Kovács András üzente 10 éve
Hm, nagyon kellemes olvasmány volt, jó kis emlékek. Szeretem a régi sztorikat. Bennem is felidéződött pár emlék. Amikor nagyanyámnál töltöttem a nyarat kreatívnak kellett lenni. De sikerült ez itthon is a városban, sok örültségét műveltünk, alig voltunk itthon, és még csak be sem kellett rúgni/szívni.
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
Szerintem a mai gyerekek ugyanolyanok, mint tíz, húsz, száz évvel ezelőtt. A világ nem ugyanolyan...
makra árpád üzente 10 éve
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
Köszönöm, hogy olvastátok! :)
Kate, nálunk a kaska a kosár, a góré pedig a napraforgó szára, ami belül szivacsos.
Szerintem minden embernek vannak szép emlékei a gyerekkoráról, akkor is, ha később már rossznak érezte az életét, egyszerűen van az a boldog, tudatlan korszak, amikor még minden jó és szép.
Kate Pilloy üzente 10 éve
nálunk a kas a kosár, a kukoricatároló a góré, de amúgy érdekes volt, jó gyermekkorod lehetett. erre aztán lehet építeni! Én a hetedik emeleten nőttem fel! Képzelheted, mi élmény ért! :)
Tövisi Eszter üzente 10 éve
Peter Smith üzente 10 éve
Sok minden ismerős a történetedből :)
Mi is csináltunk minden félét, amit a felnőttek nem mindig díjaztak.
A tudóskodás ragadott meg a legjobban.
Emlékszem, egy esős nyár volt, és rengeteg csigát szedtünk. A fele elpusztult egy héten belül. Én kitaláltam, hogy az elpusztult csigákból fogok gyógyszert csinálni a túlélőknek, hiszen ugyan abból vannak, így az élőkben több lesz abból amiből egészségesek maradhatnak.
az evolúciót is fel akartam gyorsítani az ebihalakkal. Úgy gondoltam, ha az ebihalat nem vízbe rakom, hanem egy földel félig megtöltött üvegbe, kinő a lába, hiszen nem talál vizet, úgyhogy inkább megnő gyorsan.
A kísérletek utáni kudarcaim elvették a kedvem a további kutatásoktól :(.
Balogh Zoltan üzente 10 éve
törlés