[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
G. P. Smith üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Ez a rész is tetszett. Alakul a történet szépen és itt még csak nem is futottam olyasmibe, amit furcsának találtam (hacsak nem az, hogy Tess-nek nem tűnik föl, hogy a titokzatos írónak és a titokzatos vendégnek a földesúrnál ugyanaz a neve) Engem még mindig érdekel a sztori.
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Nekem egyik sem probléma. Az irományoknak nincs szükségük harmincezer szóra, hogy körbe írjon valamit. Elég egy-néhány megemlítése és máris megjelenik egy kép az olvasóban.
Én szépen Alabama ezernyolcszázas éveiben jártam, mikor megjelent a NASA (évtizedek OK, de…)
… gyűjteménye található itt. – és ezután rögtön – Több mint százezer kötet tartozott a könyvtár állományához, – nekem úgy jött, hogy valamikor, amellett hogy tökéletesen helyes.
Gabriel OGrande üzente 11 éve
Nekem egyértelműnek tűnik, hogy mit jelentenek a kérdéses mondatok. Ha valamiért mégsem azok, javaslom, hogy vizsgáld meg még egyszer, úgy, hogy az egész szövegkörnyezetet értelmezed, és nem csak az adott mondatot, vagy mondatrészt. A szórend, amit egy korábbi beírásodnál említettél, nyelvtanilag helyes és így is használjuk! Attól, hogy a te ízlésednek nem felel meg, nem biztos, hogy rossz. Javaslom több regény olvasását, mert ilyen "szórendi és értelmezhetőségi" hibák minden két oldalasnál hosszabb műben jelen vannak! Tehát még egyszer: ha ilyen gondod van, a szövegkörnyezetet vizsgáld!
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
G. P. Smith üzente 11 éve
Kedves Laci!
Ne haragudj, hogy eddig nem méltattalak válaszra, de nem voltam itthon.
természetes, hogy az olvasó meglátása hasznos, hiszen ezért tesszük fel a fórumra, hogy a hibákat(amiket mi nem vettünk észre) kiszűrjük. MINDENKI véleményét megfontoljuk - már láthattad benne, hogy a tieid alapján is változtattam, ha figyelmesen olvastad!
Nem tudom, mitől lesz kétértelmű a mondat, hiszen ez egy elbeszélés, amit végig múltidőben írok...azt jelenti, hogy a könyvtárban nagyon sok, értékes könyvet őriznek. Mivel azonban az elbeszélésmód múltidejű, ezért ide sem írhatok jelent...szerintem.
A NASA-val mi a baj? Az egésznek amúgy utánaolvastam, nem magamtól találtam ki...ami, mellesleg FIKTÍV irodalmi alkotás lévén, nem lenne tragédia sem. Huntsville létező város, s amiket itt leírtam, valós adatok...
Kérlek, ezeket magyarázd el, ha neked probléma!
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Kedves Andrea! Cáfolj meg! Van egy olyan érzésem (tisztelet a kivételnek), hogy mindenkinek úgy jó, ahogy megalkotta. A helyességen kívüli észrevételekhez az fűződik, hogy az úgy jó. Nem csak az én észrevételeimre gondolok. Pedig mindnyájan olvasgatunk, és gondolom, hogy egy olvasó meglátása néha hasznos. Van egy elvárás a „tetszik -re”
hatalmas hófehér oszlopaihoz magas lépcsősor vezetett fel. A környék legnagyobb gyűjteménye található itt. – eddig minden jó! – Több mint százezer kötet tartozott a könyvtár állományához, számos híres irodalmi mű eredeti kiadását őrizték itt, – lehet, hogy az én agyam fordított, de ezek két értelműek, és én pont a nem jót értelmezem. A „tartozott, őrizték” – múltidőnek vettem, és akkor Theresa hiába megy oda.
A NASA évtizedeit is számítgattam egy picit. Úgy érzem az egész műben egy határozottabb egyértelműségre kéne törekedni.
makra árpád üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Kedves Andrea! Gondolod, hogy egy irodalmi mű megírásához, egy kerek történet, mely talán jó is, izgalmas és érzelem pendítő – a hibátlanság elegendő?
Azt, hogy hol nem olyan a szöveg, mint a könyves polcomon levő könyvekben (bármilyen irányzatot is szemlélek – Rejtőtől Remarqueig), megérzem; de hogyan írjam úgy, én se tudom (ha tudnám, akkor abból élnék).
Az alap szabályokat tanítják, vagy próbálják tanítani. Erről Gráma Béla mondhatna valamit. Említette, hogy volt alkalma hivatásos író óráit látogatni. De mit lehet tanítani, és mit nem? És mennyire tudja átadni egy író a művészetét? Mert művészet ez, és nem mindenki tudja gyakorolni, hiába tartja be az összes szabályt és sablont.
Egy egyetemi tanár, ki menedzsmentet tanít, miért él tanári fizetésből, miért nem keres dollármilliókat, mint volt tanítványa? Kell ide valami más is!
Igaza van Balla Sándornak, mikor azt mondja, hogy önmagunkat kell adjuk az írásba, és a hogy -ok száma sem számít. Volt kezemben könyv, ahol egy bekezdésben öt darab „hogy” szökött a szemembe, de attól még magas szintű szépirodalom volt.
Az itteni hozzászólások túlnyomóan a helyességre utalnak. Én mást keresek. Persze a kedvtelésből közzé tett írások – amatőr szinten – egy célt szolgálnak, a kiadásra szánt regényekkel viszont más kéne legyen a helyzet.
Egy szerkesztő úgyis átjavítja az özvegy és fattyú soroktól a hogy -ok, ily, amely meg a túlragozásig, beleértve a vesszőket is.
„Ha jogosnak találom, javítom” – gyakran találkozni a kijelentéssel. Nekem magas, ha valaki elgondol valamit és leírja a saját kidolgozása szerint, hogyan tudja eldönteni mi a jogos. (nem az írás hibákra gondolok) – Máté Péter slágerében a „hull az elsárgult levél” miért nem giccs, és esetleg máshol miért az?
Ült le elé az asztalra – nincs benne hiba. De az első három szó ebben a sorrendben nekem valahogy úgy hangzik, mint – vágott szalámit karikára. Ne haragudj kekeckedésemért, de én másként írnám. (eléje ült az asztalra, közben az asztalra ült, szemközt vele stb.)
Szócséplésemből elég. Azért érdekelne, hogyan lássa más a hasonlókat. Mi a véleménye az általam látottakhoz, és egyáltalán van értelme a hasonló kifejtéseknek itt?
G. P. Smith üzente 11 éve