makra árpád üzente 10 éve
Sajnos van ilyen. Hatásosan belementél a részletekbe. A miértekbe és a hogyanokba. Érthető a szituáció.
Balogh Zoltan üzente 10 éve
-Bocsi , nincs akaratán kivűl-- érzelmi csapda meg pláne. És itt körbe is jártuk a problémát, mert ÍRNI ,BESZÉLNI KELL RÓLA!SEGITSÉGŰL KELL HIVNI A KÖZVÉLEMÉNYT, de ekőzben a szenvedő alany ne utasitsa el a segélyt nyujtó kezet , mert ő gyenge akaratú(Elutasitani tud, arra van akaratereje) A lényeg az , hogy aki akar segiteni ,annak nagyon kevés lehetősége van, akinek meg lehetősége van fütyül a más bajára. A szocializmus leglényegeseb téveszméje az volt hogy azt hirdette , hogy mi segitünk , még akkor ha te nem akarod, persze azt is csak szólamokban.Üdv.
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
Áh, nem bírom megállni szó nélkül. Hogy oldja meg az egyén a saját problémáját, hogyha nem képes rá, hogyha gyenge, hogyha akaratán kívül érzelmi csapdába került? Miért érdemelné meg a gyenge akaratú (vagy éppenséggel erős, hiszen foggal-körömmel ragaszkodik... de ez nézőpont kérdése) személy a szenvedést, amit a gyengesége okán kap? Miért kéne őt elítélni, mondván, aki hülye, haljon meg? Nem, itt meg kell próbálni segíteni, és ahogy Daniella is tette, írni a témáról. Lehet, nem nagy segítség, de hátha...
Balogh Zoltan üzente 10 éve
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
Én sem úgy gondoltam, hogy majd a társadalom odamegy és megoldja az egyén problémáit. Szerintem is a megelőzésre kellene fektetni a hangsúlyt és beszélni erről a problémáról. Azok, akik nem találkoztak még ilyesmivel, nem biztos, hogy észreveszik az első jeleket.
Azért is beszélni kell róla, hogy azok, akik ilyen helyzetben vannak, egyáltalán merjenek segítséget kérni.
Balogh Zoltan üzente 10 éve
Én meg azt nem hiszem el, hgy az egyén részleteire lebontott problémáját valamikor is a társadalom fogja megoldani. Az egyénnek kell felnőni odáig , hogy legalább a saját problémáját, egyedül, vagy segitséggel megoldja. Ennyi nézetkülönbséget engedjünk meg már magunknak.Üdvözöllek.
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
Nemrég volt szó a stanfordi börtönkísérletről, ott is sok-sok hozzászólást írtunk.
Ugyanez a helyzet érvényes itt is! Az ember, és vannak, akik sokkal jobban, könnyen befolyásolható. Lehet, hogy mire elcsattan az első pofon, addigra már meg vannak a szerepek, a társfüggőség, az érzelmi zsarolás, és még sorolhatnám, hány tényező.
Nem hiszem el, hogy az "aki megengedi , az meg is érdemli" !!
Akkor gondolom az egyetemisták is, akik raboknak lettek kinevezve és rabokként éltek és szenvedtek a társaiktól, ők is - nyilván - megérdemelték azt, amit akkor és ott kaptak!
Sehol sem tanítják, hogy hogyan lehet észrevenni az ilyesmit! Most a média egyre inkább foglalkozik vele, de szerintem ez még mindig nagyon kevés.
Nagyon sok felnőtt, és fiatal felnőtt él ma is így! A társadalom pedig vagy homokba dugja a fejét, vagy azt mondja, hogy aki ilyen, az megéremli. :(
Balogh Zoltan üzente 10 éve
Tökéletesen megértelek , de a menkülés jogát fenn tartom,mert senkinek sincs joga kezet emelni senkire-- büntetés nélkül, és most keményen fogalmazok aki megengedi , az meg is érdemli. A bajt meg kell előzni, és nem megvárni a folyamat végét , ami jelen eseteben a kórházban végződött
Légrádi Eloise üzente 10 éve
Elítélem az agresszió minden megnyilvánulását. De ettől még életünk része, kinek így, kinek úgy. Fájdalmas és igen szomorú témát feszegettél Daniella. Fogadjuk el, hogy nem vagyunk egyformák.
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
Köszönöm az olvasást mindenkinek!
Kinga, igen, pont ezért lett ez a vége, hogy el lehet gondolkodni, vajon mit tennénk az ő helyében.
Zoltán, igen, nem általános, de egyre több ilyen van, vagy egyre többször derülnek ki ezek az esetek, nem tudom, melyik az igaz, de inkább az utóbbi.
Kívülről nagyon könnyű azt mondani, hogy menekülni kell, benne lenni megint más tészta.
Az is igaz, hogy kicsit túlzásnak tűnhet ez az írás, mert eléggé sűrítve van a mondanivaló. Egy kórházi ágyon fekvő, zaklatott állapotban lévő nő visszaemlékezései, szerintem így nézne ki! Pont ilyen "kifogásokat" keresnek és pont ilyen megnyilvánulások vannak az életben is.
(Aki nem hiszi, járjon utána www.nane.hu)
Balogh Zoltan üzente 10 éve
- Valóban vannak ilyen esetek, de nem általánosak. És ezért, nem csak a verő ember a hibás a szenvedő fél is az. Nem szabad addig eljutni , hogy bármelyik is kezet emeljen a másikra, nem szabad a függőségi viszonyt kialakulni hagyni. Az első ilyen megnyilvánuláskor meneküni kell!!!! Igy néz ki az élet oldaláról nézve. Ennek megirása egy kissé eltúlzott , de igy vállt érzékletesebbé. Én ezt olvastam ki belőle.
Ócsai Norbert üzente 10 éve
És a legszörnyűbb az, hogy a legtöbb ilyen szemét még meg is ússza a dolgot!!! Felháborító!!!
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
Nagyon tetszik az írás! És szerintem ez a befejezés különösen jó, hiszen az olvasó bele tudja magát képzelni a helyzetbe, és elgondolkodhat, hogy ő vajon mit tenne... merne-e lépni az erőszak ellen, és elég erős lenne-e ahhoz, hogy kilépjen a kapcsolatból. Nem hinném, hogy konkrétan ennek a történetnek kéne, hogy folytatása legyen. Ez így magában egy egész. Nagyon is közel érzem magamhoz ezt a témát...
Kate Pilloy üzente 10 éve
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
Kovács András üzente 10 éve
Óh, előre látom, én leszek a nagy és csúnya gonosz alak, aki ilyet fog mondani, de azt nem értem, ha valakit először megütnek, akkor miért marad abban kapcsoltban? lépjen ki. Megöli, ugyan már? ha ilyet mondanak neki, máris hívhatja a rendőrséget, halálosan megfenyegettek, távol tartási végzést kér, aztán vége a történetnek. Érzelmi kötődés, ugyan már, ha engem megütnének, lépnék le a barátokhoz, ahol biztonságban vagyok, hívnám a rendőröket. Én inkább hiszem el azt, hogy valóban hasznos átállítani az órákat téli meg nyári időszámításra, mint hogy egy pofon után nem lehet kilépni egy kapcsolatból. Na, gyerünk, kövezzetek meg!
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
A szöveg nem 100%-os, de az érzést remekül ábrázoltad, teljesen elhittem, hogy amit leírsz, igaz. Sajnos valóban az, és erről nem lehet eleget "papolni".
Peter Smith üzente 10 éve
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
Nem terveztem folytatást írni. Szerettem volna megmutatni, hogy nem olyan egyszerű egy ilyen kapcsolat, mint sokan gondolják. Nem is adtam nevet a szereplőknek, mondjuk ennek több oka is van, hogy miért.
Nemrég volt egy cikk, és egyre többször hallani, olvasni arról, hogy valakit folyamatosan vert az élettársa, férje, és sokan nem értik, hogy ezek a nők miért hagyják ezt? Miért nem lépnek ki az ilyen kapcsolatból?
Eleinte a szerelem, ami elvakítja őet, aztán meg belekerülnek egy olyan csapdába, ami egyre jobban összezárul, és alig van remény a menekülésre.
Szóval nem hipp-hopp kerülnek ilyen helyzetbe, hanem folyamatosan, lassan "cserkészik be" őket. Ez az, ez a lélektani folyamat, amit sokan nem értenek, nem hisznek el, hogy így van, de sajnos így van.
G. P. Smith üzente 10 éve
Nagyon tetszett! Érdekes gondolatok egy kórházban fekvő nőtől, akit mint kiderül, ver a férje...hitelesnek tűnik a leírás, átélhetőek a gondolatok, érzések. Lesz folytatása?
törlés