Nem ezt akartam mondani, hogy felesleges. Elnézésedet kérem, ha ez jött le belőle.

Válasz

Ebben igazad van, mindannyian okkal vagyunk itt, viszont csak apró részei egy nagy, hatalmas valaminek.
Valamiért úgy éreztem, meg kell írnom ezt a kis önértékelést. Ritkán írok amúgy magamról, nem is igazán szeretek. De szerintem most nem volt felesleges.

Előzmény

Válasz

Én nem vagyok oda az ilyen írásokért, sokat nem is tudok róla mondani. Velem is fordult már elő, hogy írtam ki magamból a gondolatokat. Kikapcsoltam magam, és csak írtam. Aztán visszaolvastam az eredményt, hogy ráleljek a válaszokra a sorok közt. Jó kis önismereti túra az elménkbe. De a tiéd viszont tudatosan van megírva.

A másik, nem hiszem, hogy annyira jelentéktelen lennél. Képzeld el, ha nem születtél volna meg, akkor hány embernek alakult volna csak kicsit is máshogy az élete. Nem befolyásolta volna a gondolkodásukat a puszta jelenléted. Ha jól emlékszem, Eszter írt egy ilyen kommentet a legutóbbi írásom alá, ami nagyon tetszett, és marha igaza volt benne.

Válasz

Nekem meg jólesett elolvasnom, mert megerősített abban a hitemben, hogy nem vagyok őrült. :) Magam is jobban vonzódom valamiért az egyszerű munkásélethez. Nem tudom megmagyarázni, miért, hiszen mint azt minden ismerősöm hangoztatja (és én is tudom), többre lennék képes. Mégis, abban a közegben érzem leginkább otthon magam.
Köszönöm, hogy olvastad és írtál!

Előzmény

Válasz

Már megtaláltam mindent, amit kellett. :)

Előzmény

Válasz

Kimondottan szeretem az ilyen irásokat,mert őszinték. De ez csak egy szempont. Szürke munkásélet nincs-- már többször emlitettem de mégegyszer leirom--negyven három évet dolgoztam egy cégnél, illetve annak jogutódjánál. Műhely takaritással kezdtem (mint szakember), és főtechnikusi posztig jutottam el, de ezt is részletekbe.néhány hónap lent, néhány honap fenn,aztán néhány év fent...
Állitom , hogy amikor fizikai állományban voltam, sokkal jobban érzetem magam, szellemileg mindig kipihentebb voltam, kedvem volt olvasni írni, jobb rálátásom volt az emberek , az egyszerű emberek életére , gondolkodásmódjára vcceikre ,fájdalmaikra sérelmeikre. Ám amikor éppen fenn voltam, akkor alig vártam , hogy hazamenjek és lemenjek a pincébe található mühelyembe, és dolgozzak a tanult és gyakorolt szkmámba . Ilyenkor privát munkát vállaltam, és pótoltam a jövedelmünket és, ez igy ment évtizdeken keresztűl. Legszebb legjobb élményeim, a fizikai állományban töltött időszakhoz fűződik amiből többet megirtam itt is. Amit a legfontosabbnak tartok az életben, hogy az ember ne vágyódjon el, az ember az inteligens ember az tudja , hogy neki éppen az a közeg adatott meg ezért ott kell kialakitsa mag kis mindennapi örömeit boldogságát. Nekem nem kellenek a nagy örömök , én beérem a mindennapi ici-pici örmökkel , de azt elis várom , és nem szégyellek maga is tenni azért , hogy ez igy legyen. Talán még annyit , hogy mindig , ott és akkor kell helytálljunk ahol éppen vagyunk. Nem tudom , nekem most ezt jól esett elmondani! Üdvözöllek!

Válasz

Én bízom abban, hogy megtalálod erre a kérdésre is a választ. És a válasz annyira egyszerű, hiszen minden úgy van, ahogy a dolgok vannak. :)

Előzmény

Válasz

Köszönöm, hogy olvastátok!

Andi, sok mindennel van így manapság. Az emberek görcsösen meg akarnak felelni az egyre nagyobb elvárásoknak (lakás, autó, diploma, stb...), és ez talán nem a legjobb út.

Eszter, én is így gondolom. :) A boldogságot, az igazi boldogságot nagyon nehéz meghatározni. Talán minden. Talán semmi. :)))

Kate, tudom, hogy minden rajtam múlik. Na de az már nem, hogy mi minden formálja a gondolataimat olyanná, hogy rájöjjek, rajtam múlik... (Na, ezt aztán jól megaszontam.) :)))

Válasz

Engem meglepett - ha jól értettem -, hogy mások gondolatai ilyen szinten befolyásolnak. Az, hogy "ismét beleszürkülsz-e a gyári munkások hétköznapjaiba", az is a te döntésed kell, hogy legyen. Továbbá kiszakadtál a szülői házból, de ismét anyaként tekintesz Veszprémre, ami "terelget" téged. És mikor kívánsz a saját lábadra állni?

Mindezt persze úgy írom, hogy elhiszem: veled történt. Ami azt jelenti, hogy nagyszerű az írás, hiszen teljes mértékben beleéltem magam, mintha egy barátom ülne velem szemben és fogadná a talán nem is kért mondataimat. :)

Válasz

A végére egészen jól belejöttél, nagyon szépen van felépítve, és a legérdekesebb, hogy bár egyetlen kérdésre akartál felelni, számtalan új kérdés merült fel benned teljesen más témát, a jövőt illetően. A boldogság talán megválaszolhatatlan, talán ott rejlik a sorok közt. Boldogság, ha él az ember, vagy ha az élet emberként bánik vele. Szeretni és szeretve lenni, ez jutott eszembe, a Moulin Rouge-ból.
Nekem nincs diplomám, egyetértek Andi gondolataival is.
Tetszett az írás, az ismerősöd gyakrabban zaklathatna. :)

Válasz

Volt egy olyan érzésem, mikor azt a múltkori írásodat olvastam, hogy magadról írtad. Ezek szerint igazam van:)
Annyit hozzáfűznék az egészhez, hogy szerintem sokan a diplomának túl nagy jelentőséget tulajdonítanak. Semmivel sem alávalóbb ember az, akinek nincs és fordítva is igaz. Ráadásul a mai világban sajnos pénzben sem jelent többet. Nálam például (pedig nekem van 3) egy gyári munkás többet keres.

Válasz