Juhász Gergely üzente 10 éve
Eredeti tortenet, nagyon jo leiras es kivalo csavar a vegen! De ismerlek egy ideje, ennel kevesebbre nem is szamitottam! :)
makra árpád üzente 10 éve
Szlávik Jánosné Zsóka üzente 10 éve
Most vagyok túl egy kedves barátom elvesztésén, aki súlyos betegen egy hétig haldoklott a kórházban. Ezt az utolsó hetet vele töltöttem, amennyire csak lehetett. Tudtam, hogy buddhista, hisz az újjászületésben. Ezzel próbáltam vigasztalni magam, hogy majd újra találkozom vele akár egy pitypang, akár egy vadgalamb, vagy bármi képében.
Tudom, eddig nem a novellához szóltam hozzá, de ezt le kellett írnom, hogy a lelkiállapotomat megértsétek.
A novellát végig feszülten olvastam én is. Érdekes az idősíkok váltogatása, ahogy a történet halad. Valami karizmatikus befejezésre gondoltam, de ez mellbe vágott. Egyébként nagyon tetszett.
Tövisi Eszter üzente 10 éve
Jó. Az Alzheimer nagybetű szerintem. Tetszett, a végére picit számítottam, de ettől függetlenül sikerült meghökkennem. :)
A legjobb hozzászólás díját Áronnak adományozom. :)))
makra árpád üzente 10 éve
Perei Jánosné üzente 10 éve
Nagyon tetszik! Nem túloz a jó humorú író!
A téma közel áll hozzám, mert én is átéltem a klinikai halált. OTT FENN a hatalmas békesség, Szeretet és Harmónia várt nagy-nagy édes nyugalomban. Valaki szólt hozzám, de senkit nem láttam: -- "Nézd! Ott lenn a műtőasztalon az a test, az NEM TE VAGY!" ÉS TÉNYLEG NEM ÉN VOLTAM!!! Teljesen közömbös volt nekem! Nem érdekelt. Körbeölelt az Isteni Szeretet semmihez nem hasonlítható melegsége, amely megszégyenítette a legboldogabb földi perceket is! Amikor vissza kellett jönnöm, akkor egy legalább 4 számmal kisebb, szűkebb, hideg és merev "KÖNNYŰBÚVÁR RUHÁBA" kellett vissza--erőszakolnom magam, amely belül fekete volt és ragacsosan nyúlós, mintha kátránnyal lett volna bekenve. Hatalmas ellenállása volt! Nehéz volt visszabújni bele. A Lélek, a testetlen" Szellemi lény kapcsolódik a testhez, és élteti a testet. Az volt a legszörnyűbb, amikor benne voltam már. Éreztem a nagy fájdalmakat, a fuldoklás rémes érzését, és hallottam az aneszteziológus drnő kétségbeesett hangját.
juhasz aron üzente 10 éve
Kovács András üzente 10 éve
Pallagi Tamás üzente 10 éve
Árpi visszatért ezzel a művel
S nem kérdezzük azt,még is mit művel?!
Nagyon dinamikusan,megírt mű,és a csattanó?!
Reméljük olvashatunk még sokat az írásaidból!:)
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
Nagyon jó. Mintha majdani gyermekük halálával büntetné őket a sors a gyilkosságért. Valamit valamiért.
Gráma Béla üzente 10 éve
Már-már azon voltam,hogy visszavonulok,de ezek után érdemes maradni és várni az írásaid.Őszinte üdvözlettel!
Gráma Béla üzente 10 éve
Kate Pilloy üzente 10 éve
Jó, hogy visszatértél és jó volt olvasni. Úgy tűnik, talán mindez kitaláció, pedig hát ... :)
Jól írtad meg, megérte a belefektetett munkát!
Gabriel OGrande üzente 10 éve
G. P. Smith üzente 10 éve
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
Marha jó volt, a vége nálam kifejezetten nagyot robbant. És végig feszült voltam és kíváncsi, ennél több szerintem nem is kell.
Balogh Zoltan üzente 10 éve
Hát ez nem semmi ,végignézni, "végigélni" a saját kötéláltali halálunkat. Ha jól emlékszem, ezt fájdalom nélkül megúsztad, és megélted a saját reinkarnációdat, sőt láttad a jövőt, amiben előrevetitted a saját jövendőbeli halálodat, és közben még meglested az asszonypajtás szeretkezését a legjobb barátoddal. Bizarr, de jó! tetszik! Ezek után nem is gondolkodom ezen a témán, itt megkaptam élő (halott) egyenes adásban.