[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Nagyon megható, szomorú történet, nagyon sajnáltam a kislányt és a tyúklopás ellenére mindkét kutyát.

Válasz

G. P. Smith üzente 11 éve

A kutyás történetek mindig megfognak, mert nagy állatbarát vagyok. Ez is tetszett annak ellenére, hogy szomorú volt.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Örülök, hogy elolvastad!

Válasz

Kate Pilloy üzente 11 éve

Valóban szomorú történet volt, de kedves is. Igen, sokszor van a gyerekeknek igazuk, én igyekszem mindig meghallgatni őket.

Válasz

Ócsai Norbert üzente 11 éve

Harry Potter is könnyebben megúszta volna, ha hisznek neki Voldemorttal kapcsolatban...

Válasz

Ócsai Norbert üzente 11 éve

Igen, pedig a legtöbb történetből mit lehet megtanulni? Hogy mindig a gyereknek van igaza! :D Ők mentik meg a világot, mert senki más nem hisz nekik... Nem értem, a felnőttek (Tisztelet a kedves kivételnek) ezt miért nem tartják észben! :D

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Szomorú, igen. A gyerekeknek sokszor nem hisznek a felnőttek. A felnőttek is sokszor hibáznak. A falusi élet pedig sokszor tűnik kegyetlennek.

Válasz

Ócsai Norbert üzente 11 éve

Nahát, akkor már 3 hasonló lányunk is van az Amatőr Írók Klubjában! :) Az aranyos Lilly, az önfejű Lily, és a most megismert, gondoskodó Lili!

Egyébként tényleg szomorú történet! Sajnálom Pötyi Kutyust! :( :(

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Örülök, hogy tetszett.

Válasz

Igó Krisztián üzente 11 éve

Nekem is volt egy Pötyi nevű kutyám, akit nagyon de nagyon szerettem! Kis fekete tacskó volt, de nagyon lelkes és barátságos. Parvó betegségben halt meg szegény, egy hónapig sirattam.
Valóban szomorúra sikeredett a történeted, de nekem is tetszett

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Igen, az.

Válasz

Tövisi Eszter üzente 11 éve

Ó, ez szomorú :(

Válasz