[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Bernadett, elnézést, hogy csak most válaszolok, de nem vettem észre a kommentedet. Köszönöm szépen, hogy olvastad, a véleményedet felfogtam és elraktároztam, hát, hogy mennyire kell és lehet komolyan venni akármit, vagy magamat, arról szerintem megoszlik a véleményünk, de még egyszer: köszönöm, hogy olvastad, és kifejtetted a véleményedet!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Szerintem... harmadrangú, se füle se farka (főleg se farka) romantikus ponyva, amit egy nagyon fontos társadalmi problémával próbáltál "feldobni" és ezt a témát nem vetted olyan komolyan, mint kellett volna... vagy saját magadat nem veszed elég komolyan. Húzd alá a megfelelő változatot, és dolgozd fel az így kapott adatot! :)

Szerintem... a szerelmi szál néha kedves, de általában tocsog a nyálban, és mondom ezt úgy, hogy egyébként kedvelem a romantikus regényeket (még az Alkonyat-szériát is lenyomtam).

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Köszönöm, hogy olvastad!

Válasz

Balogh Zoltan üzente 10 éve

Nálunk, még csak most van kialakulóban a másság elfogadása-- és elég gyatrán. Sem erőltetni sem fékezni nem szabad.Maga tapossa ki a maga útját.Jó volt megírva!-- szerintem.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Köszönöm, hogy olvastad! Gondoltam is rá, hogy nem kéne még lelőni a "poént", valahogy lehetett volna húzni, de valóban nem erre akartam fektetni a hangsúlyt. Ez most ilyen lett. :)

Válasz

Kovács András üzente 10 éve

Ezt nem értettem meg sosem az amerikaikban. Fából építenek házat, ugye, és csodálkoznak, ha elviszi a hurrikán.

Most néztem meg pont a Good Will Huntingot, és az első két mondatodat, mintha maga Robin Williams mondta volna. Vártam is, hogy mikor sütöde el, a "dolgom van egy lánnyal" szöveget. Aztán persze néztem egyet, noha nem nagyot. Szeretem az ilyen fordulatokat, imádom, rajongok értük, ami a gondolat menetünk vonatát egy másik vágányra helyezi. Ezért nagyon érzékeny is vagyok rájuk, és kicsit csalódott is. Örültem volna, ha kicsit jobban leplezed a fordulatot, vagyis egyáltalán leplezed valamivel, mert a sorok közül ki lehetett olvasni, hogy itt bizony a másik kapura fogunk lőni. Egy ilyen fordulat kincset ér, ez hatalmas olvasási élményt jelent, miért nem dolgoztad ki jobban vagy hasonló? Annyi lehetőség volt benne, bármit elhitetni, és ez sajnos csak egylövetű fegyver, itt csak egyszer jön a meglepetés. Ezt egy kicsit ki lehetett volna még dolgozni jobban. Bár gondolom nem ezen volt a hangsúly történetben, de fontos szerepet játszott.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Igen, talán jobban kidolgozhattam volna, de a lényeget azért igyekeztem beleírni. Talán nem hagytam ki semmit. Semmi fontosat. Egy kapcsolat meg szerintem nem abból áll, hogy foggal-körömmel ragaszkodunk egymáshoz. Tudni kell elengedni, ahogy azt is, hol a helyünk a világban, és ehhez mérten cselekedni. Bármilyen fájdalmas.

Köszönöm, hogy olvastátok!

Válasz

Farda József üzente 10 éve

Darázsfészekbe nyúltál a történeteddel. Ahogy megírtad, ez így van jól, nem kell semmit túlmagyarázni, vagy más véget szánni neki. Tiszta, emberi, és elgondolkoztató.

Válasz

Légrádi Eloise üzente 10 éve

Tetszett, de végig azt vártam, hogy erőteljesebben belevonzol a történetbe. Az elején ez jobban sikerült. A vége pedig mintha nem is ennek a történetnek lenne a vége. Visszaestünk a mások által irányított életbe. Én a lelkitársam sohasem hagynám el. Semmiért.

Válasz

Gráma Béla üzente 10 éve

Szerintem tökéletes.Valóban megkapó lelki kapcsolat.Sokan megütköznek,mint a te egyes hőseid is,de én azt tartom,hogy itt élnek közöttünk,előttünk játszódik le sokak élete,éppen ezért nem kellene úgy venni,mint ami fölött csak át kell nézni.Beszélni kell róla,és ezt te csodálatosan megtetted. Gratulálok! Mert valóban nem betegség,hanem született lelki beállítottság!!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Érdekes történet, szerintem egy picit ki lehetett volna dolgozni még jobban, de azért jó, elgondolkodtató. A vége nekem furcsa, nem erre számítottam, de ez egy újabb csavar, lehet rajta elmélkedni.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Viktor magányos lélek volt világéletében. Szeretett egyedül sétálni a városban, zsebre tett kézzel, emelt fővel, a napfényben úszva. Általában nem cipelt semmit magával, csak ha éppen nagyon muszáj volt. – nekem ez a rész tetszett a legjobban. Üdvözöllek!

Válasz