[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Gábor, a két véglet között nyilván van ezernyi árnyalat...
Egyébként lehet úgy olvasni valamit, hogy az ember nem képzeli maga elé? :O Nekem még nem sikerült. :-) Eszter, nem látom, hogy ez mennyiben befolyásolja a hangulat furcsaságát.
De inkább elhallgatok, mára már biztos mindenkinek elege van belőlem. :-)
Gabriel OGrande üzente 11 éve
Még esetleg az lehetett volna megoldás ebben az esetben, hogy együtt dolgoznak, de nem szólnak egymáshoz... most komolyan, úgy valaki szerint jobb lenne? :)
G. P. Smith üzente 11 éve
Tövisi Eszter üzente 11 éve
Tibi, mivel én már elolvastam, és ugyanígy éreztem, de remek megoldást találtam rá, próbáld meg elképzelni filmként ezeket a részeket, akkor nem lesz vele gond. Én így csináltam, hatásos volt. :) Megálltam picit, és magam elé képzeltem.
Andi, ne vedd kötözködésnek, de a könnyedség nem ezen múlik, ha valami könnyed, akkor az elejétől a végéig az. Ez inkább lazít rajta itt-ott, nem rossz elem, és szerencsére nem veszi el a lényegtől a figyelmet.
Bocs, hogy belekotyogtam. :)))
G. P. Smith üzente 11 éve
Ócsai Norbert üzente 11 éve
Ócsai Norbert üzente 11 éve
Semmi baj Tibor, majd megbarátkozol a gondolattal :)
De a biztonság kedvéért még tömörebben:
Mivel ebben a barátságban Trevor a fő agresszor, ezért csak őt említem most.
Minek próbálja megölni Williamet, mikor tudja, hogy egy karcolás, annyi sem fog látszani belőle. Egyszerűen nem éri meg a fáradozás. Inkább a nyelvével támadja, ha már a puszta erő haszontalan.
Idővel megbarátkozol a gondolattal :) Mindig lesznek olyan személyek, ez esetben a mi Dinamikus Duónk, akik úgy cselekednek, úgy gondolkodnak, hogy nem értjük meg. Nincs ezzel semmi baj Tibor, ha neked fura, hogy gyorsan elásták (félig) a csatabárdot, az teljesen OK, hisz mind máshogy értelmezzük a dolgokat. :)
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Továbbra sem látom a magyarázatot, hogy nemrég még a hattyú halálát játszó ellenségek mitől oldódtak fel ennyire... De lehet, én vagyok hülye.
G. P. Smith üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Tiszta irodalomóra :)
Jaj :)
Az egy tyúk. Nem, az a költő gyermekkorának jelképe. De tanárnő, az egy tyúk :)
Gabriel OGrande üzente 11 éve
G. P. Smith üzente 11 éve
Tibi, ez is egy vélemény!:) Köszi, hogy olvastad!
Norbi, tökéletesen tolmácsoltad a megírása alatti gondolataimat és szándékomat! Köszi!
Ócsai Norbert üzente 11 éve
Tibi, ez olyan mint a Anglia és Franciaország szövetsége az 1. Világháborúban. Esküdt ellenségek, mégis milyen gyorsan puszipajtások lettek, még ha az elején volt is némi feszültség.
William eddig sem kezelte ellenségnek Trevort, csak "bajforrásnak". William mindig is próbált közeledni felé, hisz ő hátra hagyta a múltat (már amennyire), és tudja, hogy egy célért küzdenek.
Trevor eleinte tényleg esküdt ellenségének hitte az összes vámpírt, köztük William-et is, de Big T. mindig is egy laza ember volt, ahogy ezt eddig is megismerhettük. Jó, néha elkapta a düh, de az idő nagy részében egy barátságos és melegszívű személlyel volt dolgunk. A tény, hogy William már nem árthat senkinek, sőt, hogy Ő sem árthat neki eléggé értelmetlenné tette számára, hogy továbbra is veszélyesnek tartsa.
Igaz, még mindig nem bízik benne teljesen, de hiszi, hogy William "gyenge" egy átlag vámpírhoz képest, így teljesen meg van bizonyosodva róla, hogy egy perc alatt szétszedheti a vérszívót.
Ennek tudatában már Trevor is lazábban veszi a dolgokat, és örömmel poénkodik a vámpír magatehetetlenségén. Mellesleg, ő is kezdi észrevenni, hogy nem egy velejéig rossz ember William, és hogy megbánta a múltat.
Ez a "jó viszony" tehát annak tehető be röviden, hogy:
-William tudja, hogy egyedül nem megy semmire a Nosferatus ellen, és hogy Trevort nem tartja ellenségének. Hiszi, hogy a férfi jogosan dühös rá, ezért ő nem provokálja.
-Trevor egy barátságos és törődő személy. Mostanra rájött, hogy William semmiféle veszélyt nem jelent rá nézve, így örömében szapulja a vámpírt a saját, laza személyiségével. Életlen karddal szívesen játszik az ember ;)
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
A humort másképpen is bele lehet csempészni. Én viszont eddig egy komoly történetet olvastam, most meg hirtelen nyakamba zúdult ez a vidámság-áradat, ráadásul épp az imént még dulakodó felek jóvoltából, akik az előbb még szenvedésről tettek tanúbizonyságot, most meg már úgy társalognak, mintha mise történt volna. :-) Véleményem változatlan, nekem furcsa.
G. P. Smith üzente 11 éve
Szerintem kell bele a humor, könnyedebb lesz tőle. Ez a csipkelődés nem haverkodás, hiszen ha tehetné, Amman (Trevor) megölné Williamet... számomra ez érezhető benne. Sosem lesznek kebelbarátok, de ami közöttük történt az a múlt, a jelenben más fontos és bizony egymásra szorulnak.
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Tudom, hogy nem sörözni mennek, de a hangulat mégis olyan, mintha oda mennének.
Nem, nem hagynám meghalni, és nyilván én is szövetkeznék az ellenséggel, de az emberi természet szerintem nem olyan, hogy hirtelen elkezdek jópofizni, hülyéskedni az ellenségemmel, csak mert jelen pillanatban ugyanazt akarjuk.
Gabriel OGrande üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Nekem kicsit furcsa ez a gyors megenyhülés. Az előbb még meg akarta ölni William-et, most meg már-már kebelbarátok lettek. Jó, tudom, hogy kénytelenek együttműködni, engem mégis zavar ez a hangulatingadozás.
G. P. Smith üzente 11 éve
Balogh Zoltan üzente 11 éve
Most jöttem rá , hogy miért olyan drága a fokhagyma, mert az emberek igy védekeznek a vámpirok ellen, ahelyett , hogy kidobnák a napra őket! Érdekes!!!
makra árpád üzente 11 éve
:-). Egy barátság kezdete? Megy a cinkelés rendesen. Kifejezetten vicces rész volt. De tetszett.
Ócsai Norbert üzente 11 éve
Egy párbeszédet sem tudtam nem mosollyal az arcomon végigolvasni. :D :D
Máris imádom ezt a párost, főleg Trevor hozzáállását. :D