Légrádi Eloise üzente 9 éve
Az előbb írt hozzászólásom eltűnt, lehet rosszul küldtem el, így most csak röviden: Nagyon tetszett ez az elmélkedés az öregkor morfológiájáról, főleg mert túlmutat minden tudományos tézisen, és a lélek gyötrelmeiről, kihívásairól és válaszairól mesél.
Gráma Béla üzente 9 éve
Fejes Roland üzente 9 éve
Direkt a többi vélemény elolvasása nélkül írom a véleményem:
Röviden szólva: Tetszett.
Hosszabban szólva: Bevallom az első 1/3-ig nem váltott ki belőlem semmilyen speciális érzést. "Még egy szépia színezettségű, archaizáló történet arról, hogy de gyorsan eltelt az idő"... aztán meg... egyik pillanatról a másikra mintha életet leheltek volna az egészbe. Olyan közeli és hétköznapi és emberi lett. Bátor lépés szerintem, de nálam sikert aratott. Gratulálok, nagyon jól megírt történet.
Ennyit a "hogyanról". A "miről"-ről sajnos nem tudok nyilatkozni, én még nem éltem át ezt a dolgot, de nagyszüleimnél hasonló helyzetet látok.
Gratulálok!
Kozma Norbert üzente 9 éve
Ismered a véleményemet, mivel pár napja már olvastam ezt az írást, és most is csak azt tudom mondani, nekem ez tetszett eddig a legjobban. Zseniális!
Gráma Béla üzente 11 éve
William Morgenthaler üzente 11 éve
Azon a műfogsoros részen szakadtam egy nagyot :-). Csak mert elképzeltem. Most már tényleg kíváncsi leszek az ellen-nézőpontra is.
Gráma Béla üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Kedves Béla! Általában nem vonatkoztatok az íróra, vagyis inkább sosem, ha egyes szám első személyében ír, meg sem fordul/t a fejemben. Az összes szót elolvastam benne elejétől a végéig és ismét azt mondom, hogy nagyon tetszett. A Szabad Európát sosem hallgattam, a görbe tükröt nem onnan ismerem és nem is rosszból írtam a hozzászólást. Csak pont magára a TÉMÁRA értettem a női szemmel elemezést, szerintem biztos sikerülne, és az sem lenne rossz, tehát hajrá! El fogom olvasni és hozzászólok, rendben?
Gráma Béla üzente 11 éve
Kedves Ágnes! Köszönöm az ötletet! Az írásomban különben említettem,hogy jó lenne ha valaki engem elemezne,mármint a főhőst,mert halálom,hogy ha valamit első személyben írok,rögtön rám vonatkoztatják.A görbe tűkőr alkalmazása, még anno a Szabad Európa rádióból ismeretes,és nem ártana,valóban megfordítva női szemmel elemezni.Ígérem megpróbálom,hátha sikerül,de még egyszer köszönöm,hogy rávezettél!
Kate Pilloy üzente 11 éve
Elküldtem e-mailben a pàromnak, csak hogy lássa mi várható és hogy tudja, mindazt majd öleléssel illene lereagàlnia!
Kate Pilloy üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Olvasás közben elgondolkozik az ember és rájön, hogy jé, tényleg így van ez a dolog ennyi (és még ennél kevesebb) év után. Változunk ahogy öregszünk, de nem baj, ez az élet rendje, mindenki így jár. Mindezt végül is egy nő szemszögéből is meg lehetne írni - megfordítva a szereplők jellemzését, mert azért sok mindent látunk, megélünk, tapasztalunk mi is.
Nagyon tetszett tényleg, a "görbe" tükörbe vidáman is bele lehet nézni, itt van rá a bizonyíték. És a vége, az csodálatos, megható, ez az igazi szeretet!
Nagyon szép, gratulálok!
makra árpád üzente 11 éve
Egyszerűen lenyűgöző. Őszinte, hiteles és minden részletében emberi alkotás. Minden elismerésem. :-)
Tövisi Eszter üzente 11 éve
Gráma Béla üzente 11 éve
Balogh Zoltan üzente 11 éve
" Már vénülő kezemmel, fogom meg a kezed." Ady sorai jutottak eszembem, amikor elvesztem elsülyedtem, ebben a sűrü szomorú valóságot elénktáró vidáman melankólikus , de egyben elfogadó irás olvasása közben. Ez nem véletlen,mert hasonló gondokkal küzd, szinte egész generációnk. Többek között én is. Csak gratulálni tudok. Remek!!!!!!!!! Telitalálat, nem mindenki tud ilyet!
G. P. Smith üzente 11 éve
Szép írás az elején némi iróniával, humorral fűszerezve. A vége nagyon megható volt! Tetszett!
Tóth Lázár üzente 11 éve
Nagyon jó írás! Őszinte, eredeti, és elgondolkodtató. Egyedül a "dugás" szó használata zökkentett ki belőle, de a szöveg szubjektív, emlékező stílusa miatt ez megbocsátható. Különösen tetszett az a kép, hogy "egy könnycsepp sosem ér időben célba, mert kanyarognia kell a ráncok útvesztőiben". Ez a mű nagyban növeli az oldal színvonalát!
Ócsai Norbert üzente 11 éve
Kovács András üzente 11 éve
Nagyon szép írás, nekem nem volt unszimpatikus az elején. Teljesen megértem, ha hosszú ideig vagyunk együtt valakivel, előbb utóbb egymás idegeire megyünk, még akkor is, ha nagyon szeretjük a másikat, akár a szerelmünk, akár a legjobb barátunk. Néhol szép volt, néhol megmosolyogtam, néhol szomorú, szóval köszönöm, hogy olvashattam.
gráma jános üzente 11 éve
juhasz aron üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Vegyes érzelmeim voltak a történet olvasása közben. Először kicsit unszimpatikus volt a főhős, a vége azonban teljesen pozitívvá varázsolta a szememben, sőt, még el is érzékenyültem kicsit. Szerintem így is akartad felépíteni. Tetszett, élveztem!