G. P. Smith üzente 11 éve
makra árpád üzente 11 éve
Jó volt ez a három rész. (megint lemaradtam, bocs :-). Követem az eseményeket. Profi vagy és kész. :-)
G. P. Smith üzente 11 éve
Ócsai Norbert üzente 11 éve
Eszembe jutott, hogy mit szerettem volna még mondani!
Utolsó bekezdés:
"Míg rájuk várt, a kislána... " Egy csíntalan Y megszökött :)
Gráma Béla üzente 11 éve
Ha Lilly eltűnik,az még jobban fokozza a gyűlöletet,érthetően.Nekem nagyon tetszik minden konfliktusával,tanácsot sem adok,még sejtetőt sem,mert bízom a stílusodban és cselekmény szövésedben!
G. P. Smith üzente 11 éve
Norbi, örülök, hogy úgy megy minden, ahogy a "nagykönyvben" is megírták:D Ez nálam amúgy nem tudatos- vagyis tudatos, de nem azért mert így "kell csinálni"...szóval érted?:)
Zoli, én is sajnálom Lillyt, de a történet miatt fel kellett áldozni:( Mikor a férjem elolvasta, teljesen kiakadt rám D:
Balogh Zoltan üzente 11 éve
Lehet , hogy te úgy érezted,hogy most egy újabb konfliktus helyzetet kell teremteni-- nekem pl. nem hiányzott, mert elég élesbe megy a játék enélkül is-- de főleg sajnálom a kicsi leányt-- de ez a Te történeted!!! továbbra is tetszik
Ócsai Norbert üzente 11 éve
Még egy tökéletes fogalomnak adtál jó példát, amelynek a címe "Bohócok kizavarása".
Annyit tesz, hogy van egy kedves, aranyos, humoros karakter, akit is író kivon a törénetből valamilyen módon, hogy helyet adjon a sokkal komorabb cselekménynek, elindítva a Cerberus Szindrómát (Hirtelen zsánerváltás drámára). Ez általában szinte biztos jelző, hogy közeledünk a tetőponthoz!
Már csak azért is feltűnt, mert az én történeteimben is megvannak ezek a pontok, mikor minden humor megy a kukába (Pedig ez nálam nagy szó). Megvan a Tornádó Völgyben, és átvészeljük majd az Óceán Lángjában is.
Várjuk a folytatást Grace, és ujjtörően szorítunk Lillyért! :(
G. P. Smith üzente 11 éve
Köszönöm szépen, és igazatok van! Azt hiszem, a címkézésnél is meg kell változtatnom a romantikust, mert ez már rég túlment az egyszerű nyálas, szerelmes történet fogalmán- szerintem.
És készül a folytatás!:)
Ócsai Norbert üzente 11 éve
Van erre egy fogalom, "Az igazi művészet szorongó!". Annyit foglal magába, hogy egy történetben nem minden szivárvány és pillangó, hanem tényleg súlyos esetekkel foglalkozik, hátrahagyva az idealizmust. Ennek a fogalomnak én is nagy rajongója vagyok, és hiszem, hogy így van. Ez jellemzi az életet a legjobban.
Bár ez a történet alapból egy súlyos témával foglalkozik, Barbara tette most mégjobban eltolta a művet a Cinizmus vs. Idealizmus skálán a sötétebb tónusba.
És ez remek hangulatot ad a történetnek, mert míg egy teljesen Idealista sztoriban az olvasó úgyis rájön, hogy "Áhh, minden meg fog oldódni és a vége Happy End lesz". Ezzel ellentétben egy olyan regény, ami a Cinizmus felé közelít, abban mindig fellelhető a feszültség, az ember sosem tudja, hogy most mi fog történni, vagy éppen hogyan.
Én azt mondom, hogy bármennyire is szomorú jelenet, egyetértek Kate-el, mert magának a történetnek rendkívül jót tett!
Ócsai Norbert üzente 11 éve
Kate Pilloy üzente 11 éve
G. P. Smith üzente 11 éve