Tövisi Eszter üzente 12 éve
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
Nem biztos, hogy ezzel kellene dicsekednem, de nem igazán olvasok verseket. Most böngészéskor "megakadtam" rajta, elolvastam és nagyon megfogott, tetszett. Lehet, hogy változtatni fogok régi szokásaimon?
Tövisi Eszter üzente 12 éve
makra árpád üzente 12 éve
Engem is egy kicsit József Attilára emlékeztet. De nem mint kópia, hanem hasonló érzéseket ébreszt az emberben. Megjegyzem: a kedvenc magyar költőm.
A vers egyébként zseniális! :-)
N. Sýmur üzente 12 éve
Tövisi Eszter üzente 12 éve
Balogh Zoltan üzente 12 éve
Tövisi Eszter üzente 12 éve
N. Sýmur üzente 12 éve
Ez valami hihetetlenül gyönyörű volt :)) Jó hosszú ideje ez a legjobb vers, amit itt olvastam.
Tövisi Eszter üzente 12 éve
Köszönöm szépen!
Zoltán, igazad van, az érdes szó sokkal jobb, eszembe se jutott, majd átírom. :) Tényleg nem öt perc alatt született, folyton variáltam vele, talán ez érződik rajta. Azok a verseim, amik hangulatosabbra és érthetőbbre sikerülnek, könnyedén, minden javítgatás nélkül kerülnek a papírra. Ez most nem az az időszak, de muszáj kiadnom magamból valamit. Hogy mit, még magam sem tudom, késztetés van, bátorság nincs. :)
Andi, pedig ebben remény van.:))) Igaz, csak a végén. Az idézet gyönyörűséges, köszönöm:)
G. P. Smith üzente 12 éve
Nekem nagyon tetszik ez a vers! Nem tudom, mi van velem mostanában, de folyton valamelyik költőnk jut eszembe az olvasott verseitekről:)
Erről például József Attila: Reménytelenül című verse:
"A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok"
Balogh Zoltan üzente 12 éve
Lehet , hogy kiröhögtök, de én a verseket amit először olvasok, és valami nem világos , akkor úgy tesztelem , hogy szépen hangosan elszavalom-- ugyanis a vers csak akkor "él" amikor elmondják. Ezzel is igy tettem , és kiállta próbát! Nagyon tetszik!
Egyébként az "éles" helyett talán jobban illenne az érdes.
Ezek azok a versek amelyek nem öt perc alatt születnek!
Tövisi Eszter üzente 12 éve
Először a hideg szó volt ott, az belesimulna, de arra rá mernék lépni, az éles viszont vág, és az fáj. Szerintem a vers szerzője azt akarta mondani, hogy nem mer nekiindulni a napnak, mert fél a sérülésektől, bár pontosan én sem tudom... :)
Mondtam, hogy egy gödörben üldögélek, elég sötét van, én sem nem látok jól. :)))
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
"Bár nyugtalan napjaim padlója koszos, éles és kemény," - az éleset nem értem...
Meg az egészet kétszer kellett elolvasnom, hogy megértsem, teljesen talán nem is tudom, nem látok a fejedbe. (szerencsére? :-)) De azért felismertelek benne téged, és ez a lényeg. Na meg az, hogy amíg élünk, remélünk!
Tövisi Eszter üzente 12 éve
juhasz aron üzente 12 éve
a második verszakban jobban tetszenek a képek, annak ellenére, hogy néha kicsit nyelvidegennek érzem, és máshogy tenném össze a szavakat, nade, nem én írtam, tied :)