Köszönjük szépen Daniella! Én elolvastam az összes Twilgiht részt (eredetiben) és szerintem is jobb a sztorink, meg ez nem egy szerelmes regény, bár az is van benne.

Előzmény

Válasz

Érdekesen alakul, újra kideríthetjük, hogy ki kicsoda. :)

"egy rövid időbe " én egy kis időt írnék.

Nem nagyon olvastam, láttam vámpíros történeteket, a Twilight-ot viszont olvastam, nem láttam csak az első részt. Azzal összehasonlítva nekem ez valahogy sokkal jobban tetszik. Nem olyan nyálas. De persze ez csak az én véleményem. Szeretem a leírásokat benne, ha nincs feltétlenül köze a cselekményhez, akkor is. Például az elején, ahogy a ház melletti virágokról írtál, egyszerűen szép. :)

Válasz

Az összes Stephen King-rajongó nevében köszönöm a gondolataidat, Eszter! Azt hiszem, sokan érzünk hasonlóan, mint te. Nekem az első könyv, ami kezembe került (a kötelező olvasmányokon kívül), Stephen King Álomcsapdája volt. Akkor, gyerekként még nem nagyon értettem belőle sokat, mégis, szép lassan függővé váltam, ha lehet ilyet mondani.

Válasz

Köszönjük Eszti!:)

Válasz

Stephen King - nomen est omen - ott ül egy képzeletbeli trónon, és bizony megilleti a korona, egyetlen unalmas mondatot sem olvastam még tőle, igazából észre sem veszem, hogy olvasok, úgy vezet magával az úton, ahol épp jár. Ezzel tartozom neki, mert annyi világot teremtett, ahová menekülhettem, ha el akartam szakadni a valóságtól, és ha ezek a világok nem is szebbek, de legalább kíméletlenül őszinték, pontosan a nyers, egyszerű gondolatok miatt. Szóval, ezt le kellett írnom, meghatározó része volt fiatal éveimnek, és ma is különös bizsergés jár át, valahányszor kezemben tartom egy-egy könyvét. Minden tiszteletem az övé.:)
Na, de nem ezért vagyunk itt, ugyebár.:)))
A történet egyre izgalmasabb és szövevényesebb, én már picit előrébb tartok, figyelem többiek, érdemes olvasni. Hibákat nem keresek, őszintén szólva csak élvezni szeretném, ha nagyon figyelmeskedek, elveszíti a varázsát.:)

Előzmény

Válasz

Szerintem ez ízlés dolga, kinek mi tetszik:) Jó, hogy sok a lehetőség és van miből választani, mindenki találhat kedvére könyvet. Én Stephen Kinget nem olvastam, Dan Brownt igen, viszont nekem az egyik kedvenc könyvem Michael Crichtontól a Kongó...abban is sok leírás van, elkalandozás, de az inkább tudományos tekintetben.
Én sosem voltam olyan író, aki szeret számára lényegtelen dolgokról írni, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy a könyvekben is sokszor átugrom az ilyen részeket, mert engem untatnak... biztos ezért alakult így a stílusom is. Ez van akinek tetszik, van akinek nem. Ennyi.
Úgy érzem, nem kell magyarázkodnom amúgy:) Amatőr vagy sem, ez (is) én vagyok....
Köszönöm, hogy kitartóan olvassátok! Az igazi izgalmak még hátra vannak!

Válasz

Andi nem szorul a védelmemre, de még muszáj hozzátennem... :)
Az Átváltozásban is vannak ilyen elemek, amiket hiányolsz, például részletesen írunk Huntsville történelméről, aminek a cselekményhez semmi köze, de a regényhez mégis pluszt ad, de ilyenek a naplóbejegyzések is. Elég komoly kutatómunka van mögöttük... Ebben a részben pont nem használtunk ilyen leírást, de ez nem jelenti azt, hogy nincs az egész regényben. Ha teleírnánk a regényt ilyenekkel, az tényleg hasonlóvá tenné Stephen King stílusához, de a 300 oldalon (ami nálunk az egész könyv, 20 fejezet) cselekményben maximum a negyedik fejezetig jutnánk el.

Válasz

Hát, Gábor, kinek mi az unalmas. Én még Kingtől egy unalmas sort nem olvastam. A másik: kinek mi a lényegtelen. Tegyük fel, hogy Pistike elindul az iskolába. Pistike nem biztos (persze, lehet), hogy a megtett lépéseit fogja számolni útközben, és a még rá váró útszakaszra összpontosít egészen. Lehet, hogy Pistike a tegnap este titokban nézett horrorfilm torz alakjait képzeli maga elé, vagy hogy éppen mit tenne, ha most előtte lennének. Más kérdés, hogy az író mit tart érdekesnek, leírásra méltónak. Lehet, hogy őt nem érdekli Pistike gondolatvilága, és csak annyit ír: Pistike elment az iskolába. És a történet szempontjából nem is kell több. De leírhatja a fiú teljes gondolatsorát. Nekem az utóbbi jobban tetszik, mert általa kicsit közelebb kerülök Pistikéhez, jobban megismerem. De ez csak egy személyes vélemény.

Válasz

Stephen King és Dan Brown két teljesen ellentétes stílus. King egyszer egy műzli reklámról írt kb 10-15 oldalon át, távolról ugyan volt köze a fő sztorihoz, de ugyanezt meg lehetett volna oldani fél oldalban. Hihetetlen lassan vezeti fel történeteit, lehet, hogy ez teszi érdekessé a stílusát, de azért bőven vannak unalmas részek az írásaiban, még ha ő is az egyik legolvasottabb író...
Brownról pedig láttam egy dokumentumfilmet, ő a tökéletes ellentéte Kingnek. Sokszor megír 10-15 oldalt, és a lényegtelen részeket gondolkodás nélkül kihúzza, hogy aztán csak kettő maradjon belőle. Mégis működnek a dolgok mindkét írónál. :)
Az Átváltozásról pedig: türelem, még nagyon az elején vagyunk a regénynek! ;)

Válasz

Nem a semmiről, nem lényegtelen dolgokról beszélek... Hanem azokról az apró alkotói fogásokról, amelyek elválasztják az átlagos írást a letehetetlen könyvtől. Ezek csak látszólag jelentéktelenek, valójában viszont nagyon is fontosak az élvezhetőség szempontjából.
Ha már Dan Brown szóba került: hogy nem írt látszólag lényegtelen dolgokról? Dehogynem! A da Vinci kódban több oldalt szentel az aranymetszésnek. A történet szempontjából lényegtelen. Viszont érdekesség, és az olvasót elviszi valamilyen gondolati síkra, és hagyja, hogy ott kedvére csapongjon, azt hozzon ki az emberi elméből, amit akar. (Remélem, nem fogalmaztam meg túl hülyén. :-))
Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy unalmas a történet. A cselekmény izgalmas, de őszintén szólva, ha ezt könyv formájában a kezembe venném, nem haboznék annyit a letevése előtt, mint mondjuk egy Stephen King vagy egy Dan Brown esetében. Persze, tudom, ők profi írók, mi meg amatőrök vagyunk, de miért ne dobnánk fel egy kicsit a történeteinket?
De ez egyén dolga, hogy eldöntse, hogyan ír. Nem lehet mindenkinek megfelelni, azt is tudom. És olvasom tovább, mindezek ellenére. :-)

Előzmény

Válasz

Az a kéztörős rész nagyon ötletes :-). Ha már többen is hasonlítgattak... az írásmód olyan Dan Brown-os. Annyiban hasonlít rá, hogy ő sem szokott túl sokat írogatni lényetelen dolgokról, és egy-egy rész után maradnak nyitott kérdések, amelyektől az olvasó kíváncsisága csak nő. Persze, ő egész más műfajban írt. Ez meg így jó, ahogy van.

Válasz

Köszönöm szépen a hozzászólásokat és hogy olvassátok!
Tibi, egészen biztosan igazad van, de én nem szeretek úgymond a semmiről írni:S ez az én hibám...
Béla, a Hegylakót sajnos nem láttam, de remélem, majd lesz benne olyan rész, ami megérint...

Válasz

Engem ez is a Hegylakóra emlékeztet,talán azért,mert azt néztem élvezettel és abban voltak amolyan hatszáz éves emberek bizonyos klánokból.Szorgalmasan olvasom,és remélem,hogy egyszer majd én is érzéssel szólók hozzá!

Válasz

Jaj, tényleg, elírtam! Bocs , javítom:)5. fejezet!

Előzmény

Válasz

Ha ezek a szereplők többszáz évig élnek , akkor neked még nagyon sok írnivalód lesz!

Válasz

Erősödik a konfliktus, és tényleg új kérdések merülnek fel. Ami jó mert folyamatosan fenntartja az érdeklődést. Várom a folytatást. :-)

Válasz

"Barátságosan elbeszélgettek mindenféléről." - Miről? Kicsit lehetnétek konkrétabbak. Tudom, nem lényeg a történet szempontjából, de ez így túl kevés nekem, mint olvasónak. (Most olvastam Stephen Kingtől a Borzalmak városát - szintén vámpírtörténet, bár kicsit ódivatúbb -, elképesztő, az író milyen apró dolgokkal fel tudja dobni a hangulatot. Apró, jelentéktelennek tűnő dolgokkal, melyek azonban közelebb hoznak a szereplőkhöz. Ezeket hiányolom én.)
Amúgy tetszik, de ez nem az ötödik fejezet véletlenül? :-)

Válasz

Számomra egy kicsit túl sok kérdés merült fel egyszerre... Egy kis időbe bele fog telleni míg feldolgozom őket, de várom a folytatást, hogy az ezen segítsen! :D

Válasz