Az indulás napját én is várom, és remélem, hogy a főhősünk megérzései nem csalnak. :) A párbeszédek különösen tetszenek. Van bennük valami különleges, amitől japán szamuráj történetek jutnak eszembe. Így tovább!

Válasz

G. P. Smith üzente 11 éve

felhasználó blokkolása

törlés

Engem majdnem megköveztek, mikor azt mondtam, hogy a szenvedő magyartalan. Ezt továbbra is fenntartom (tanulmányaim alapján is) és nem is használom. A történet alakul, tetszik. Néhol voltak benne szóismétlések, amik ha átolvasod, kiküszöbölhetőek. pl: recepciós az elején, maga, magát..
Kinyitottam az ajtót, kiléptem, s gyorsan be is zártam magam mögött. Végre kifújhattam magam. Furcsa volt ez az egész helyzet, nem nagyon értettem miért gondolta meg magát

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

törlés

A szenvedő szerkezet nem helytelen (bár az oldalon lévő cikk-félét már nem olvastam el elejétől a végéig, ne haragudj), de akkor így fogalmazok, a tapasztalataim szerint az írásművekben (!) gondosan kerülik a használatát. Ezért is mondtam, hogy nem szokás.

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

törlés

Csak annyit mondtam, hogy nem feltétlenül helytelen:
http://nyelvesztelen.blog.hu/2008/10/13/szenvedunk

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

törlés

Oké, ha itt ilyen "megállapodás" született, akkor bocsánat, vedd semmisnek a megjegyzést. Mindenhol más a szokás. :)

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

törlés

Örülök, hogy olvasod és az észrevételeidért külön köszönet!

Az első két javaslatodon még gondolkodom, mondjuk inkább a másodikon fogok gondolkodni, azt hiszem. (biztos több helyre is jó lenne még ést rakni)

Nemrégiben volt téma itt a szenvedő szerkezet, hogy helyes-e használni, hát, nem tudom, addig míg nem hívtad fel rá külön a figyelmemet, észre sem vettem. Nyilván, ahogy írod is, meg lehet ezt fogalmazni másként is, de azért szerintem nem feltétlenül helytelen.

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

törlés

tetszik és köszönöm :)

És akkor... most olvasás közben többek között ezeken akadtam fenn:

"Mr. Farelli az ablak előtt állt, zsebre tett kézzel. "
Nekem jobban esett volna a "Mr. Farelli zsebre tett kézzel állt az ablak előtt."

Szerintem az "és" kötőszóval meg kellene barátkoznod.
Például:
"Reméltem, hogy akkor kiderül majd, hol van az a sziget, végre megkereshetem az anyámat."
A végre elé bizony beférne egy "és".

"Tudtam, hogy minden alaposan meg lesz szervezve..." - na, ilyet nem szokás.
Esetleg: Tudtam, hogy mindent gondosan megszerveznek..." vagy valami hasonló. Gondolom, angolos vagy, náluk tipikus hiba :)

mára ennyi, legközelebb folytatjuk :)

A történet romantikus szálát hagyjuk, mert a romantika távol áll tőlem, bár... szerintem Eliza és Matthew valószerűtlenül érzékenyek egymás jelenlétére. Értem én, hogy "durva" múltjuk van, de azért mégsem ennyire. Én úgy gondolom, hogy ha tényleg fel akarod hergelni őket egymás ellen egy ilyen jelenetben, akkor még beleférne néhány csípős megjegyzés.

A sztori másik vonulata, ami már sokkal inkább az én területem... a titkolózó, első látásra rosszindulatúnak tűnő karakter... ez nem túl eredeti, de hát meglátjuk :)

Mindettől függetlenül az események pörögnek...

Válasz