Balogh Zoltan üzente 9 éve
Bodor Áron üzente 9 éve
Bodor Áron üzente 9 éve
megvan így is. hiányzik a pont a címke végéről, azért nem listázza. a keresőben húsz másodperccel tovább tart
Kozma Norbert üzente 10 éve
A káposztaszedést én magam is megtapasztaltam néhány éve, akkor sem volt már egy könnyű munka. Na meg a földeken való kemény robotolás, amit apám vagy nagymamám még mindig csinál. A mai világ számára ezek már lassan ismeretlen dolgok, jó, hogy általad képet kaphatnak fiatalabbak is.
Légrádi Eloise üzente 10 éve
G. P. Smith üzente 12 éve
Én is ideértem végre. Tetszett a rész és várom a folytatást.
A káposzta-szedés-rakás kínjait át tudom érezni,mert apukámék foglalkoznak vele elég nagy területen és minden évben részem van benne:)
makra árpád üzente 12 éve
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
Balogh Zoltan üzente 12 éve
Köszönöm , hogy olvastátok! László: akkor nincs más hátra , csak előre , fogjál hozzá, és ird meg , éppen úgy mint Béla , vagy én! Hajrá!!!
Gráma Béla üzente 12 éve
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
Sokszor állok és nem tudom, hogyan szólni. Az generáció különbség ellenére, belőlem is előcsalod az emlékeket. Nekem a közös udvar a hatvanhatos világbajnoksággal kezdődik. Jól emlékszem, az egyetlen tévékészülék az ablakból az udvarfele lett fordítva, és jöttek az emberek mint a moziba az egész környékről.
Lakott ott fagylajtos (a mi örömünkre), autószerelő, tanár meg mindenféle és gyerekfejjel nem értettem, miért alszik a szomszédnéni nálunk két éjszaka.
Egyszerűen kedvelem olvasni, magam elé képzelem minden zúgját, csipkebokrokat, a lépcsőaljakat, a firhangos üvegesajtókat és persze a szereplőket, gyerekekkel a dézsában.
És örvendek, hogy a fiatalabb korosztály is érdeklődve olvassa. Úgyhogy nehogy olyan gondolataid támadjanak, hogy kikapcsold a rádiót – mindig van aki hallgatja!