Semmi baj. A vélemények eltérően fogalmazódnak. Saját alkotásunk iránt, egy időben kell büszkének és alázatosnak lennünk. Az írásaidból felismerhető a ráfektetett munka is, a kidolgozás, a „belevitt” egyfajta profizmus. Ez jó és figyelemre méltó! A törekvés becsületre való dolog.
Viszont egy dologban kekeckednék én. Ma sem adnak ki semmi nem megfelelőt, legfeljebb kiadatja a szerző, gazdagítva a kiadót. Véleményem szerint (lehet tévedek), ez nagyon éles határt vág a profi és az amatőr tény között.

Előzmény

Válasz

Játék a szavakkal. Amikor felvetettem az író, nem író kérdését, nem ide akartam fajulni. Ahogy András írja, ma már bármit kiadnak. Ezért egyre inkább "fecseg a felszín, hallgat a mély". Akiben van egy kis alázat a művészetek iránt, joggal gondolhatja úgy, hogy "hát, akkor én mit is keresek itt?". Igazából ez ellen szerettem volna felszólalni a fenti szatírával.

Válasz

Én nem akartalak meggyőzni, elmondtam a véleményem , és mondtam néhány példát.

Válasz

nem akarok kekeckedőnek tűnni, de ez engem nem győzött meg. Szabadabb tér, büszkeség. Ma a tér elég szabad, bármit kiadnak. Ráadásul mindig büszke vagyok, mindenre amit én alkotok.

Válasz

Ki volt a leghíresebb amatőr író? Helyesebben: melyik amatőr író vált világhírűvé? – Joanne Kathleen Rowling!

Válasz

Na látod András, van aki tudja , és van aki megtanulja!

Válasz

De még mennyire kiváltságos! Szabadabb a tér. És büszkék is vagyunk rá, akár a gittegylet tagjai. Végül is a csupa nagybetűvel íródott név közülük került ki! (ma nagyon lusta vagyok, itt bámulom a gépet, és átlátok rajta)

Válasz

Én nem tudom, hogy miért kiváltságos, meg szabad tudnom?

Válasz

Eredetileg nem akartam nyilatkozni ebben a témakörben , de most hogy látom , hogy gumiból van akkor nyújtok rajta én is egyet-- kettőt.
Mindenki lehet író!-- ha kellő tudást tapasztalatot gyüjtött össze , és valami ottholról hozott tehetség birtokába van.DE: még akkor is nagyon széles a skála , hogy mi lehet belőle, ergó lehet elismert, félreismert,keresett , olvasott, kritizált, tulhaladott,bevágódott, elfelejtett, kitagadott, megnemértett, és még sorolhatnám. De amatőrnek lenni az egy kiváltságos állapot! (én nem tartom magam irónak)

Válasz

Igen Bradbury az író, és az 1966-os megfilmesítésre gondolok.

Válasz

Ha ez a Ray Bradbury féle, akkor nem. De bepótolom a hiányt.

Válasz

Pedig a biblia jó olvasmány. Csak vagy nyolcszáz oldal, én kétszer olvastam végig. Elég sok a horror és a szex benne. Én meg inkább vágyódnék az ottani életkorokhoz. Ismered a Fahrenheit 451 című filmet? Gyerekkoromban hülye fantáziának tartottam, ma már nem annyira.

Válasz

Viccelsz? 140 évig élni és nézni, hogy megy minden tönkre?

Nem hiszem, hogy valaha is eltud tűnni a világból olyan alapvető dolog, mint az olvasás. Különben meg nem lenne valami gazdaságos húzás átállni digitális olvasásra a letöltések korában. Bár egy olyanra befizetnék, hogy egy pap, tablet gépről vagy mi rossebről olvas fel részleteket a bibliából. Hm... nem inkább mégsem.

Válasz

140 évet éljek ebben a világban? 80 bőven sok, sőt, ideális.
Aztán nem hiszem azt sem, hogy 100 év múlva ne olvasnának az emberek. Rengetegen vagyunk szerencsére még most is, akik ezzel töltik szabadidejük egy részét. És nem csak az idősebb korosztály.

Válasz

Na, egy jelentkező már van!

Válasz

Nekem a terveim között szerepel egy 140+ év :D Én szeretném látni a világot, ahogy fejlődik az idők folyamán :)

Válasz

Száz év mulva? Száz év mulva nem fognak olvasni , hanem filmtablettába veszik be, de ami nem lesz jó akkor sem, azt biztos kihányják! Én azért olvasok most, mert még ez a veszély nem áll fenn. Egyébként mi lesz száz év mulva kit érdekel, csak néhányan élik meg közülünk-- és azok majd a másvilágon elmesélik. Remélem!!!

Válasz

Köszönöm szépen mindenkinek!
Laci, legfőképpen neked! Már nagyon hiányoztak a remek meglátásaid, most is igazad van. Több szem többet lát. :)
A felvetésemre érdekes hozzászólások születtek. Zárszóként azt mondanám, aki írónak tartja magát, és maradéktalanul elhiszi, amit a "simizgetős" hozzászólók leírnak, saját gödrében ragad meg, nem író lesz.

Válasz

Kitartóan várom a folytatását, mert már tudom, megéri várni rá! Jobbulást kívánok neked!

Előzmény

Válasz

OK, legyen így :-). tegnap elkezdtem írni a következő szakaszt, aztán sikeresen összeszedtem valami infulenciát :-/. Azóta változékony állapotbn vagyok.

Válasz

dehát én olvasom az írásaidat, és nagyon is várom a folytatásokat! Szóval, én elkönyveltem, író vagy, tessék már írni a következő részt! :)

Előzmény

Válasz

De akkor 100 év múlva ólvassák, tehát író lett belőle, még ha megkésve is. Egyébként a moly.hu szerint ezek a legjobb könyvek, tehet a szerzőjüket nyugodtan vehetjük írónak :-):
http://moly.hu/konyvek/osszes?utf8=%E2%9C%93&type=like

Előzmény

Válasz

Mi köze az egésznek ahhoz, hogy hánykor kelsz? A lényeg az, hogy alváson és a kötelező dolgokon kívül, hogy fecséreled a maradék idődet. Akármi akarsz lenni.
A reggelit ki is hagyom. – szerintem az „is”-t is kihagyhatod.
most azonnal le fogok ülni a laptopom elé – lehet, hogy csak én látom így, de a két szó ellentmond: azonnal – most rögtön, (le) fogok – akár holnap is. Mivel a mondat többi része egyszerű jelenidőben van fogalmazva: Nem érdekel… addig írók…, nem lenne egyszerűbb, tisztább: most azonnal leülök a laptopom elé?
Mi legyen a cím? Sehogy sem akar eszembe jutni. – nem fogalmaztad tévesen? Eszünkbe nem jutó dolgok csak olyanok, amit tudunk-tudtunk, de elfelejtettük (momentán)
annyira lekötött a szemközti házban jól láthatóan anyaszült meztelen leányzó csodaszép alakja. – nincs itt semmi hiba? (azonkívül, hogy nem velem szembe lakik)
Hiányoztam? :) Amúgy tetszik a gondolat menete.

Válasz

Azért kedves íróbés költőtársaim, ne felejtsük el, hogy néhány művész éhen halt, mert a kutyát se érdekelte az alkotása, aztán 100 év múlva ultranépszerű lett! Ennyit arról, hogy akit olvasnak az az író.

Az a háromszoros kör a mosdóban engem is megfogott. Imádhatnak a nők!

Válasz

Nekem vegyes érzéseim vannak az írással kapcsolatban. Tetszik is, meg nem is. Van benne humor, ez az a része, ami tetszik. Viszont túlságosan vontatott, legalábbis nekem. A verseid jobban átjönnek.
Én is írónak tartom magam és egyetértek azzal, amit William írt. Nem a kritikusok véleménye érdekel, hanem az olvasóké.

Válasz

Hmm, jó volt, tetszett, nagy igazságok vannak benne és jól is van fogalmazva. Be is írok az ellenőrződbe egy ötös osztályzatot. Mogyorókrémes résznél összefutott a nyál a számban. A pucér lányos résznél le sem írom, mit történt. De a budin masztrubálni? Most komolyan? Ott bent? Ráadásul egymás után háromszor? Egyszer egy nagyon kedves barátommal ültünk a buszon. A vasút állomásról tartottunk haza, amikor egy vasutas vagy egy buszsofőr szállt fel és ült le elénk. Mer' ugye két-két ülés volt így szembe fordítva egymással. Az most teljesen felesleges hogy került szóba, de azt mondta. "A mindegy, mennyire próbálkozol, a második menet után csak meleg levegő jön ki."

Válasz

Egyetértek veled én is.

Előzmény

Válasz

Ja, és én azt tartom írónak, akinek a könyveit olvassák, és jónak is tartják. Nem a kritikusok, hanem az átlag olvasók többsége.

Válasz

Az alkalmankénti első mondat leírásával nekem is komoly nehézségeim vannak, még akkor is, ha egyébként tudom, miről akarok írni.

Válasz

Kicsit életszerűtlen volt, de a csattanó miatt mégis tetszett! Áttételesen sok idelátogatóról és itt működőről szól szerintem a történet...

Válasz

Köszönjük Ágnes a kedves szavakat! :) Igyekezni fogunk tartani, sőt, növelni az írások minőségén és élvezetén ;)

Kate, ez nekem a 4. hozzászólásom! :D Egy betüt sem bánok :):):):):)

Előzmény

Válasz

A dolog szépsége az, hogy Áginak van igaza, én is írónak és költőnek tartok itt mindenkit!

Juj, bocsánat, ez már a harmadik megszólalásom! :)))

Előzmény

Válasz

Nekem mindegy, hogy író, nem író, amiket ezen az oldalon olvasok, általában nagyon tetszenek, ha szomorúak, ha vidámak, mert engem jó érzéssel töltenek el, jó hangulatot teremtenek, vagy sírok egy kicsit közben, de ez a jó. Amit írsz, írtok tetszik és igenis írónak tartalak benneteket.

Válasz

Hajrá Kate! :) Mi támogatunk! :)

Válasz

Én egy beképzelt, nagyzási mániában szenvedő csaj vagyok, aki gyerekkora óta tudja, hogy író. Dobáljatok meg érte kővel! Nekem sokkal nehezebb nem írnom, ezt a furcsa hétköznapi világot észrevennem, és abban élnem, mert mindig az éppen aktuális könyvemben élek. Szeretem a kritikát, a hozzászólásokat, az építő véleményt és tudom, mennyi sok hibám van, de sosem gondoltam, hogy nem fogok egyszer írni.
Bocsánat, hogy kétszer szóltam! :)

Válasz

... Oookééééé, szerintem most nyertem meg a "Legtartalmasabb Komment 2013" díjat... Találkozunk az átadón! XD

Válasz

:D Gyakran ismerős érzések. Hmm... Hogy én hogyan szoktam nekiállni? Általában estefele. Délelőtt, délután még olyan sok kísértés van minden másra! zenehallgatás, játék (mert ugye ha nem pazarolok rá egy kis időt akkor sosem jutok a végére!), olvasgatás, wikik böngészése (Pl egyik nap a wikipédián olvasgattam és folamatosan kattintgattam rá a témahoz kapcsolódó linkekre, hogy ott folytassam a téma olvasását... A pókoktól eljutottam az atomfegyverekig, közel 27 perc alatt!! Máig nem tudom hogyan...).
Mire leszáll az este már mindezt megunom, nem marad semmi a listán, így nyugodt lélekkel állhatok neki a gépelésnek. Az írással semmi bajom sincs, az elkezdés megy nehezen! :D Amint megvan az első mondat onnantól már szünet nélkül kelnek életre az újabb és újabb szavak és mosollyal az arcomon írogatom a történeteket... Na de ahhoz első mondatig el is kell ám jutni, az pedig nagy elszántságra vall! :D (Tegnap HÉTSZER csuktam be a WordPad-ot egy betű leírása nélkül...)
Szóval igen, vannak itt is események :)

---
Tibor írói kérdésére:

Én sosem tartottam magamat írónak. :) Kedves középiskolás irodalomtanárnőm nagy becsben tart engemet - hisz ő is alapasoan ismeri már a Terra-9 Krónikáit, sőt az Óceán Lángját is epizódonként küldöm E-Mail-ben-, és akárhányszor csak nagy mosollyal az arcán írónak nevez, én nem tudok mást tenni csak kényelmetlenül bólintani, és viszonozni a mosolyt. Valahogy nem érzem azt, hogy megillető lenne-e ez a titulus.

Én is sokkal inkább tartom magamat egy egyszerű fiúnak, akinek van egy története, amit szeretne megosztani másokkal. Régebben, pont ezért, írást nem tartottam többre egy hobbinál, egy eszköz volt, amivel eljuttathatom szívem regéjét a kíváncsi lelkekhez.
Mára ez persze már megváltozott, sokkal nyitottabb vagyok az irodalom felé és egyre többet is olvasok, de továbbra sem tervezem az írói karriert. Egyedüli célom mindmáig a Terra-9 Krónikái 10 évének a megörökítése. Lily, Maverick és a tübbiek, kikkel együtt nőttem fel, nem engedhetem, hogy velem is haljanak meg. Ha már csak 1-2 ember is az, kit érdekelni fog, és elolvassa-továbbadja, már azért is megéri nekem a belefektetett munka!

Válasz

KI az iró?--kérdésedre a válaszom megtalálod a Konyhatündér meséknél...

Válasz

Könnyed szatíra. Csípőből odavágva. Nagyon jó. :-)

Válasz

Kedves mindenki!
Úgy látom, újra elő lehetne venni azt a témát, hogy valójában ki is az író. Aki annak tartja magát? Na ne már, hogy az legyen! Én pl magamat egy későn érő egyetemistának tartom, aki szabadidejében szeret történeteket fabrikálni. A legutolsó jelző, amit magamra aggatnék, hogy én író vagyok. Ettől függetlenül nem lehetek az? Igen, manapság az az író, aki annak tartja magát, és lépten-nyomon hangoztatja, hogy ő író. Sokan vannak, akik egy ilyen emberre ránézve azt mondják, hogy ő író. És itt van valahol a probléma gyökere.

Bocsánat, ezt le kellett írnom, egyébiránt köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólást!

Válasz

Amikor én szeretnék írni valamiről, de egyáltalán semmi sem jut az eszembe, hanyatt fekszem az ágyon és zenéket hallgatok. A zene az egyetlen számomra, ami segít a kreatív gondolkodásban.

"Tetszett az írás, főként ez mondat:Ha majd egyszer, valamikor híres író leszek (még híresebb, mint most), biztos, hogy róla sehol nem fogok megemlékezni. " :)))

Válasz

Jó kis történet, melyből többféle tanulságot is le lehetne vonni. Például, hogy az az író, aki ezt magáról elhiszi. Vagy azt, hogy aki nagyon akar valamit, az véghez viszi úgy is, hogy mások nem hisznek benne. Aztán ki tudja, a végén még író lesz belőle!
Tetszett.

Válasz

hehehe :)))) Én nem ismertem magamra, sem a reggeli rituálénál, sem később. :)))
Fene bele, nem vagyok író. :D

Válasz

Ez reggeli mesének nagyon inspiráló írás. Mintha rólam írtál volna, bár csodálatos írói képességemet nem lehet szavakba önteni!

Válasz