harcolni kell, valóban. De a "küzdve küzdj" nem azt jelenti, hogy jobb akarok lenni, mint mások, hogy felül akarok emelkedni a gyarló embereken, hanem hogy én magamat jobbá szeretném tenni, fejlődni szeretnék! És pont. Más indokot nem kell hozzácsapni. Ez az, amit sokan félreértenek. Legtöbbünknek jók a gondolatai, csak a nézőpont helytelen!

Válasz

Balogh Zoltan üzente 10 éve

Hogy is mondta a költő " MI dolgunk a világba-- harcolni a legnemesbekért" Azt hiszem Kölcsey volt!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Az ember lelkét egyvalaki tudja csak és kizárólag megsebezni: mégpedig önmaga. Kertész Imre Sorstalanságának főhőse hazatérve a koncentrációs táborok boldogságáról szeretett volna beszélni az embereknek. Albert Camus Közönyének főhőse a börtönben jött rá, hogy valójában egész életében boldog volt, csak nem tudott róla. És kb kétezer évvel ezelőtt élt egy Jézus Krisztus nevű ember, aki... hát, ezt inkább le sem írom.

A lényeg, hogy amíg a harag, bosszúvágy, a saját magunk megvédése, vagy éppen az a vágy hajt minket, hogy jobbak, többek legyünk másoknál, ha megfeszülünk, akkor sem fogjuk azt érezni, hogy boldogok vagyunk. Ideig-óráig talán, de szerintem azt mindenki érzi, hogy ez nem elég, ennél több kell.

Köszönöm, hogy olvastátok!

Válasz

Kovács András üzente 10 éve

A harag és bosszúvágy. Az örök szerintem. Különben ütős, hatásos volt, nagyon jó témát választottál, és ki is hoztál belőle mindent, amit lehet. Szívesen bevernék a képükbe a srácoknak, akikről írtál.

Válasz

Balogh Zoltan üzente 10 éve

A csendes belenyugvás, is lehet megoldás ideig -óráig, de utána nagyot kell ugrani , hogy útól érd vagy felülkerekedj, magadon, vagy másokon. A napokban írtam egy kommentbe,hogy mindig abba rugnak bele , aki már amúgy is a földön van.Ezért nem szabad a földre kerülni! Tetszett.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Nagyon jó, hogy kisebb részekre osztottad fel, bár a címük miatt lehet, hogy kicsit szájbarágósabb, de így legalább én is megértem. :D
Érdekes a helyzet, szerintem mindenki látott már ilyet. Nagyon tetszik ez a kérdés: "Miért nem tudok olyan lenni én is, mint a többiek? "
Az, hogy a történet főhőse másmilyen, mint a töbiek, egy dolog, de vissza sem vág, nem harcol, küzd az igazáért, egyszerűen csak tűr, mint aki már megbékélt a helyzettel.
Tényleg szomorú.
Én biztos nem bírnám ezt így, ennyi önuralommal.
Van egy jó kis dal Jessie J - Who's Laughing Now, ez most jutott eszembe. Pont az ilyen sulis piszkálódásról szól.
A te műved inkább az elfogadásról szól, a dal, meg valami másról. :)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Egyetlen dolog van, ami örök, de az nem az emlékezés.
Köszönöm, hogy olvastad!

Válasz

Szlávik Jánosné Zsóka üzente 10 éve

Tetszik ez a kis "osztálykép". Színes és mégis visszafogott.
Gondolom az utolsó mondat az emlékek örökkévalóságát jelzik.

Válasz