Köszönöm!

Válasz

No ezt a részt amúgy igen érdemes volt megkeresni, zseniális!

Válasz

megvan így is. hiányzik a pont a címke végéről, azért nem listázza. a keresőben húsz másodperccel tovább tart

Válasz

A káposztaszedést én magam is megtapasztaltam néhány éve, akkor sem volt már egy könnyű munka. Na meg a földeken való kemény robotolás, amit apám vagy nagymamám még mindig csinál. A mai világ számára ezek már lassan ismeretlen dolgok, jó, hogy általad képet kaphatnak fiatalabbak is.

Válasz

Nagyon jól sikerült ezt is átadnod. :)

Válasz

Én is ideértem végre. Tetszett a rész és várom a folytatást.
A káposzta-szedés-rakás kínjait át tudom érezni,mert apukámék foglalkoznak vele elég nagy területen és minden évben részem van benne:)

Válasz

Tibor beelőzött, és megfogalmazta a hozzászólásomat. :-)

Válasz

Olvasom, és még mindig nagyon tetszik. Ki nem hagynék egy részt sem.

Válasz

Köszönöm , hogy olvastátok! László: akkor nincs más hátra , csak előre , fogjál hozzá, és ird meg , éppen úgy mint Béla , vagy én! Hajrá!!!

Válasz

Nagyon jó,de megkívántattad velem a savanyú káposztát,még szerencse,hogy már beért!

Válasz

Sokszor állok és nem tudom, hogyan szólni. Az generáció különbség ellenére, belőlem is előcsalod az emlékeket. Nekem a közös udvar a hatvanhatos világbajnoksággal kezdődik. Jól emlékszem, az egyetlen tévékészülék az ablakból az udvarfele lett fordítva, és jöttek az emberek mint a moziba az egész környékről.
Lakott ott fagylajtos (a mi örömünkre), autószerelő, tanár meg mindenféle és gyerekfejjel nem értettem, miért alszik a szomszédnéni nálunk két éjszaka.
Egyszerűen kedvelem olvasni, magam elé képzelem minden zúgját, csipkebokrokat, a lépcsőaljakat, a firhangos üvegesajtókat és persze a szereplőket, gyerekekkel a dézsában.
És örvendek, hogy a fiatalabb korosztály is érdeklődve olvassa. Úgyhogy nehogy olyan gondolataid támadjanak, hogy kikapcsold a rádiót – mindig van aki hallgatja!

Válasz