Igazat adok, így nincs miért szólnom. Az már tényleg megfogalmazódott benne, hogy újra írom,vagy legalábbis át. Mondtam, hogy nyugodtan felhozhatsz példának, és ezt nem irónikusan gondoltam :)

Válasz

Jobban belegondolva inkább csendben maradok, mielőtt még tovább rontok a saját helyzetemen! :D (Ilyenkor ám nyugodtan rám lehet szólni, hogy járatom a számat... :D :D Legalább előbb észreveszem!)

Válasz

Arról már én gondoskodtam Kate, külön szerződést is kötöttem, hogy elkerüljem pereket, jogosulatlan termékhasználat vádjával :)

Péter, kérlek ne értsd félre, nem ezért szóltam, hogy újból "leszóljam" és emlékeztesselek, hanem ha már megemlítelek, akkor tudjál róla. Így elkerülhető a "Áhh, ezt úgyse olvassa, akkor itt nyugodtan írhatok róla akármit" szituációt. (Volt már ilyen eset, ezért is teszek óvintézkedéseket :D)
Befejezésnek jó befejezése volt, ne csüggedj emiatt! Közel sem volt csúnya :(
Csak annyit írtam, hogy nem volt kellő felvezetés, ami megmagyarázta volna a hirtelen hangulatváltást.
Összességében nem a befejezéssel, hanem szerintem csak annak a felvezetésében voltak hiányosságok, kimaradt pár lépcsőfok.
De ettől még magában a lezárásokban nem vagy rossz! :)

Válasz

El kell ismernem a befejezés nekem nem az erősségem. Talán a felvezetés, vagy magát a történetet tudom vezetni (immel-ámmal!) A Géplélek az valóban csúnyán lett befejezve, elképzelhető, hogy újraírom az egészet, és megnyújtom a történetet is
(Csak ha már témánál jártunk, gondoltam írok már én is pár sort, egyébként ha jó példa bármire is bármely művem, nyugodtan lehet "reklámozni") ;)

Válasz

én meg értesítem a lego-kockákat!!!!! :)

Válasz

csak azt nem értem, mi baj van a piros legotorony tetején a kékkel. Azt legalább látják a repülők! :)

Válasz

Bár nehéz elismerni, de ha az író egy ütős befejezést akar, akkor minél több oldalt ír meg a regényből, a legvégénél annál jobban meg lesz kötve a keze. Mindig illeszkedni kell az adott atmoszférához.
Most nem sértésből, de felhozom Peter Géplélek c. művét. Történet? Emberiség nagyrészt kiírtva, robotok uralkodnak, a világ romokban, és mindezt egy idegen faj ténykedése miatt. A tetőpont? Az eddig meggyőzhetetlen főgonosz ad egy új esélyt az embereknek, ( miután a faj 80%-át kiírtotta, elvétve a diplomácia legkisebb formáját is) miután egy robot érzelmeket mutat.
Szép befejezés, nem azzal volt a baj. Jól meg volt alkotva, a lezárás is érzelemdús volt, csak a hirtelen vett idealista megoldás nem illett az eddig felépített apokaliptikus képbe!

Ha egy olvasó vesz egy horror regényt, azzal a szándékkal, hogy most egy tök jó vérfürdőről akar olvasni, akkor szó szerint felgyújtja a könyvet, amikor meglátja, hogy a főgonoszt megváltotta a barátság ereje.

És ezzel lényegében meg is határoztam eddigi kritikáim forrását :D

"Norbert visszanéz az eddig leírtakra.
- Na tessék, én meg itt közben órát tartok! - nevet fel hangosan."

Válasz

Sajnálom Kate. :( Megírhattam volna úgy is, hogy egy boldog, tökéletes Happy End lesz a vége, de ezzel az egész történetet ástam volna maga alá.

Egész eddig arról szólt a cselekmény, hogy mekkora veszélyben is vannak a főhősök, hogy menekülnek, kétségbeesés van, ráadásul az ellenfél is egy kegyetlen, hidegvérű csapat. Ha mindezek után, a főhősök beszlalomoztak volna a gonoszhoz, hogy aztán ezrével aprítsák az ellenséget, s győzedelmeskedjenek, akkor az egész eddigi karakterizációt dobtam volna a kukába. "Miért nem tették meg eddig?" szólal fel ilyenkor a kérdés, mikor az olvasó látja a könnyű győzelmet. "Miért menekültek, ha gond nélkül nyernek?" egy másik gyakori feltevés.

Ezért van az, hogy gyakran nem megfelelő a befejezés, mert az író vagy úgy vet véget a mesének, ahogy az neki ideális, vagy úgy, ahogy az elvárásoknak megfelel, s így gyakran az egész eddig felvezetett történet egyszerűen feleslegessé válik. Mintha piros legókockákból felépítenél egy tornyot, s a legtetejére egy kéket tennél.

Előzmény

Válasz

Na jó, a zsebkendőmet visszateszem a zsebembe. Azért fél percig gondolkoztam Karma Bácsin, de rádöbbentem, hogy ismerem, tudom, kiről beszélsz. :)

Előzmény

Válasz

Szerintem azért lehet már érzékelni, hogy ez valójában a konfliktus tetőpontja. A veszély valódi, nem lehet előre megjósolni, hogy most mi fog történni, mert a pillanat hevében az események (és az emberek is) kiszámíthatatlanná válnak.
A feszültség tapintható, valóban lehet aggódni, izgulni, hogy a következő bekezdésben mi fog történni. És vajon a sztori hogyan fog egyáltalán lezárulni?


Persze, nem azt mondom, hogy minden történetet háromszor is gyomorszájon kell vágni, hogy élvezhető legyen, de itt, ehhez a műfajhoz az ilyen sötét tónusú befejezés illik, hogy megtartsa a hangulatot.

Annyi azonban minden végnél közös, hogy nem szabad pár bekezdés alatt eljutni a tetőpontig és aztán összegezni, hogy mi történt, hanem szépen, óvatosan felvezetni az eseményeket. Mindig egy-egy lépcsőfokkal emelni a téten, hogy aztán a tetőpontot elérve minél kielégítőbb, minél élvezetesebb megoldása legyen a cselekménynek.
Itt például Vargas kapott nagy szerepet, a brutalitására és az embertelenségére fókuszálva, hogy az olvasó minden eltelt mondat után egyre jobban várja azt a pillanatot, amikor Karma Bácsi utoléri a gonoszt.

Előzmény

Válasz

Én ezt találtam hibának:
elérte a középcső, a holttest csípője mellett lévő mélyedést,
- Csak figyelj! – monda,
mi tévő legyen
amelyett meglátot
még egy utoljára
Elhessegette a jelenleg nem kellő gondolatokat (a többit gondolom érted, de ebben a mondatban az a "kellő" nem tetszik :) )

Zsolt - úgy tűnik - nem veszi feleségül Ágnest és így nem olvasunk love storyt. Tudomásul vettem :(

Válasz

Tényleg pörgős rész volt, most a szófordulatok sem tűntek túlcicomázottnak. Egy hibát találtam benne, de elveszett.... nem találom:S

Válasz

Ennyire tartalmas rész régen adatott meg az Óceán Lángja háza-táján! Akárhogy is, ha eddig nem, most már tuti, hogy mindenki tisztában van vele, itt nem babra megy a játék!

A gonosztevőknél általában vagy egy pont, amit miután átlépnek, már semmi sem képes őket megváltani. Szerintem Vargas ezt nemhogy egyszerűen átlépte, egy Forma-1-es kocsival szelte át csúcssebességgel! És még javában nyomja a gázpedált, miközben őrülten röhög a volán mögött!

Válasz