"Focus on the good times." Ez a lényege az egésznek. :)
Köszönöm, hogy olvastad! (És gratula az előléptetéshez! :))

Előzmény

Válasz

Jómagam is gyárban dolgozom, itt Cegléden, egy nagy nyomású alumínium öntödében. Megjegyzem, én nekem bőven van részem leszidásokban, főként amióta 4 hónappal ezelőtt, előléptettek kis főnöknek-- onnantól kezdve a főnökség szemében, céltábla vagyok. Remélem, én is ilyen szépen fogom leírni a munkás éveimet majd később, mint ahogy te.
Tetszett!

Válasz

Köszönöm!

Előzmény

Válasz

Ahol a szív ott az otthon. :-). Tetszik. Remek írás.

Válasz

Andi, tudom, hogy jobban szereted őket. :)
Igazából én sem a várost tekintem otthonomnak. Inkább az embereket a családomnak. Hisz csak ezáltal lehet otthon az otthon. Szerintem. :)
Köszönöm, hogy olvastad!

Előzmény

Válasz

Én soha nem szerettem városban lakni.... először 6 év Sopron, utána 5 év Szombathely... engem mindig is visszahúzott a szívem a kis falumba, ahova aztán haza is tértem diploma után. Székesfehérváron kétszer voltam csupán, éppen most ősszel, és az osztálykirándulást is oda tervezzük kolléganőmmel. Szép város. Veszprémhez már több közöm volt, ott csináltam a mester:s én azonban egyik várost sem éreztem soha az otthonomnak. Remélem, te megtaláltad! Az írásról pedig annyit, hogy nem volt rossz, de én inkább a verseid szeretem:)

Válasz

Köszönöm mindenkinek!

Béla, biztos vagyok benne, hogy sokat jelentett számodra Székesfehérvár. Sajnos azonban előbb-utóbb mindannyian csak a sírkövek előtt állva emlékezhetünk. Ez elkerülhetetlen, és ahogy írod, nagyon szomorú. De mit lehet tenni? Menni kell tovább, és törekedni arra, hogy az ember megtalálja a lelki egyensúlyát, hogy otthonosan érezhesse magát, bárhol legyen a világon.

Válasz

Béla ez nagyon szép volt, amit a kommentbe írtál! Elnézést Tibi, de ez volt az elsö gondolatom. Termeszetesen az emlekezes is erdekes volt. Nekem semmi kötödésem a vàroshoz, csak egyszer ott jartam, beleszerettem az óváros részébe és Kati nénibe, azóta minden évben visszamegyek. Olyan az a vàros nekem, mintha már éltem volna ott.

Előzmény

Válasz

Az érzések nem egyformán hatnak és ez a csodálatos benne.Te megismerted és ragaszkodtál a mindennapok városához,nekem Székesfehérvár piros betűs ünnep.Szinte végig nosztalgiáztam veled,de bennem más emlékek élnek.Ezerkilencszáz hatvanban,talán e tájt alakult az állandó színház,még arról álmodtam,hogy én is tagja leszek.Akkor egyetlen mozi működött,abban láttam a Francia nő és a szerelem című filmet.Imádtam az állomást,hiszen mindig oda érkeztem,és voltak barátok,ismerősök akikkel csak ott találkoztam.Kimeríthetetlen és ellenállhatatlan volt a koronázó templom,a belváros, a gyártelepek és a piacok,de legnagyobb lelki megnyugvást a Bory vár nyújtott és az az élmény,hogy ezerkilencszázhatvanban Boryné volt az idegenvezető.Aztán később alábbhagyott a nosztalgia,az új lakótelepek szupermarketek,már elidegenítettek, és mostanra nem maradt már csak a Bory-vár és a temető.mely őrzi szeretteim emlékét.És ez a borzalmas,amikor csak a sírkő mellett éled át a csodás múltat

Válasz

Jó, ha az ember megtalálja a helyét a világban, de az a hely, ahol felnőttünk, mindig különleges marad. Szép ez a visszaemlékezés, tetszett.

Válasz

Köszönöm mindenkinek!

Válasz

Hát szépen elnosztalgiáztál, de végeredményt még ne hirdess, hisz nem tudhatod,még hány város esetleg országot mondhatsz magadénak , az elkövetkező évtizedekben. Én drukkolok , hogy minél többet , mert mindig tanulhat az ember -- és ami a legfontosabb valahova mindig hazamehet!

Válasz

Nagyon szép kis memoár, és az otthonra találás biztosan felemelő és megnyugtató érzés! :) Kellemes volt, bár kissé melankolikus. Pont jó a lelkiállapotomhoz. :)

Válasz

Érdekes, hisz én is itt élek Székesfehérváron, mégis Veszprém a kedvenc városom. Elbűvölő hely, egész nap csak barangolnák a változatos tájon, dombtetőről völgy mélyébe, s onnan vissza. Persze Fehérvárnak is megvan a maga varázsa, az emlékek mindig ide fognak kötni bennünket.
A gyökerek itt vannak, mélyen a földben, még akkor is, ha a fa már magasan a talaj fölött él.

Válasz