Feszegeted a logikai és a teológiai határokat -- én az utolsó mondatot vettem tudomásul.

Válasz

Tetszett. Kedvenc mondásom jutott eszembe. Segíts meg magadon, és Istenre már semmi szükség. Persze lehet én értelmeztem félre.

Válasz

Peternek igaza van. Felesleges nézőpontokról értekezni, hiszen Tibor csupán szórakoztatni akart minket, nem pedig olyan vitát elindítani, ami meddő. Tény, hogy sokaknak bejött ez a történet, és ezt mindenképp tiszteletben tartom.

Válasz

Azt hiszem, ha valaki ír egy történetet, saját világát tárja elénk. Így szükségtelenné válik annak az értelmének keresése. Minden csupán nézőpontok kérdése.

Válasz

Daniella, Árpi, nektek is köszönöm!

Válasz

Nem rossz írás. A vitából inkább kimaradok, kicsit túl nagy a felhajtás. :-)

Válasz

Eloise, az imádkozás nem ennyire radikális, de szerintem Tibor nagyon jól érzékeltette a helyzetet!
Az emberek úgy imádkoznak, hogy szinte mindig csak kérnek, segítsen az Úr rajtuk, hibáznak, bűnöket követnek el, mégis mindig csak kérnek és kérnek.

Aztán "Többé nem imádkozott." ez a sor nekem azt jelenti, hogy nem kért többé Istentől semmit.

Tisztelet a kivételnek, de mikor imádkozik az ember? Ha bajban van, beteg, vagy beteg egy családtag stb.... olyankor "jó az Isten".
Ez szerintem nem igazi hit, akik hisznek, azok megköszönni is tudják azt amit kapnak, nem csak követelőznek, mint a történet főhőse.

Előzmény

Válasz

Köszönöm, Laci!

Előzmény

Válasz

Őszinte leszek, én se értem mitől a megbotránkozás. Az én véleményem nagyon pozitívan viszonyul ehhez az íráshoz.

Válasz

Sorry, talán majd egyszer...

Válasz

Őszinte leszek, nem értem.

Előzmény

Válasz

Tanmese lett volna az 'Imádkozás'? A tanmesékről más ugrik be nekem. Legfeljebb egy tanmese ihlette, mint említettél is egyet. Félreértés ne essék, nem vesztem el a részletekben, de az 'Imádkozás' közel sem olyan radikális, mint gondolod róla. Egyvalamiben viszont király, hogy beszélünk róla. Erre a jelenségre is akad egy-két tanmese. Íme egy:

Van egy templom, ahol a gyülekezetet az ördögök tartották rettegésben. A pap nem tudja kiűzni őket. Jön egy másik pap. Azt kérdezi, mért nem szabadultok meg az ördögöktől? Majd ő segít. De az ördögök leütik, szabályosan ámokfutást rendeznek. (Az orgona magától játszik, a nőknek a nyakukba repül a ruhájuk.) Több ördögűző után jön egy nagykutya. Beszél az ördögökkel: 'Jézus nevében megparancsolom, hogy gyertek elő! ' Azok mind előjönnek, félnek... A nagykutya megkérdezi: Miért tartjátok félelemben ezt a helyet? A válasz: Mert akkora figyelmet szentelnek nekünk.

Gondolom érthető az eszmefuttatás.

Válasz

Olvastam egy érdekes tanmesét, az ihletett meg. Őszintén sajnálom, hogy itt legtöbben elvesztek a részletekben.
A tanmese Anthony de Mello S. J. műve.

"Egy ájtatos öreg ember naponta ötször imádkozott, miközben üzleti vetélytársa még a lábát sem tette be a templomba. Az öreg ember nyolcvanadik születésnapján ekképp fohászkodott:



Ó, Uram, Istenem! Fiatal korom óta nem múlt el nap, hogy ne jöttem volna reggel a templomba, s ne mondtam volna el imáimat az öt kijelölt időpontban. Nem volt egyetlen cselekedetem sem, egyetlen határozatom sem, akár fontos, akár jelentéktelen, hogy ne hívtam volna segítségül nevedet. Most öregségemben pedig megkétszereztem ájtatossági gyakorlataimat, és éjjel-nappal állandóan imádkozom hozzád. Mégis olyan szegény vagyok, mint a templom egere. De nézd a vetélytársamat! Iszik, kártyázik, és még öreg korában is kétes hírű nőkkel szórakozik, mégis majd felveti a gazdagság. Pedig valószínűleg egyetlen ima sem hagyta el az ajkát. Uram, én nem kérem az ő büntetését, hisz az nem volna keresztényhez méltó. De kérlek, mondd meg: Miért, miért, miért adsz neki gazdagságot, és miért bánsz így velem?
- Azért - válaszolta Isten -, mert olyan hajmeresztően unalmas alak vagy.


Egy kolostorban nem az volt a szabály, hogy "Ne beszélj!" hanem az, hogy "Csak akkor beszélj, ha tökéletesíteni tudsz a csenden!"
Nem lehetne ugyanezt az imára is alkalmazni?"

Persze, lehet, hogy az enyém kicsit radikálisabbra sikerült, de a lényege ez akart lenni.

Válasz

Érdekes!
Pár észrevételt én is mondanék:
1. tényleg nem könnyű az embernek kiszúrni a saját szemét
2. ha valaki megöl valakit, akkor az bűnös, hogyhogy nem csukják le a történet végén? Jó, tudom, milyen világban élünk, nem kapják el, ok.

Nekem nem az jött le a végén, mint a többieknek.
Én, a kis naív, úgy gondoltam, hogy ez az ember a végén megtért, és nem kért soha többé semmit Istentől, hanem rájött, hogy neki is tennie kell azért, hogy szép családja és gondtalan élete legyen. Az ember nem kérheti a Mindenhatóját arra, hogy változtasson már, ha mi emberek nem cselekszünk, ő csak széttárni tudja a karját.

Lehet, hogy nem illő leírni ide, de egy vicc is eszembe jutott erről a történetről, amikor az ember kéri Istent, hogy segítsen már, tegye gazdaggá, és csinálja ezt éveken át, és ül a nagy semmin és vár, hogy majd Isten segít. Egyszer aztán megunja az Isten és leszól neki, hogy legalább egy lottót vegyél!

Valami ilyen üzenetet akarok kihámozni ebből a történetből, lehet, hogy a többieknek van igaza, és inkább Istentagadóvá vált, de nekem a saját variációmat könnyebb meg jobb gondolni. :)

Kicsit összecsapottnak érzem most ezt a kis történetet, de azért jó.

Válasz

(Kötekszem, vagy inkább kötekedem, a kötegszem helyett.)

Válasz

Elolvastam, bár ne tettem volna. Még szerencse, hogy elég rövid volt ahhoz, hogy olvasása közben kevésbé térjek ki a 'hitemből'.
Ha nem akart semmit sem üzeni ez a 'tanmese', úgy akkor is kétlem, hogy ilyen drasztikusan megváltozik valaki és annak élete, ráadásul jóra, pusztán, mert már nem imádkozik. Ha pedig akart... (Remélem semmit.) Isten pedig maga a szeretet, ami bennünk van. Sokféle megnyilvánulásában hiszek, de ebben a formában, és ilyen körítés mellett nem. A történet inkább hatásvadász, döbbenetet keltő, de egy igazán ütős figyelemfelkeltéshez még nem feltétlen kell egyik pillanatról a másikra kiszúrni a 'főhős' szemét. Méltósággal nem ruháztad sem őt fel, sem magát az írást. Más Istenről írni, és más gúnyt űzni belőle. Nem akartad, de azért szerintem ez mégiscsak sikerült valamelyest. Maga az írás ártatlan, gyermeki iromány, csak a hatása nálam túl mutat a józan ész határán. Ennyi, mert még a végén azt hiszed, kötegszem. Csak nálam ez nem talált be.

Válasz

Hogy tudott nyugodtan élni, miután felismerte a dolgok mibenlétét, és ebből következően rá kellett jönnie, hogy gyilkos? Talán Isten megbocsájtott neki, de önmagának is ilyen könnyen sikerült? Ezt nem tudom elképzelni, nyilván a családja elől is titkolnia kell. Ez most kissé fura volt nekem. :)

Válasz

Szerintem nagyon ellentmondásos.A gyilkolás még bekövetkezhet,de valaki csupán szórakozásból kiszúrja a szemét?A " büntető"Isten valójában az Ótestamentumban jelenik meg,de az Újszövetség már a Jézus sugallta szeretettel telítődik,és aki keresztény módra nevelkedik és él,nagy csapás kell érje az Élettől,hogy istentagadóvá legyen.Hiszen a befejezés azt sugallja fordulj el Istentől és minden vágyad teljesül,csupán szerintem ez afféle ateista demagógia.Mint szerkesztés,összefüggés kifogástalan,csupán a szellemi érték,a mondani való sántít szerintem.De ez hadd legyen az én hibám!

Válasz

Álmodunk egy világot magunknak.

Aztán, még a végén beteljesül! Miért írtad ezt a tanmesét?

Válasz

Igen, ebben van valami. Köszönöm, hogy olvastad!

Előzmény

Válasz

"Furcsa dolog az élet, ha nem vagy hajlandó elfogadni mást csak a legjobbat, akkor nagyon gyakran meg is kapod azt!”
William Somerset Maugham (1874 – 1965)

Válasz