Vasvári Katalin üzente 11 éve

nagyon szépen köszönöm! :) Igyekszem a többivel is jó érzést adni :)

Válasz

Gráma Béla üzente 11 éve

Engem nagyon megérintett,mert én is imádom az unokámat.Engem viszont az keserít el,hogy itt kell hagynom,tehát a te írásodhoz mérten kissé visszás az én érzelmem.Az írással két lábon a földön állsz.Szeretem az ilyen gondolatok papírra vetését,inkább mint a lehetetlen száguldozásokat az űrben..Az viszont ne aggasszon,hogy nem sikerülnek a hosszabb írások,mert a rövid és tömörnek sokkal jobb a mondanivalója.Elég az okoskodásból várom a többieket,még ha versek is!!!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Szép, egyszerű írás.
Nocsak! Vers is lesz? Kíváncsi vagyok. :)

Válasz

Vasvári Katalin üzente 11 éve

Köszönöm mindenkinek a kommenteket!

Válasz

Vasvári Katalin üzente 11 éve

Kedves László! Hosszabb írásom sajnos nincs, általában az ilyen jellegű, rövidebb írások sikerülnek jobban. Ahányszor hosszabb írásba kezdek, kudarcot vallok. Dolgozok az ügyön, addig viszont ilyen rövidebb írásokat és verseket tudok feltölteni.

Válasz

Balogh Zoltan üzente 11 éve

Sajnos az ilyen szomorú esetek, az emberi életek fix megmásithatatlan pontjai, amiben meglehet támaszkodni, meglehet kapaszkodni, és ami élteti az embert. Szép volt!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Kedves Katalin! Ez tetszik, van valami hosszabb írásod? Kíváncsi lennék rá.

Válasz

Vasvári Katalin üzente 11 éve

Igaz történeten alapul, de egy kicsit kiszíneztem. Az érzések viszont igaziak.

Válasz

G. P. Smith üzente 11 éve

Nagyon szomorú, viszont igaz gondolatok! Megérintett! Igaz történet?

Válasz

gráma jános üzente 11 éve

Minden elmúlik egyszer,
minden a végére ér,
De minden december
új májust ígér.

Válasz

Tövisi Eszter üzente 11 éve

Nahát, úgy érzem magam, mint egy pingpong labda, egy jó-egy rossz...
Vagy nagyon vidám írást olvasok, vagy nagyon szomorút, a fájdalmas hírekről nem is beszélve.
Szép gondolatok.

Válasz