Ócsai Norbert üzente 11 éve

Ezzel én is így vagyok :) Lévén, hogy nem vagyok vallásos, ezért nem a hitbeli Istenben hiszek, hanem a bennünk lévő jóban (Habár sokan mondták, hogy túl naív vagyok, de ezt ellensúlyozva legalább jó emberismerő).
NOX egyik dalát idézvén (A refrén):

"Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.

Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék és fény
Mindkettő szédítő széppel súlyt,
Mert egy ösvényt jár két út"

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Béla, köszönöm a történelmi felvilágosítást! De amikor nekem azt mondja valaki: Isten, nem a fényűző templomokra, se nem az emberek által írt Bibliára gondolok. Egyszerűen kinézek az ablakon, és ott látom magam előtt az én Istenemet, felesleges csillogás és pompa nélkül.

Válasz

Gráma Béla üzente 11 éve

Kedves Barátom! Nem szoktam vélemény nyilvánítás után visszatérni,de most megteszem,mert azt írtad,hogy neked a templom nem szimpatikus hely.Csak arra szeretném felhozni a figyelmed,hogy az első nagy templomot Salamon építtette,Isten Dávidnak,a kedvencének nem engedte meg,de miután felépült a Salamon által tervezett templom,Istennek nagyon tetszett és azt mondta"Ebben a házban helyezem el az én nevemet" Ezért mondják,hogy a templom Istenháza.A templomok láttán nem a felekezeti hovatartozásra kell gondolni,mert a templom csendjében behunyt szemmel is lehet és kell imádkozni,keresni a személyes társalgást Istennel.Nem meggyőzni akartalak ,csak megjegyeztem.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Köszönöm a gondolataidat, Béla! A templomon kívül mindenben egyetértünk, az nekem valahogy nem szimpatikus hely.

Válasz

Gráma Béla üzente 11 éve

Hogy Isten lélek és bennünk van,erre megtanított Jézus,Pál apostol még tetézi azzal,hogy a testünk a lélek temploma.Az Isten teológiai megfogalmazása"Mindeneknek teremtője,fenntartója,mindenkinek gondviselő édesatyja". Persze a neveltetéstől is függ,hogy bárki megtalálja magában az Istent és akkor úgy él és cselekszik,hogy látszódjon cselekedeteiben,mentalitásán az istenhit és annak követése.Az már demagógia,hogy valakinek bárki lehet Isten,hiszen mint tudjuk Teller Ede az atomkutatás atyja,vallomása szerint minden napját imádkozással kezdte,ugyanakkor több orvos ismerősöm is töredelmesen vallotta,hogy a legdurvább diktatúrában sem halasztották el,hogy imádkozzanak műtét előtt.Az bizonyos,hogy a templom néma csendje a legjobb és megnyugtatóbb a meditálásra,ott ahol Ady szerint érzed az "istenszagot"Szép,jó és megindító a Tibi írása,olyan példákat alkalmazva ami emberi érthető és követhető.Jézus is példázatokban beszélt és a tanítványai kérdésére megmagyarázta,hogy a nép éretlen a száraz törvény megértésére és éppen ezért szükséges,hogy példázatokban adjuk értésére az eseményeket amiből tanulni kell és lehet.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

KÖszönöm!

Válasz

makra árpád üzente 11 éve

Egyetértek a gondolataiddal. Nagyon jól megfogalmaztad azt az érzést amit igazából nem is lehet szavakba önteni. Gratulálok.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Hasonló az elképzelésünk. Isten ott van mindenben és mindenkiben, erre számszerű "bizonyítékok" is vannak, csak szét kell nézni a világban. :)
Köszönöm, hogy olvastad!

Válasz

Kate Pilloy üzente 11 éve

Isten bennünk van, ez szép üzenet. Én ezt mindig ugy értelmezem, hogy nem egy ösz öregûr, vagy egy ülö meditàlõ buddha, esetleg gitarozô rock sztar csücsül bennünk, hanem a szeretet, az együttérzês, a bölcsesség. Ês ha ezt megtalaljuk magunkban, es ezzel mások javára válunk, akkor már nem is fontos kinek hívjuk. . . Ha màr mindenki elkalandozik, gondoltam ên is.

Egyêbkênt tovàbbra is tetszik a bevezetö rész ês hogy ezt keretnek hasznalod, zseniális.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Köszönöm, hogy olvastátok, és megosztottátok velem gondolataitokat! Hozzászólásaitok nagyobb örömmel töltöttek el, mint mikor lepötyögtem ezeket a gondolatokat.
Őrizzétek meg hiteteket!

Válasz

G. P. Smith üzente 11 éve

Tetszett az írásod, a mondanivalója elgondolkoztató. Hívő embernek tartom maga, neveltetésem, iskoláim alapján is (egyházi suliban tanítok). Számomra az igazi béke, mikor elmegyek a templomba, ott ülök csendben és olyankor mindig megnyugszom. A magány sokszor jó és szerintem szüksége is van rá az embernek. Különösen az olyan művészlelkeknek,mint mi vagyunk. Bocs az elkalandozásért!

Válasz

Ócsai Norbert üzente 11 éve

Én sosem voltam vallásos alkat. Amióta az eszemet tudom csak a tudománynak hiszek, de ez sosem gátolt meg abban, hogy pl. elejtsek 1-2 imát. (Habár nem olyan hivatalosakat, mint egy templomban.)
Jó érzés hinni valamiben. Jó hinni, hogy valaki/valami vigyáz ránk odafentről, hogy mellettünk áll, legyen az egy őrangyal, Isten, Buddha, vagy Elvis Presley.
A hit, legyen akármilyen, erőt ad!

Válasz

Balogh Zoltan üzente 11 éve

Egyéni látásmódja az istenhitnek. Engem istenhitemben nem gátol semmi , sem a magány , sem a tömeg sem a magasság , sem a mélység, mert az egyénre szabott, oszthatatlan és örök-- és ahogy te is irod,pedig nem kötelező!

Válasz