G. P. Smith üzente 9 éve
Deli Victoria üzente 9 éve
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
Nagyon tetszett! Bár még csak ezt az egy részt olvastam, magával ragadott a történet és kíváncsivá tettél, úgyhogy megyek tovább és olvasom a folytatást!
Ócsai Norbert üzente 12 éve
G. P. Smith üzente 12 éve
Köszi András! Szeretem megérinteni az embereket az írásaimmal! Tényleg el kéne olvasnod a Grace-t:)
Kovács András üzente 12 éve
Kifejezetten jó lett. Főleg ez a szomorú tény fogott meg:
"Azt gondolta, hogy még nagyon sokáig élvezheti a szeretetüket és a jelenlétüket. A legszörnyűbb rémálmaiban sem merült fel annak a lehetősége, hogy valamelyikük meghal. Ám az idő múlása egyre nyilvánvalóbbá tette a szomorú valóságot: az édesanyja többé nem jön vissza."
Na tessék, már megint ez a hülye por. Nem vagyok valami nyápic alak, kibírok sok mindent, de ez pár sor mégis könnyeket csal a szemembe. Ez pedig azt jelenti, hogy itt valami nagyon jóra sikerült.
G. P. Smith üzente 12 éve
Köszönöm, András, hogy elolvastad. Nem lesz szomorú mindig, megígérem, sőt inkább izgalmas. :)
Én alapjában érzelmesebb témákról írok (pl. az előző regényem Grace, na, azt aki olvasta, mindenki sírt rajta párszor.), ez az első ilyen jellegű próbálkozásom, s ezt is Gáborral közösen írtuk. Azért annyira nem lett rossz!?
Kovács András üzente 12 éve
A kíváncsiságom felülkerekedett a fáradtságomon. Mindig nagyon szomorú dolog az anyuka temetéséről olvasni, nem is szeretem. Mintha a fogfájásról olvasnék. Persze jó volt, csak ez a hülye por itt a szememben...
G. P. Smith üzente 12 éve
Köszönöm az észrevételeket, Gábor javíts!:P
Először is, még nem töltöttem fel az egész fejezetet, mivel többen jelezték, hogy hosszú részleteket nem tudnak olvasni, így ez csak pár oldal belőle! Tehát, amit eddig nem tudtunk meg, az majd ki fog derülni....valamikor:) A regény majdnem 300 oldal lett, szóval ez nagyon az eleje még.
Tibi, az észrevételeid köszönjük és jogosak is, úgy tényleg jobban hangzik. (látod, én is csak ilyeneket említettem meg nálad, és nem sértő szándékkal!, én sem veszem annak).
Mivel többen is említitek a tegeződést, elgondolkozunk rajta!Jogos az is!:)
Laci: ezt már priviben is kérdezted: redőrükéről=rendőr anyjára vonatkozik. A másik:sírkövek, ezt is írtad: nem feltétlenül ugyanabba az irányba néznek, pl nálunk a sír felőli oldalon van rajtuk a felirat...máshol meg pont fordítva.
A folytatás este jön!
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
"Valami megzörrent a háta mögött..." - ebben a bekezdésben kicsit sok az "egy".
"Még nem látta a férfit, aki rendőr egyenruhát viselt." - Inkább így írnám: Az ismeretlen férfi rendőr egyenruhát viselt.
"A haja rövidre volt vágva, mely apró csigákba göndörödött." - Ezt meg inkább így: Rövidre nyírt/vágott (?) haja apró csigákba göndörödött.
A vége pedig nekem kicsit kapkodósnak tűnik. Például itt is: "- Hello doktornő! – üdvözölte a bátyja, Adam – Merre jártál?" túl hirtelen jelenik meg a báty. Ha előtte is ott volt, jelezni kellene valamivel, ha pedig nem, akkor a felbukkanását kéne feltüntetni. És nekem az is furcsa volt, hogy csak úgy letegeződött a lány a rendőrrel. (Apropó, a korukról sem tudunk meg semmit. Vagy csak az én figyelmemet kerülte el?)
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
Nekem ez a fejezet is tetszett. A hangulatteremtés jól sikerült, a sztori pedig eddig jól alakul, bár még nem látni, hogy mi lesz belőle. Lehet egy nagyszerű regény kezdete is (a stílus erre utal), de a később történtektől függően lehet csak egy sablonos thriller is. Engem érdekel a folytatás.
Ami kritikai megjegyzésem lenne, hogy nekem az "az ellen a banda ellen" kicsit túlírásnak tűnik. Elég lenne annyi, hogy "a banda ellen" Illetve a másik, hogy Tervor rögtön letegezi a lányt, ami egy kicsit furcsa.
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
hiszen Adam Harris anyjáról volt szó, az egyik vezető rendőrükéről. Jól értem? Az anya vezette a rendőrséget? „Rendőrükéről”, megpróbáltam hangosan kimondani egymásután. Lehet, hogy helyes és én vagyok fáradt, de nekem egy kicsit nyakatekert.
Bármi történt is vele, ő kideríti. – mivel ebben a mondatban nincs meghatározva, hogy kivel, értem az előzőből. Lássuk: azt, aki az anyja haláláért felelős. Így kell érteni, mit csinál most a gyilkos?
Véghez fogja vinni a tervét, mint ahogy a neve elé került az a két betű is, amire annyira vágyott. – Értem, hogy a kitartást akarod hangsúlyozni, de nekem sántít.
Nem sokkal ez után, akármilyen nehéz is volt otthagyni az édesanyját, elindult vissza a házba, – Nagyon azt az érzést kelti, hogy a sír a ház kertjében van. Az udvarról beszoktam menni a házba, de a főtéről talán haza indulok.
Amikor egy utolsó pillantást vetett a kőtáblára, valami furcsára lett figyelmes. A hátoldalán egy karmolás nyomot fedezett fel, – Nem jó! Főleg, hogy már írtad is, hogy elindult. A temetőkben a sírkövek, jövet irány felé néznek. Vagyis a bejárat felé. Ha a temetőből kifele indulva visszapillant, pont a hátoldal az, ami nem látható – lehetne esetleg teteje, vagy oldala.
közel álltak egymáshoz a szüleivel. – nem volna jobb: közel (közelebb) állt a szüleihez?
Én ezeket javítanám.
Apropó, a doktoriján -t is cserélném.