G. P. Smith üzente 10 éve
Pallagi Tamás üzente 10 éve
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólást! Néha elcsodálkozom, hogy még mindig kommentálod az írásaimat, azok után, mennyi mindent a fejedhez vágtam. Valószínűleg hatalmas nagy szíved van, csak eddig túl nagy volt az a hülye önérzetem ahhoz, hogy ezt lássam. Köszönöm, és őrizd meg ezt a fényt! :)
G. P. Smith üzente 10 éve
Engem kicsit a Szeptember végén-re emlékeztet a hangulata. Hogy ez bók vagy kritika döntse el mindenki maga:)
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
Köszönöm, hogy olvastátok!
Daniella, neked meg a hosszas elemzést. Pontosan ezeket az érzéseket akartam megjeleníteni, de sajnos Kate-nek is igaza van, egy kicsit tényleg benne volt az egó keze munkája is...
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
Szerintem nagyon szép vers.
Az első két sorban rögtön látni, hogy miről fog szólni,
"az élet -
nem jelent már semmit, ha nem rád gondolok" -- kicsit túlzás, de érthető, ha valaki annyira vágyik valakire, hogy még a saját életét sem tartja olyan fontosnak, mint őt, a szerelmét. A következő két sor is ezt igazolja.
"Hiába kereslek másban, nem talállak," egyértelmű, hogy nem könnyű tovább lépni, ha a szerelem viszonzatlan, de az utána lévő sorokból az is kiderül, hogy nem is nagyon akar továbblépni.
"nem fogok soha nyugodni már."
Ami még érdekes, hogy saját magát lekicsinylően mutatja be: "szánalmas kis testem", "sírhatnékom támad", míg a szerelme "szépséges" ő csak a nyomában "andalog".
Az utolsó sorokból látni a teljes feladást és megsemmisülést,
"Életemben most már nem lesz többé senki,
akinek - mint neked - kitárom lelkemet,"
nem akar és nem tudna mással boldog lenni, és a szíve "szétreped".
Pont ilyen a viszonzatlan szerelem, az ember gondolni sem tud másra, a nagy ő tényleg tökéletesnek és szépnek van ábrázolva, míg ő sohasem érhet fel hozzá.
(Szokták mondani, hogy sokszor nem a valóságot látjuk, hanem azt, amit elképzelünk, a fantáziánk ad egy pluszt, hogy milyen (lehet) a másik.)
Szerintem ez a vers nagyon jól mutatja be az érzéseket, gondolatokat. Tetszett, és bocsánat a túl hosszú elemzésért.
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
Kate, igazad van, sajnos tényleg nem erről szól a szerelem. Általában. Mit teszel, mit mondasz, hogyan viselkedsz, a legtöbb embernek csak ez számít. Ki vagy valójában? A kutyát sem érdekli (tisztelet a kivételnek). Befogadni valakinek a teljes lényét a szívünkbe tisztán, egészen, úgy, ahogy van, birtoklási vágy nélkül? Ugyan, minek? Csak érezzük jól magunkat, az a lényeg...
Elnézést a kiborulásért, köszönöm, hogy olvastátok!
Kate Pilloy üzente 10 éve
Hű, ez veszettül csöpög! Szerintem a szerelem nem erről szól sem előtte, sem közben, sem utána. Verstanilag fogalmam nincs megfelelő-e, tudod, ahhoz nem értek, csak ilyen csúnya véleményeket tudok írni. Pedig szeretem a verseidet, de a lelkesebb, buzdító verseket. Ez most nekem nem jött be.
Légrádi Eloise üzente 10 éve
törlés