Vagy ha reagálna az olvasóinak...nem pedig csak frissítgetné.

Válasz

Én ezt nem olvastam el, mert elrettentő a hossza. Ennyit egyben nem olvasok monitoron, viszont ha félbehagyom, később keresgélni kellene, hol tartottam. Habár úgy látom, azért sokan olvasták, de talán még többen lennének, ha kb. 2-3 A4 oldalnyi részletekben tennéd fel.

Válasz

Miért frissíted folyton? Aki el akarta olvasni, az elolvasta, aki nem, az nem is fogja.

Válasz

Az első oldal után csak egy gondolatom támadt: Én, én, én!
De folytatom tovább.
Egyébként Balogh Zoltán véleményéhez csatlakozom:
Ha nem írsz mások munkáiról kommenteket ez csak egyvalamit jelent:
Nem érdekl mit írtak...

Válasz

Nos , az itt fenn lévő klubtársak meg azt várják , hogy jelentkezz olvas el néhány irást és te is monndj véleményt mert ez igy müködik , ha nem egyébért, azért mert a te müvedhez , közel húsz véleményt kaptál-- mondjuk a kölcsönös tisztelet jegyében!!!

Válasz

Ez egy regény esetén azért baj,mert ha az elején nem kelti fel az olvasó figyelmét, akkor nem olvassa tovább:)
Sajnálom Symur számomra az nem cselekmény, h melyik focicsapat milyen meccset játszott:) de nem jutottam még tovább, szóval lehet később jobb lesz.
Amúgy az író hol van?

Válasz

Az első öt fejezet után nekem is közel hasonló volt a véleményem az Andreáéval.

Válasz

Tényleg nem értem miről beszélsz :) tele van cselekménnyel. Párbeszéddel nem, az igaz, de régen nem kell párbeszéd ahhoz, hogy egy történet nagyszerű legyen.
Nem mindenki kiváltsága a kristályos irodalmiság, a régi magyar írók is mindig az egyszerűsítéssel újítottak (Petőfi, Arany, Jókai...). Remekül lehet azonosulni a szimpla mindennapiságával, végre egy történet, amiről érzem, hogy tényleg bárkivel megtörténhet :)

Előzmény

Válasz

A negyedik fejezetig jutottam. Kritikai megjegyzéseim lennének: először is sok a szóismétlés és a "volt". Az az igazság, hogy én más jellegű történeteket olvasok, más az ízlésem és számomra eddig inkább olyan volt, mintha nem egy regényt olvasnék, hanem valami önvallomásszerűséget. Műfajilag nem is tudom igazán meghatározni. Hiányzik belőle az irodalmiság (megfogalmazás), a cselekmény, a párbeszédek. Azért olvasom tovább.

Válasz

a végére értem :) :) tetszett, nem hasonlítanám össze egyik könyvvel sem, amit eddig olvastam... nem krimi, nem akció, nem fantasy, hanem vallomásregény, de azok közt sem mindennapi. Élvezet volt :)

Eszter, én már csak ilyen titokzatos személy vagyok :D :D úgy érzem, teljesen mindegy, hogy van-e előttem egy név, egy arc, minden, amit ezen az oldalon leírtam, ugyanúgy igaz. Ha itt teszek közzé valamit, kicsit kiléphetek a saját életemből, a saját dimenziómból... jó érzés. A keresztnevem N-nel kezdődik, remélem, segítettem :D :D

Válasz

Elolvastam figyelmesen, és nagyon sokszor, találkoztam , olyan közel ötven évvel korábbi önmagamamal, ezért mostmár itt az elején kijelentem , hogy nagyon kedves őszinte irás -- hiba is csak annyi ami bárkinél előfordulhat--és könnyen javitható. Olykor idillikus , máskor merengő , olykor magabiztos , máskor tépelődő-- egyszóval emberi . Korosztályod köreiben biztos sikerre számithat, de más korosztálynál is. Csak ajánlani tudom mindenkinek , hogy akinek van annyi ideje, olvassa el. Nem fog csalódni! Talán még annyit : Az ember ne viaskodjon túl sokat magával , mert közben legyőzik mások! Sok sikert! Üdvözöllek!

Válasz

csak úgy mellesleg jegyzem meg , hogy akik itt fennt vannak azok is mind szivesen veszik a kommentet a kritikát , úgy hogy szállj be kommentekkel is.Üdvözöllek!

Válasz

Egyszer majd én is folytatom... :))) Tényleg hosszú így, Ifjú Anonymus. Ám, negatív vélemény nem nagyon születik, Zoltánnak is tetszik, és a nevét szintén rejtélyesen burkoló N. Sýmur ( legalább a keresztneved tudnám :D ) is ilyen lelkes, valószínűleg nem hagyom majd ki. Viszont az alcímeket nem tudom elolvasni.

Válasz

Most a huszadikig jutottam... hihetetlen :) Egyszerre emlékeztetsz Szabó Magdára és különbözöl tőle minden tekintetben. De ő volt az, aki megtanított, hogy lehet jó könyv párbeszéd nélkül, és nahát, tényleg!
Hihetetlen érzelmek jelennek meg, hihetetlen leírásokkal, hihetetlen az egész párosítás. Úgy érzem, én sosem lennék képes ilyet alkotni, ehhez valami eleve adott képesség kell. Neked meg van, legyél rá büszke, és használd, sokat, sokat, sokat! Remélem, egyszer a te könyveiddel lesz tele a polcom :)

Hogy valaki meg is védje a bevezetőket, én megteszem. Mindig illenek a fejezethez, látszik, hogy nem csak úgy oda lettek dobva, hogy legyen valami. Kérdés: ezek a sajátjaid, vagy máshonnan is idézel? Utóbbi esetben jó lenne megjelölni a forrást, bár azok a bevezetők is annyira idomulnak a stílusodhoz, hogy az előbbire gyanakszom :)

Válasz

Engem is kicsit ijeszt a terjedelme, de ígérem, egyszer összeszedem a bátorságot :)

Válasz

Nem lehetett volna ezt részletekben elénk tálalni? Ez így egy "kicsit" túl hosszú, ahogy az előttem elhangzó hozzászólásokból is látszik...én is elolvastam az elejét, de egyszerre ennyit lehetetlen... az a bevezető szerintem is felesleges.

Válasz

Tiz fejezeten vagyok túl, események születtek, dúl a plátoi szerelem részedről , és a valós szerelem Angyal részéről, és az örök kérdés: Miért nem én, miért a másik . Egész olvasmányos, de megjelent néhány helyesirási hiba, betűhiány szó hiány. Regényes, érdekes, szép fiatalkori események. Egyre jobban tetszik!

Válasz

Most a nyolcadik fejezetig jutottam, és el kell mondjam, egyre jobban tetszik. "Szóval, ennyit a lázadásról" :) :) Látom, elraktároztad télre, amit kellett :)

Válasz

Öt fejezetet olvastam el én is-- ezek után egy kicsit didaktikusnak itélem meg, de lehet , hogy csak a korom miatt. Az események felsorolása , nem minden esetben elég , kell egy kis eseményt, izgalmat, veszélyt ,félelmet is vinni bele, különösen a gyerekkori , fiatalkori történetekbe , mert az idősebb olvasó ezeken a dolgokon már rég túl van , és nem tartja elég érdekesnek.Az iráskészséged létezését egy pillanatra sem vonom kétségbe a továbbiakban sem, de az olvasónak általában cselekmény , történet, a jó és a rossz összecsapása, kihegyezett helyzetek -- de mondhatnám úgy is , hogy szenzáció kell! Nekem továbbra is tetszik!!!

Válasz

Egy nekifutásra olvastam el 5 fejezetet, annyira folyamatosan görgött a történet - ez jó. Viszont egész idő alatt az járt a fejemben, hogy már sokszor olvastam/láttam ezt a történetet, csak épp mindig más csomagolásba bújtatva. A sok részlet külön-külön nagyon jó, a leíróképességed hihetetlen, csak kalapot emelhetek. Egészében viszont - nekem - sablonosnak tűnik. Az ötödik fejezetben az elképzelt család leírása nagyon letipizált például. Várom, mivé növi ki magát az egész, azt hiszem, a vége felé lesz egyre lényegesebb a történet.

Válasz

köszönöm :)

Válasz

Jó lesz belekezdeni, valamikor meg is teszem, elmentettem a kedvencek közé. Ha annyit megteszel, hogy megváltoztatod / nagyobbra veszed a betűtípust, megköszönöm, nem rossz a szemem, de ezt meg is akarom őrizni, a szövegtől meg kicsit kifolyik... :)

Válasz

Talán furcsának tűnő lesz, amit most leírok. Azt hiszem, rengeteget tanulhatnék tőled. Elolvastam az első fejezetet (tovább most én sem megyek), és a történet tetszett. Egyedül a bevezetőt találtam kicsit soknak, jobban mondva, feleslegesnek. Nem szerencsés egy írás esetében erőteljesen hangoztatni - úgymond szájba rágni -, hogy mire figyeljen az olvasó, mit tartasz szépnek és követendőnek. Ha már befutott író lennél, vagy húsz-harminc évvel idősebb, persze, más lenne a helyzet. Addig viszont MUTASD MEG, mindenféle bevezető nélkül, merre tartsunk!

Válasz

Én is az első fejezetig jutottam, olvasom tovább ahogy időm engedi. Egyetertek veled nem szabad a múlton rágodni, előre kell tekinteni es a jelenben élni.

Válasz

Elolvastam az első fejezetet, a többit , időm engedtével, elfogom olvasni. Az eddigiek alapján azt tudom mondani az íráskészséged adott a gyerekkori élmények meghatározóak az ember életében, csak rajtad múlik , hogyan "fested" meg . Nekem tetszik ajánlom mások figyelmébe is.

Válasz