Farda József üzente 12 éve
Nagyon jól felépített történet arról hogyan találja meg valaki a számára legmegfelelőbb önkifejezési formát. Gratulálok, tetszett. Bevallom azért kezdtem bele az olvasásba, mert nekem is van egy Napsugár nevű lányom, aki most kilenc éves. Aztán, ahogy előre jutottam a történetben egyre érdekesebbnek találtam, a végkifejlet meg kifejezetten a kedvemre való volt, mert már azt hittem, hogy a főhős belesüpped az átlagba.
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
Kate Pilloy üzente 12 éve
De jó, eddig csak a nevedet ismertem, most már olvashatok is itt tőled. Ennek örülök, és persze, tetszik a történet.
makra árpád üzente 12 éve
Gráma Béla üzente 12 éve
Nem ismerem előző írásaid,de ez nagyon megfogott.A könnyed őszinte stílusod,a mondanivaló,mind szívhez szóló.Hirtelen,a kislány zongora tanulni vágyásán az utolsó erdélyi polihisztor Brassai Sámuel jútott eszembe,aki azt is megtette,hogy Kolozsvárott a déli harangszónál felnézett az égre és a nap állásából megfenyegette a harangozót,hogy négy perccel hamarabb húzta. Hangversenyre készült és nem volt zongorája.Az asztalra lerajzolta a billentyűket és úgy gyakorolta Beethoven valamelyik szonátáját.Ismerősei a nyitott ablakon bekukkantva kinevették és amikor elérkezett az előadás napja fergeteges sikere lett.Elnézést,hogy ezt így megemlítettem,de bizonyítja,hogy ha az ember akar így is lehet.
G. P. Smith üzente 12 éve
Hiányoztak az írásaid! Remélem visszatérsz közénk! Tetszett ez a történet, mert megható, tanulságos volt!
Mamám sajnos még mindig kórházban van, 3 hete már, de nem tudom, mikor engedik haza:(
Ócsai Norbert üzente 12 éve
Nagyon tetszett :) Sajnos tényleg szomorú dolog, hogy a legtöbb tehetség a szülei miatt képtelen kibontakozni :S
Legjobban az az utolsó rész tetszett a megálmodott történetről, mert velem is pont ez történt meg, szóról szóra. :) Egy kis világ, ahová fiatalon elbújtam éjjelenként. Alakult, formálódott, megszületett Terra-9, és ahogy felnőttem, személyem ketté vált. Már nem voltam szereplő, az ifjú Norbert Hawk állt a helyemre, az én szemeim pedig kívülre kerültek, egyszerű megfigyelő lettem, de ezt sosem bántam meg, mivel így mindennek a részese lehettem :)
Remek kis történet, élethű, érzelmekkel teli! Lesz folytatása is, vagy csak ennyi volt? :)
Balogh Zoltan üzente 12 éve
KOrábbi irásaid alapján is kimerem jelenteni , hogy ez a kislány Danielle L May, még gyerekkorában, sőt azt is hogy az angyal veled van!!!
felhasználó blokkolása
törlés