Köszönöm! Igen, én is azt hiszem, a kijavítható hibákat kijavítottam. :)

Előzmény

Válasz

Még ennyi hozzászólást, remek, remek. :)
Tetszett, eszembe juttatta egy ismerősömet. Nem elemezgetek, egyrészt, mert nem tudok, másrészt pedig ki lett vesézve rendesen, ahogy elnézem. :)
Jó volt.

Válasz

Igazad van, Laci, de azt nem látom be, ki beszélt itt tinédzserekről?

Válasz

Távol áll tőlem, hogy igazamat keressem vagy vágyat érezzek a porondi szerepléshez.
Csak azt véleményezném, hogy számomra egy alkotás hol, vagy mi az amiben sántít.
És szerintem téves az a nézet, miszerint nem lehet mindenkinek az ízlésére írni. Ez egy kifogás, ami mögé könnyű elbújni. Ha valakinek nem tetszik egy bizonyos műfaj, az még nem jelenti azt, hogy a szóban forgó mű nem kell eleget tegyen bizonyos elvárásoknak, feltételeknek. Próbálták volna meg ezelőtt harminc évvel kiadni!
Mi az, hogy a tinédzsereknek van célozva? Jó, hogy nem az óvodásoknak! (most engedjem el magam mint a Csizsik Pizsikben?) Ennyire butának nézzük őket? Nekik is van érzésük (de még mennyi!) szükségük van egy megkapó, tisztán látható, érthető „sztori”-ra.
Olvastam én is horrort, de valósággal láttam, éreztem a kastély hideg kőfalát, a szereplők bátorságát vagy félelmét, az éjt, a körül ölező liget merre húzódik, mennyire pattan a húr, milyen távol a segítség. (csinálod, hogy fogjak neki egy horrornak.)

Válasz

A karbantartással kapcsolatban azt hiszem, igazad van. És a többiben is. Egyszer azt hallottam, a jó író az, akinek egyik kezében könyv van, a másikban toll. Hiszen egymástól, nálunk profibb, elismertebb alkotóktól lehet a legtöbbet tanulni. Bár sokszor megfogalmazódik bennem a kérdés: az első ember, aki papírra vetette gondolatait, vajon kitől vette az ihletet? Kitől tanult? Na jó, nem megyek bele a teremtéselméletbe, nem a reszortom.
A szórakozni vágyó, fáradt embert az előző, félresikeredett művemnél említettem. Mert azzal a regénnyel az lett volna a célom csupán, hogy szórakoztassak, esetleg megdöbbentsek embereket, amitől aztán napokig járkálnak a szobában, azt hajtogatva: "Hát lehetséges ez?" Általában, amikor nekiülök írni, az hajt, hogy minél többen elolvassák, nagyjából megfeleljen az átlagember elvárásainak, és hogy kicsit adjak abból az érzésvilágból, ami bennem van. Tehát sokféle szempontot figyelembe veszek alkotáskor, nem csak úgy nekiülök, hogy "Hadd menjen!". Személy szerint Stephen Kinget olvasok nagyon sokat. Néha meg is látszik, hiszen ő aztán nem mindig válogatja meg a szavakat, és bizony te is felhívtad már rá a figyelmem, hogy túlságosan hétköznapi, utcai a megfogalmazásom. Az ezért van. De egyszerűen letehetetlen könyveket írt (és, ha jól tudom, ír még a mai napig is).
Nem szomorodtam el egyáltalán, sőt, örültem, hogy ezeket leírtad. Igyekszem megfogadni a tanácsaidat, mert jók. Csak még kicsit emésztenem kell mindazt, ami itt elhangzott.

Válasz

Kedves Tibi! Remek karcolat, érzelmeket ébreszt bennünk. Egy lelkifurdalásnak a szép bemutatása. Tetszett! – a hozzászólásom ennyi és a véleményem nagyon is pozitív (volt mikor azt írtam, hogy sajnálom negatív).
Beszélgetést folytatva, egyet nem értek meg. Én a „karbantartott” szót cseréltem volna, de ha neked így tetszik – semmi kifogásom. Csupán a véleményedre lennék kíváncsi most, a szavak megválogatása nem lényeges? Melyik olvasórétegre gondolsz, mikor a szórakozni vágyó, fáradt embert említed? Azt, amelyik felhajt két konyakot, leszólítja a lányokat hazafelé menet, a szóbősége abból áll, hogy „leesik az állad haver; dobd be kisöreg” és életében nem járt két könyv a kezében, feltéve, ha a magyar tanár nem vágott még hozzája.
Nem ismerem milyen mostanában a mindenfelé kiadott, mindenféle könyvek, karcolatok értékelése és kereslete.
De én úgy tudom, hogy aki kezébe vesz, netán pénzt is ad érte, egy könyvet, annak igényei is vannak. És a jó könyvek, írók, ha megfigyeled, nemcsak a történettel fogják meg az olvasót, hanem kitűnő szóbőséggel és stílussal. Veheted Rejtő Jenőt, tiszta szórakozás, de figyeld meg, mennyire válogatott a szöveg. Ott vannak a ponyva krimik, Agatha Christie is ponyva, de attól még díjazott szövege van. A kritika mindig is kiemelte.
Én, mikor nekifogtam novellámnak, és most is (csak azt nem tudom mikor fejezem be), elővettem Csehovot, Szilvásit, Varga Llosa-t, Oates-t, Conrad-ot és még sokat. Olvastam nyolc-húsz-harminchét oldalt, elölről-végéről, hogy belejöjjek, visszakapjam azt amit irodalomnak nevezünk.
Amatőrök vagyunk OK. De nem hiszem el, hogy valaki direkt hibásan tölt fel, vagy nem szeretné csiszolni a szövegét. NEM azt mondom, hogy az ÉN meglátásom a jó. De tudtommal izmainkat esetleg fejlesztjük vagy ápoljuk, a füvet gondozzuk, és a magyartanárom szerint a WC-ben csinálunk.
Minden írást, amit olvasok, kész műnek tekintem és úgy fogok hozzá, hogy az jó, kerek, értelmes, logikus, szép és miegymás – egész addig míg meg nem botlok, és akkor is újra olvasom, netán figyelmetlenségem, fáradtságom az oka. Ha így is marad a botlás, akkor döntse el más, hogy az én felfogóképességemmel van baj vagy az író kifejezésével.
De nehogy elszomorítsalak! Azért is keresem nálad a kákán a csomót, mert alkotásaid közel vannak ahhoz, ami kell legyen egy irodalmi alkotás. Ezt ne feled!

Válasz

Én köszönöm, hogy olvastad, kedves Béla! Én meg úgy tanultam, hogy vegyes hangrendű szavaknál megegyezés kérdése, hogy milyen a toldalék, és úgy tudom, ez esetben mindkettő elfogadott, mivel egyénfüggő, hogy ki melyiket választja.

Előzmény

Válasz

Kedves barátom! Kaptál apait,anyait,hadd én is kekeckedjek,annak ellenére,bizonyára nincs igazam.Egy ami sértette a fülem.Én annak idején úgy tanultam,hogy a magas hangú szavakhoz magashangú rag járul vagy fordítva.Lehetséges,hogy 60 év alatt változott a helyzet,de engem zavart a "fotelban","fotelben" helyett.Ezt csak azért írtam,hogy ne hallgassak.Másként csodálatosnak,jól kidolgozottnak találom.És fene tudja annyira hatsz rám,úgy éreztem,mintha kávé mellett mesélted volna,pedig annyira mély lélektani dolog,hogy ezt nem hallgatni,hanem mélyen megemészteni kell.Kitöltötte a vasárnap délutánomat és volt min elgondolkozni.Köszönöm!

Válasz

Laci, teljesen igazad van. Aki szereti ízlelgetni a szavakat, annak az ilyen szórendi és egyéb "hibákon" megakadhat a szeme. De amúgy van az elemzésedben komolyan megfontolandó kritika is. Például a normálisság kérdésénél tényleg kicsit felesleges a négy részre tagolás, elég lenne kettő, ahogy te írod. A gyep karbantartására tett véleményeddel azonban nem értek egyet. Szerintem nem ellentmondás. Vannak, akik semmivel sem törődnek, teljesen elhanyagolják a házimunkát, a ház körüli tevékenységeket. Mások a saját környezetükben rendet raknak (tehát elpakolnak maguk után, elmossák a koszos edényt, kimossák a ruháikat, stb...), de azzal nem törődnek, hogy a ház úszik a mocsokban, és a gaz burjánzik az udvaron. Megint mások pont fordítva: tesznek rá, hogy el van-e mosogatva, ki van-e mosva a ruha, el van-e pakolva, amit éppen használnak - viszont fenntartják a látszatot a külvilág felé, hogy márpedig ők igenis rendben tartják a házat. (Tehát ápolják a gyepet, felsöprik a lehullott leveleket, stb...) Azért állítom ezt ilyen biztosan, mert mindhárom típusból ismertem embert. (Na, most ezt is bugyután fogalmaztam meg, de remélem, érted, és nem zavar az olvasásban.) Na meg a tévében is láttam már hasonlóról szóló műsort.
Valószínűleg a nagy részében igazad van, amit leírtál. MÉg majd átgondolom.
Köszönöm, hogy ilyen hosszan elemezted az írásom!

Válasz

Kedves Tibi! Én nagyon kilógok társadalomból, és tevékenységi időpontjaim is elütnek. Épp egy szöveget elemeztem és most jön a tiéd.
A helyesírási, szerkezeti hibákra létezik szerkesztő, lektoráló; én az alkotásról formálok véleményt, te a többire úgyis túlságosan oda figyelsz.
… hamarosan mintegy szállóigévé vált rám, az elesett, szerencsétlen kis lúzerre. Mind a mai napig a nosztalgikus baromkodásaink…
Ahogy te írtad hibátlan, de megnehezíti az olvasásban való haladást.
A harmadik bekezdésben levő fejtegetést is szerintem egyszerűsíteni kellene.
„Valakinek az a normális, amit a legtöbben elfogadnak. Más épp ellenkezőleg áll a kérdéshez.” – itt nagyon szépen kétfelé tagolod az egyéneket, és szerintem nincs szükség egy harmadik véleményhez, ezen szemszögből való osztályozáshoz. „Megint más azt tartja… ”.
Egyszerűen folytatni kéne (a „más”-ból is sok van).
Valakinek az a normális, amit a legtöbben elfogadnak. Más épp ellenkezőleg áll a kérdéshez, azt tartja, ő maga a normális, az összes többi ember selejtes,…
A kénye-kedve szerint után én vesszőt tennék.
A „karbantartott” szó nekem nem tetszik. Vagy csak gondozott vagy gondosan ápolt. És azért itt van egy kicsi logikai ellentmondást keltő érzet a végére. Mert mi uralkodik bent a lakásban, elüt a gyep gondozásától.
„de nem voltam elég körültekintő.” – kerüljük a negatív leírásokat. Az olvasó nem arra kíváncsi, milyen nem voltál vagy mi nincs. A körültekintés is azt jelenti, hogy körültekintünk, szétnézünk. Itt meg inkább egy lehetséges veszély fogalmáról van szó.
Láthattam volna jó előre a ránk leselkedő veszélyt, de felelőtlen voltam, maradtam stb. vagy valami hasonló.
„Köszöntem, meglehetősen illedelmesen.” – hiba nincs benne, de bennem lehet, hogy van mert én itt valamit cserélnék.
Még válaszoltad nekem azt, hogy a magyar nyelv attól szép, hogy így is jó úgyis jó. Igaz. De helyenként az olvasót zavarhatja (már aki nem csak végig fut rajta) az olyasmi, mikor egy mondatban van három-négy „a” betűben végződő szó vagy a sorrend olyan, hogy a hangsúly egymásután a szavak végén van.
Mi az pontosan, hogy esetlenül?
A kelletlenül bólintást sem tudom pontosan elképzelni. És sokat ragozol. Betessékelt a házába. A házba – magától értetődik, hogy az övé.
Odabent – szerintem elég a bent.
„különböző élelmiszerek kiüresedett csomagolásai hevertek,” – mek nek hek tek… Minek?
Különböző élelmiszerek megüresedett (a két „k” elkerülése) csomagolása hevert. – a többesszámot nem kötelező végig vinni.
Nem folytatom. Tibi, eddig szép volt a napod? Viccelek, viccelek…
És most a hozzászólás: Remek karcolat, érzelmeket ébreszt bennünk. Egy lelkifurdalásnak a szép bemutatása. Tetszett! Az előzőktől eltekinthetsz.

Válasz

Köszönöm! Azt hiszem, egyetértek, a hasonlókban érzem igazán otthon magam. Ha már itt tartunk, nemsokára jön a Gyerekfejjel! Az elejétől felrakosgatom, hogy mindenki képben legyen, és ne kelljen visszakeresgélni, meg nekem se kelljen az előzmények összeírásával foglalkoznom, helyette tudjak haladni a regénnyel.

Előzmény

Válasz

Nos, ez igazán egy sikeres irás! Azt hiszem az ilyenfajta irásokban vagy a legjobb, nem mintha a többi nem tetszene, de ez olyan karaktaredhez illő! Tetszik!

Válasz

Végre valamiben egyetértünk! :)
Neked is jó hétvégét! (már ami még hátravan belőle...)

Válasz

Igen, így már helyesnek tűnik. Valószínűleg leragadtam annál a tagmondatnál, önállóan próbáltam értelmezni. Így már nekem is rendben tűnik.

Amúgy meg igazán nincs mit :-) Nem azért emeltem ki ezt az írást, mert „összehordtál” mindenfélét a hozzászólásokban :-)) Hanem mert kiemelkedő volt. Szerintem, számomra, csak hogy kerüljem az általánosítást.

Az, hogy miket gondolsz, vélsz más helyzetekben, az egy teljesen más dolog, téma, világ. Én pedig igyekszem nem összekeverni, összevonni, összemosni a dolgokat.

:-)

Ez az írás pedig rendben volt az elejétől a végéig. Számomra eddig a legjobb próza, amit olvastam az elmúlt két és fél hétben.

Kellemes hétvégét!

Válasz

Igaz, javítom. És kösz!

Előzmény

Válasz

Helyesbítenék az általam írtakon: nem szükséges minden indulatszó után vessző, csak bizonyos esetekben, amikor önálló tagmondatokat képeznek. Azt hiszem, ez egy ilyen eset. Annyira azonban nem lényeges, csak eszembe jutott, amint azt a mondatot olvastam.

Válasz

Utána még folytatódik az a mondat. Ha egy kicsit továbbolvasod: "A feltett kérdés hamarosan mintegy szállóigévé vált rám, az elesett, szerencsétlen kis lúzerre vonatkozóan".
A többi szórend dolga. Nem tudom, nekem így tetszett. :) Lehet, hogy pár hónap, pár év, pár évtized múlva másképp látom, de most így tetszik. :))
Amúgy kösz a dicséretet, főleg azok után, amit összehordtam a hozzászólásokban. :)

Előzmény

Válasz

Még egy aprócska észrevétel:

„- Na mi van már megint? – kérdezte haragosan. ”

A 'Na' után vessző szükséges tudtommal, mivel indulatszó.

De amúgy mentes volt a helyesírási, központozási hibáktól is, igencsak ritkaságszámba megy ez manapság – főleg az utóbbi hibatípus.

Jó volt megtapasztalni ezt.

Válasz

„Ijedtemben mit tehettem mást?”
Talán: Ijedtemben mi mást tehettem (volna)?

„...de mit volt mit tenni?”
Talán: de mit lehetett volna tenni?
de mit tehettem volna?

Amúgy az írás nyomot hagyott maga után. Ezt szinte érezni lehet.

Az oldalon található, túldicsért prózák többségére ez nem mondható el, azt hiszem. Én így látom.

De ez más volt.

Szóval gratula!

;-)

Válasz

Ezt így kívántad? „A feltett kérdés hamarosan mintegy szállóigévé vált rám...”
Vagy 'rám' helyett 'nálam' akart ott eredetileg lenni?

Válasz