Farda József üzente 11 éve

Nagyon jól felépített történet arról hogyan találja meg valaki a számára legmegfelelőbb önkifejezési formát. Gratulálok, tetszett. Bevallom azért kezdtem bele az olvasásba, mert nekem is van egy Napsugár nevű lányom, aki most kilenc éves. Aztán, ahogy előre jutottam a történetben egyre érdekesebbnek találtam, a végkifejlet meg kifejezetten a kedvemre való volt, mert már azt hittem, hogy a főhős belesüpped az átlagba.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Köszönöm, hogy elolvastad!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Munkácsy Mihály is úgy kezdte a pályafutását, hogy szekrények hátoldalára festett. Érdekes igen, ha valaki alkotni akar, akkor megtalálja a módját! Örülök, hogy tetszett!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Igyekszem jönni, már van saját gépem is (eddig az öcséméről pötyögtem) így több időm lesz írni is. A temetés és a többi ügyintéznivaló is lezajlott már, úgyhogy... csak fel kell dolgozni.

Nagymamádnak pedig jobbulást kívánok! Remélem hamarosan kiengedik a kórházból!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Folytatása nem lesz, szerintem így kerek, egész a történet. Álmodni pedig én is szoktam furcsákat, pl. a Wild Rose című hosszabb novellám is egy álomból lett összerakva. Megálmodtam az elejét, utána befejeztem ébren. :)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Örülök, hogy tetszett.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Ha te mondod, biztos úgy van!

Válasz

Kate Pilloy üzente 11 éve

De jó, eddig csak a nevedet ismertem, most már olvashatok is itt tőled. Ennek örülök, és persze, tetszik a történet.

Válasz

makra árpád üzente 11 éve

Örülök, hogy visszatértél. Ráadásul egy ilyen remek történettel. :-)

Válasz

Gráma Béla üzente 11 éve

Nem ismerem előző írásaid,de ez nagyon megfogott.A könnyed őszinte stílusod,a mondanivaló,mind szívhez szóló.Hirtelen,a kislány zongora tanulni vágyásán az utolsó erdélyi polihisztor Brassai Sámuel jútott eszembe,aki azt is megtette,hogy Kolozsvárott a déli harangszónál felnézett az égre és a nap állásából megfenyegette a harangozót,hogy négy perccel hamarabb húzta. Hangversenyre készült és nem volt zongorája.Az asztalra lerajzolta a billentyűket és úgy gyakorolta Beethoven valamelyik szonátáját.Ismerősei a nyitott ablakon bekukkantva kinevették és amikor elérkezett az előadás napja fergeteges sikere lett.Elnézést,hogy ezt így megemlítettem,de bizonyítja,hogy ha az ember akar így is lehet.

Válasz

G. P. Smith üzente 11 éve

Hiányoztak az írásaid! Remélem visszatérsz közénk! Tetszett ez a történet, mert megható, tanulságos volt!
Mamám sajnos még mindig kórházban van, 3 hete már, de nem tudom, mikor engedik haza:(

Válasz

Ócsai Norbert üzente 11 éve

Nagyon tetszett :) Sajnos tényleg szomorú dolog, hogy a legtöbb tehetség a szülei miatt képtelen kibontakozni :S

Legjobban az az utolsó rész tetszett a megálmodott történetről, mert velem is pont ez történt meg, szóról szóra. :) Egy kis világ, ahová fiatalon elbújtam éjjelenként. Alakult, formálódott, megszületett Terra-9, és ahogy felnőttem, személyem ketté vált. Már nem voltam szereplő, az ifjú Norbert Hawk állt a helyemre, az én szemeim pedig kívülre kerültek, egyszerű megfigyelő lettem, de ezt sosem bántam meg, mivel így mindennek a részese lehettem :)

Remek kis történet, élethű, érzelmekkel teli! Lesz folytatása is, vagy csak ennyi volt? :)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Szívhez szóló történet, tetszett!

Válasz

Balogh Zoltan üzente 11 éve

KOrábbi irásaid alapján is kimerem jelenteni , hogy ez a kislány Danielle L May, még gyerekkorában, sőt azt is hogy az angyal veled van!!!

Válasz